Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

N

Nagy

640

Nagy Iván, felsőgyőri (1824. jún. 18. Balassagyarmat - 1898. okt. 26. Horpács): ügyvéd, történész, genealógus. - Pozsonyban jogot végzett. Szülővárosában ügyvéd, (1853-tól), a pesti Egy.-i Könyvtár tisztviselője (1855-től), a képviselőházi napló szerk.- je (1870-1878). Jelentős forráskiadó tevékenysége (Zichy-okmánytár, Thököly Imre 1693-1694. évi naplója, Komáromy János diáriuma, diplomáciai dokumentumok I. Mátyás korából stb.). A balassagyarmati múz. alapítója, ig.-ja (1897-1898). A Nógrádi Lapok 1890. nov. 9-ei számában így fogalmazta meg célját: „Gyűjtsük össze a legkisebb történelmi morzsáit is a múltnak, ami nemzetünk, hazánk, különösen Nógrád vármegye múltjának, történetének megismerésére adalékul és forrásul szolgálhat. Állítsunk egy helyi múzeumot. Állítsunk egy társulatot, mely csekély áldozattal megalapíthatja a terveit Múzeumot. Én, magam is, ami csekélységem van, úgymint egy pár ezer darabból álló érem, ásvány és egyéb értékes régiségi tárgyból álló gyűjteményem felajánlom a szent czélra, egy balassagyarmati múzeumra." Felhívására 1891. márc. 15-én megalakult a Nógrádvm.-i Múz. Társulat. Az első kiáll. 1891 nyarán, a Nemzeti Isk. egyik termében nyílt meg. ~ végrendeletében horpácsi birtokát a Múz. Társulatnak ajándékozta, hogy az annak eladásából származó bevételt az új múz. építésére fordítsák. A 4973 műből és 5637 kötetből álló, főképpen történelmi jellegű szakkönyvtárának jelentős részét is a múz.-nak adományozta. -A Heraldikai és Genealógiai Társaság alelnöke. Az MTA 1. (1858), majd r. tagja

(1874).

F. m.: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I-XII. Pótlék-kötettel (Pest, 1857-1865, 1868; reprint: 1-8., Bpv 1987-1988), CD-ROM-on: Bp., 2001); Nógrád vármegye története az 1544-ik évig (Balassagyarmat, 1907). írod.: Zólyomi József: N. I. a múzeumalapító. (Múzeumi Mozaik. Salgótarján, 1986); MÉL II.: 270.; Szinnyei IX.: 620-629.

Zólyomi József

Nagy Jenő (1916. júl. 17. Kolozsvár - 1996 Kolozsvár): nyelvész, etnográfus. - A debreceni tudományegy. m.-német szakán végzett, uo. A népi kendermunka műszókincse

Magyarvalkón c. értekezésével doktori oklevelet szerzett (1939). Kolozsváron az Erdélyi Tud.-os Int. tanára (1944-től), a Bolyai Tudományegy.-en adjunktus és a néprajz előadó tanára (1950-1955), a Román Akad. Művészettörténeti, majd Nyelvtud.-i Int.-e kolozsvári részlegének főkutatója, a Tanártovábbképző Int. tanára (1955-1959). 1959-ben vizsgálati fogságban tartották egy VI. osztályos m. nyelvtankönyv helyesírási szójegyzéke miatt. Középisk.-i titkár (1959-1967), majd a Babeş-Bolyai Tudományegy. mellett működő Társadalomkutatási Központ Pedagógiai Int.-ének főkutatója (1968-1978; nyugdíjazásáig). Kutatási területe a nyelvjárások, a népnyelv, ill. a muzeológiai néprajz. Ez utóbbi területen elsősorban ifj. Kós Károllyal és Szentimrei Judittal dolgozott együtt.

F. m.: Torockói magyar öltözet (Bukarest, 1958); A kalotaszegi népi öltözet (Bukarest, 1958); A kászoni székely népművészet. Kós Károllyal, Szentimrei Judittal (Bukarest, 1972); Szilágysági magyar népművészet. Kós Károllyál, Szentimrei Judittal (Bukarest, 1974); Kalotaszegi magyar népviselet. Faragó Józseffel, Vámszer Gézával (Bukarest, 1977); Kis-Kü- küllő vidéki magyar népművészet. Kós Károllyal, Szentimrei Judittal (Bukarest, 1978); Moldovai csángó népművészet. Kós Károllyal, Szentimrei Judittal (Bukarest, 1981); Néprajz és nyelvjárási tanulmányok (Bukarest, 1984). írod.: Romániai Magyar ki kicsoda (1997, 429.).

Miklósi-Sikes Csaba

Nagy Jenő, S., bánkfalvi; Sütő-Nagy; ered. (1940-ig) Nagy (1872. nov. 16. Székelyke- resztúr - 1945. ápr. 30. Bp.): ügyvéd, közjegyző, földbirtokos, gyűjtő. - A kolozsvári tudományegy. Jog- és Államtud.-i Karának hallgatója (1893-1897). A kászonalcsíki járás székhelyén, Csíkszentmártonban házat építtetett magának (ma gyermekotthon), s ügyvédként, közjegyzőként dolgozott. 1912-ben indítványt tett Csík vm.-i múz. alapítására. Az I. vh. előtt már néprajzi tárgyakat, okiratokat, régi könyveket, régi fegyvereket, érméket, vmint festményeket gyűjtött, vásárolt. A két vh. között részt vállalt a Magyar Párt Csík m.-i szervezéséből és a megyei közéletből. 1940-ben felvette a család másik, régebbi nevét (Sütő). Jelentős anyagi áldozattal Erdély egyik leggazdagabb magán- gyűjt.-ét teremtette meg Csíkszentmárton-