Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
P
Parádi 682 Irod.: Kiss Attila: László Papp (Acta Archaeologia Hungarica, 1976); MNépLex IV.: 174.; MÉL III.: 598.; Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székely- né Körösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon (Kecskemét, 1992, 202.). lélpl Parádi Nándor (1928. márc. 28. Bp. 1997. szept. 28. Bp.): régész, múzeumi osztályvezető. - A BTM-ben közmunkás (1946. okt.-től), majd ásatási munkás, a múz. Újkori Osztályán restaurátor, ezen belül elsősorban metszetrestaurátor (1948. ápr.-tól). Munkája mellett az ELTE-n tanult (1949-től); középkori régészetből szerzett oklevelet (1954). Az MNM Középkori Osztályának régésze (1954. júl. 1.-1995. dec. 1.; nyugdíjba vonulásáig); egyúttal az osztály mb., majd kinevezett vezetője (1992. nov. 1-jétől). - Az 1950-es évek második felében jelentős részt vállalt az MNM gyűjt.-einek háború utáni revíziójában. Fő kutatási területe a középkori kerá- miaművesség és a késő középkori falu volt. A gyulai vár ásatója és építéstörténetének első feldolgozója (1956-1961). Jelentősebb ásatásai: Letenye-Szentkeresztdomb (19641965), Kács-Várhegy (1968), Sümeg-Sarvaly (1969-1972, 1974), Bánokszentgyörgy-Szent- mihály (1983-1984). Faluásatásainak nagy részét Holl Imrével közösen végezte, munkamegosztásuk az ásatások gyors és mintaszerű közzétételét eredményezte. A kerá- miaművességgel foglalkozó munkái a 11-16. sz.-i kronológia kérdéseit, technológiai eljárásait és edénytípusait vizsgálják. További tanulmányai a középkori régészet számos területét érintik, közülük több a középkori kincsleletekkel foglalkozik. Az MNM Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig c., 1967-1994 között fennállt történeti kiáll.- ának Jagelló-kori részét rendezte, Szakály Ferenc történésszel közösen készítette el a mohácsi csatának emléket állító kiáll.-t. F. m.: Magyarországi pénzleletes középkori cserépedények (Xl-XVII. század) (Archaeológiai Értesítő, 90., 1963, 205-251.); Das mittelalterliche Dorf Sar- valy. Holl Imrével (Fontes Archaeologici Hungáriáé. Bp., 1982). írod.: Kovalovszki Júlia: Dr. P. N. (Folia Archaeo- logica, XLVI., 1997, 11-16.); Fodor István: P. N. (Magyar Múzeumok, 1997, 4., 63-64.). Biczó Piroska Párducz Béla (1911. ápr. 3. Fehértemplom - 1964. febr. 19. Bp.): tanár, biológus, protisz- tológus. - A szegedi Ferenc József Tudo- mányegy.-en végzett (1932). Uo. díjtalan, később díjas gyakornok, tanársegéd és adjunktus. Egy.-i doktori oklevelet szerzett (1937). A kolozsvári tudományegy.-en magántanárrá habilitálták (1944). Katonai szolgálatra hívták be (1944), szovjet hadifogságba esett. Hazatérése (1945. aug.) után a szegedi egy. adjunktusa, majd - az Orsz. Természettud.-i Múz. főig.-ja hívására - az újonnan létesített Biológiai Laboratórium munkatársa. A M. Ter- mészettud.-i Múz. Állattárának helyettes vezetője (1962-től haláláig). - Érdeklődése elsősorban a csillómozgás kinetikájának és fiziológiai mechanizmusának tanulmányozására, az egyes és a kötelékben mozgó csiliók működésmódjára, az ingermozgások fiziológiai mechanizmusára, az ingerlékenység alapkérdéseire irányult. Új mikro- technikai eljárásokat dolgozott ki; nevéhez fűződik a csillós egysejtűek ektoplazma- tikus organellumai szelektív és gyors színe- zési módszerének kidolgozása (1952). Felismerte a lokális ingerületi állapot jelentőségét. Felülvizsgálta és tisztázta a Jennings- féle, ún. próbálgatási elméletet és a Kühn- féle „taxis-séma" elméletet; mindkettőt elvetette, és kutatásai alapján új teóriát állított fel. Egzakt morfológiai-topográfiai adatok alapján bizonyította, hogy a normális hely- változtatás, az ingermozgások csillótevé- kenységét szabályozó helyváltoztatás, továbbá a koordinációs impulzusok nem preformált pályákon, a rostrendszerben, hanem széles, az egész sejttestet közrefogó hullámokban, magának a sejtplazmának a legkülső határrétegében terjednek tova. Tanulmányozta az inger- és idegfiziológiai kutatásokban szerepet játszó ágensek közül a hőmérséklet, a fontosabb egy és két vegyértékű kationok, a galvánáram és néhány narkotikum hatásmechanizmusát. Bizonyította, hogy a dúcsejtekben és az egysejtű szervezetekben az ingerület keletkezése és vezeté
