Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
N
Nagy 636 F. m.: Führer durch das Königlich ungarische Kriegsmuseum. Szerk. (Bp., 1941); A m. kir. Hadimúzeum új termének és külön kiállításának ismertetése. Szerk. (Bp., 1942); A m. kir. Hadimúzeum otrantói emlékkiállításának ismertetése. Szerk. (Bp., 1942); A m. kir. Hadimúzeum ismertetése. Szerk. (Bp., 1943); Szent- neményi Béla őrnagy: A Sztalin-orgona és előzményei. Szerk., előszó (Bp., 1943); Görgey Aladár: Nemzetvédelmi Emlékeink Pantheonja a m. kir. Hadimúzeum. Szerk. (Bp., 1943). írod.: Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés. 1938-1945 (Bp., 2001, 242.). Illésfalvi Péter Nagy Bertalan (Bartholomew) (1927. máj. 11. Bp. - 1995 Tucson, Arizona, USA); mineralógus, geológus, vegyész. - A bp.-i tudományegy.-en tanult, majd - amerikai állampolgárként - a Columbia University és a Pennsylvania State University int.-eiben tanult tovább; az utóbbi egy.-en PhD- fokozatot szerzett (1953). Az MNM Ásvány- és Kőzettárában havidíjas múz.-i gyakornok és műszaki segédmunkatárs (1946-1948). Az USA-ban dolgozott, a State University of Arizona (Tucson) professzoraként ment nyugdíjba (1995). Széles körű tud.-os munkássága eredményeként mintegy 170 közleménye jelent meg. Carbonaceous Meteorites c. kötetében a Földön kívüli élettel kapcsolatos elképzeléseit és bizonyítékait taglalta (1975). F. m.: The textural pattern of the serpentines (Journal of Economic Geology, 1953, 591-597.); Electron probe microanalysis of organized elements in the Orgueil Meteorite (Nature, 198., 1963, 121-125.); Carbonaceous Meteorites (Amsterdam, 1975); Kerogens and bitumens in Precambrian uraniferous ore deposits: Witwatersrand, South Africa, Elliot Lake, Canada and the natural fission reactors, Oklo, Gabon (in: Bitumen in Ore Deposits. Szerk. J. Parnell, 1993). Embey-Isztin Antal Nagy Endre; ered. Schwend (1913. nov. 12. Szőny- 1994. júl. 18. Tapolca): csendőrtiszt, vadász, múzeumalapító. - A pécsi Erzsébet Tudományegy.-en a jog- és államtud.-ok doktorává avatták (1936). Bp.-en és Szombathelyen katonai szolgálatot teljesített (1936-1937). Közben közigazgatási gyakornok Balatonedericsen és Raposkán. A bp.-i Ludovika Akad.-n csendőrtiszti kiképzésben részesült (1939-1940), főhadnaggyá avatták, egyidejűleg Gödöllőre helyezték, ahol a kormányzó mellett különleges szolgálatot teljesített. Hatvanban csendőr- szárnyparancsnok (1940. júl.-tól), századosi rangot kapott. Mo. német megszállása után, tiltott házasság vádjával három hónapi börtönbüntetésre ítélték, s rangjától megfosztották. Feleségét, br. Hatvány Alexandrát a kistarcsai internálótáborba hurcolták. 1945 után volt börtöntársa, Rajk László segítségével Hatvanban vadászati felügyelő, majd a m. kormány fővadászmestere (1950— 1952). 1952-ben - a múltja és felesége származása miatti retorzióktól tartva - feleségével együtt elhagyta az országot, s a tiroli Seefeldben telepedett le. Beiratkozott a göt- tingeni egy. erdészeti fakultására, ezzel egy időben dolgozott a Festetics Antal vezetése alatt álló mündeni Institut für Jagdkun- déban. Az 1954. évi Vadászati Világkiáll. egyik rendezője, a trófeaosztály vezetője. Müncheni, bonni és stuttgarti természet- tud.-i múz.-októl megbízást kapott háborúban elpusztult tud.-os anyagaik pótlására. 1954-ben e megbízások alapján, hivatásos vadászként a K-afrikai Tanganyikában (utóbb Tanzániában), Kittenberger Kálmán nyomdokain gyűjtőmunkába fogott. 1958- ban családjával az Arusha város melletti Usa River nevű farmon telepedett le. Vadaskertet létesített, amely mellé külföldi vendégek számára vendégházakat építet- tetett. A tanzániai kormány megbízta a lakása közelében fekvő, mintegy 25 000 hektárnyi vadrezervátum felügyeletével. A Meru hegy vadászterületén állatkertet és vadasparkot alapított. Házában számos m. kutatót, vadászt, írót, művészt fogadott. 1984-ben hazatelepült, s balatonedericsi házában a maga gyűjtötte trófeákból és néprajzi tárgyakból egy, a nyilvánosság számára is megnyitott Afrika Múz.-ot, és mellette vadasparkot létesített. Az 1971. évi bp.-i Vadászati Világkiáll. egyik szervezője, a tanzániai pavilon vezetője. Nevéhez fűződik a kenyai Windisch-Graetz- trófeagyűjt. hazahozatala és kiállítása a keszthelyi Festetics-kastélyban. - Emlékére az Afrika Múz. kertjében kopjafát állítottak (1995), nevét vette fel több vadász-
