Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
O
667 Oroszlán szigorlatot tett (1918). A bp.-i ref. főgimn. helyettes tanára, latin és görög nyelvet, m. irodalmat és szépírást tanított (1913-1914. jún.). Az MNM Érem- és Régiségtárának díjtalan gyakornoka (1914. jún. 22.—júl. 28.), a vh. kitörésekor önkéntesként bevonult a bp.-i honvéd gyalogezredhez. A Ludovika Akad.-n katonai földrajzot és történelmet tanított (1914. dec.- től), tiszti (zászlósi) rangot kapott (1915. máj. 1.). A vallás- és közoktatásügyi minisztertől nyert ösztöndíjjal a Konstantinápolyi M. Tud.-os Int. titkára (1916. dec.-től). 1918 végén megmentette az Int. vagyonát, ezért miniszteri dicséretben részesült. Bp.-re visszatérve (1919. jan.) az MNM Erem- és Régiségtárában múz.-i segédőr, majd I. osztályú múz.-i őr (1923-tól). A pannoniai római gyűjt.-nyel, elsősorban a római kőemlékekkel foglalkozott. A Szépművészeti Múz. munkatársa (1923. júl. 1-jétől); Petrovics Elek főig. először az antik gyűjt, vezetésével bízta meg, majd a szobor- osztályok vezetője lett (1926-tól). Rendezte az antik, majd a közép- és reneszánsz kori gipsz- gyűjt.-t, foglalkozott az antik terrakotta gyűjt.-nyel, közben Petrovics a kiáll.-ok rendezésébe és kat.-ok összeállításába is bevonta. Megszervezte a múz. új osztályát, az egyiptomi gyűjt.-t, amelyben Dobrovits Aladár volt segítségére (1934-1939); az új kiáll. 1939-ben nyüt meg, s nagy szakmai és közönségsikert aratott. Múz.-i igazgatóőr (1937-től), majd a múz. főigh.-e (1938-tól). A szegedi Ferenc József Tudományegy.-en magántanári képesítést szerzett (1936), majd egy.-i rk. tanárrá nevezték ki (1941). A szegedi egy. BTK-n klasszika-archeológiát tanított (1936-1944). 1944 dec.-ében - miután Csánky Dénes főig. Ny-ra távozott - átvette a Szépművészeti Múz. vezetését. 1945 jan.-jától irányította az újjáépítési munkákat, s közben egy delegációval a Dunántúlon kutatott a múz. elrabolt műkincsei után. 1945 szept.-étől a bp.-i tudományegy. BTK-n meghívott előadóként tartott órákat, majd egy.-i tanári kinevezést kapott a Klasszi- ka-archeológiai Tanszékre (1945. nov. 1-jétől); provinciális régészetet és ált. muzeológiát is tanított, s megszervezte a Klasszika-archeoló- giai Int.-et. A Minisztertanács megbízásából, egy különbiz. szakértőjeként Németo. amerikai megszállási övezetében, Majna-Frank- furtban és Münchenben részt vett a Szépművészeti Múz.-ból elhurcolt műkincsek azonosításának és visszaszállításának munkálataiban (1946. okt.-dec.). Az 1946. dec. 23-án Bp.-re érkezett vonat a múz. műtárgyainak jelentős részét visszahozta. 1947 szept.-ében megnyílt a Szépművészeti Múz.-ban a Dobrovits Aladárral közösen rendezett Antik kiállítás, amelyen a bp.-i magántulajdonban lévő egyiptomi, etruszk, görög és római tárgyakat mutatták be. A kiáll, kat.-a is közös munkájuk. A Pázmány Péter Tudományegy., ill. az ELTE egy.-i tanára (1945. nov.-től), a Klasszika-archeológiai Tanszék, majd (1956-tól) a Régészeti Tanszék vezetője, dékánhelyettes (1957-1959). 1967-ben nyugállományba vonult, de tovább tanított az egy.-en. Előadásokat tartott a BME-n és az Iparművészeti Főisk.-n is. Tudománynépszerűsítő tevékenységét az 1910-es években kezdte; népszerű előadó, vonzó egyéniség volt, óráit az egy.-en kívüliek is sokan és gyakran látogatták. Számos ismeretterjesztő előadást tartott tud.-os társulatokban, egyesületekben, a TIT József Attila Szabadegy.-én, üzemekben, kultúrházakban és a rádióban is. Tanítványa volt többek között Bojár Iván, Koroknay Éva és Mial- kovszky Erzsébet is. Egy.-i előadásainak lejegyzése alapján - tanítványai közreműködésével - számos, tudománytörténeti jelentőségű egy.-i jegyzete készült az ókori művészet témakörében, az egyiptomi művészettől a görög művészet hellenisztikus korszakáig. Hosszú és sokirányú tud.-os pályája során közel 300 értekezést, tanulmányt, könyvismertetést, kritikát írt, amelyek részben önálló kiadványként, részben különböző bel- és külföldi szak- és szépirodalmi folyóiratokban, lapokban és újságokban jelentek meg. Az MNM-ben töltött évek alatt több, a római kőemlékekkel foglalkozó tanulmányt írt. A Szépművészeti Múz.-ban végzett két évtizedes tevékenysége során születtek a meghatározó jelentőségű gyűjteményismertetések és kat.-ok, vmint fontos alapműként számon tartott tankönyve, az Általános muzeologia (Bp., 1955). Szakterülete korábbi jeles képviselőiről - részben egykori tanárairól - méltatásokat, visszaemlékezéseket publikált (Rómer Flóris, Hampel József, Kuzsinszky Bálint). - Több tud.-os és társadalmi egyesületben viselt különböző tisztségeket. Az MTA Archeológiái Biz.-
