Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Előszó
Előszó A magyar múzeumtörténetben kiemelkedő személyiségek életrajzát tartalmazó lexikon készítésének ötletétől alig több mint két év telt el, s íme, átnyújthatjuk a tisztelt Olvasónak a kötetet - annak erényeivel és hiányosságaival együtt. Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy miként tökéletes társadalom nem létezik a világon, úgy nincs tökéletes életrajzi lexikon sem. A magyar múzeumi életrajzi lexikonnak nincsenek előzményei. A magyar történelem számos kiemelkedő évfordulója, köztük a magyar honfoglalás millecentenáriuma és a magyar államiság ezredéves évfordulója után készültünk arra, hogy 2002-ben a magyar múzeumi világ - s legjelentősebb társadalmi egyesülete, a Pulszky Társaság - közösen megemlékezzen az anyaintézmény, a Magyar Nemzeti Múzeum (s egyben az Országos Széchényi Könyvtár) 1802. évi születésének kétszázadik évfordulójáról. Az ünnep keretei között nyitottunk kiállítást a Múzsák kertje - a magyar múzeumok születése címen, ahol közel hetven, 19. századi magyar múzeum történetének kezdeteit, alapítóit, kiemelkedő személyiségeit, donátorait és törzsgyűjteményeit mutattuk be az érdeklődő közönségnek. A kiállítást katalógus kísérte. Budapesten és az ország számos városában kiállításokat, konferenciákat rendeztek, kötetek méltatták a múzeumtörténet jeles eseményeit és személyiségeit. Ezzel a vaskos kötettel a Pulszky Társaság és a Tarsoly Kiadó egy olyan életrajzokat bemutató könyv elkészítésére és megjelentetésére vállalkozott, ami hiányt pótol a magyar múzeumtörténetben. A gazdag és értékes magyar lexikonirodalom csak részben, olykor pedig egyáltalán nem emlékezett meg azokról a 18-20. századi személyiségekről, akiknek pályaképe nélkül nem rajzolható meg az új- és legújabb kori magyar kultúra és művelődés története. A bicentenárium adott alkalmat a szervezésben közreműködő muzeológusoknak a feladatok végiggondolására, a múzeumi világ eredményeinek számbavételére. A múzeumok történetében árnyalt képet kívántunk rajzolni az egyes szakterületek fejlődéséről. Ennek szerves részét képezte - az intézmények általános históriáján túl - a muzeális emlékek gyarapítása, a raktári megőrzés, a konzerválás-restaurálás, a tudományos feldolgozás, a kiállítási technika és módszerek változása, a kulturális örökség részét képező muzeális kincsek tulajdoni állapotának módosulása, s a törvényi feltételek alakulása. A magyar múzeumi világ ünnepi éve arra ösztönzött egy maroknyi szerkesztő csapatot és közel háromszázötven szerzőt, hogy számba vegyék a korábbi múzeumalapítók, muzeológusnemzedékek legeredményesebb képviselőit. Törekedtek az elmúlt több mint két évszázad tanulmányozása során kiemelkedőnek ítélt életpályák megismerésére és megismertetésére, függetlenül attól, hogy a jeles hölgyek és férfiak országos jelentőségű köz- gyűjteményekben, vagy kis vidéki városok múzeumaiban teljesítettek elismerést kiváltó szolgálatot. A kétezret közelítő pályakép egybefogására egy olyan életrajzi lexikon látszott alkalmasnak, amelyben megközelítően (a leginkább lehetséges módon) azonos szempontú válogatással mutatjuk be az érdemes személyiségeket a megszokott rendben. A kötet így kiad egy olyan biográfiai gyűjteményt, amely az életpályák segítségével vázlatosan tükrözi az egyes múzeumi szakágak fejlődését, a múzeumi világ sokszínűségét, területi különbözőségeit és azonosságait, a közgyűjteményekkel kapcsolatos társadalmi elvárások változásait is.
