Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
M
Mygind 632 gyűjtette és feldolgoztatta az újkori m. érc- és ásványbányászat történetére vonatkozó források nagy részét (a tanulmányok ma a múz. adattárában találhatók). Rendszeresen tartott előadásokat külföldi konferenciákon bányászatunk múltjáról. Megindította az Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek c. kiadványsorozatot (2002-ben a 26. számnál tart). - Az Orsz. M. Bányászati és Kohászati Egyesület Mikoviny Sámuel-emlékérme (1979). F. m.: Rudabánya kultúrtörténeti szerepe (Rudabá- nya, 1980). írod.: Bics István: M. L. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1985.2.); Viktor Gyula: M. L. élete és munkássága (Rudabánya, 1985); MÉL IV.: 642. Hadobás Sándor, Veres László Mygind, Franciscus von; Mygind Ferenc, br. (1710 Broust, Dánia - 1789. ápr. 6. Bécs, Ausztria): kereskedelmi tanácsos, botanikus. - A koppenhágai egy. orvosi fakultásának hallgatója (1729-1733), tanulmányait nem fejezhette be, mert egy disszertáció op- ponálásakor összeütközésbe került az egy.-i hatósággal, amely kizárta őt. Európai utazásai során járt Leidenben, Párizsban, Berlinben, majd rövid ideig a szentpétervári akad. fizikai osztályán a kémia adjunktusa volt. 1741-ben betegen érkezett Bécsbe, életútja ezután 1756-ig ismeretlen, ekkor a kereskedelmi igazgatóságon udvari tanácsosnak nevezték ki. Csaknem haláláig gyűjtötte a növényeket, főként a Bécsi-medencében, ill. Fiume környékén. 1762-től tartós baráti viszony fűzte Jacquinhez, a kor egyik legnevesebb, szintén Bécsben letelepedett botanikusához, s kapcsolatban állt a 18. sz. második felének botanikus nagyjaival, Linnével, Scopolival, Crantzzal, Wulfennel, Schreber- rel is. Csaknem 70 gyűjtőtől kapott herbári- umi lapokat a világ minden tájáról. Néhány növénye Sopron, ill. a Fertő tó környékéről származik, és csere útján, Mitterpacher Lajostól került herbáriumába a M. Természettud.-i Múz-ban ma őrzött legkorábbi Pécs környéki gyűjtés. Herbáriumának értékét részben a régisége adja, hisz ebből az időből meglehetősen kevés anyag maradt fönn az egész világon. Különösen érdekesek és értékesek azok a növények, amelyek novum voltát ~ ismerte fel, szerzősége alatt azonban csupán egy faj (Arabis hispida) szerepelt, éspedig Linnénél. Scopoli a Flora Carniolica második kiadásában számos helyen megemlékezik a bécsi botanikus kertet nagylelkűen támogató ~ről. Jacquin egy D-ameri- kai Celastraceae nemzetséget is elnevezett barátjáról (Myginda). ~ herbáriuma 1790- ben érkezett hajón Bécsből Budára, miután testámentumában ~ az 1780-ban Nagyszombatról Budára költözött egy.-re hagyta 500-nál több lapot számláló gyűjt.-ét, amelyet Kitaibel Pál rendezett és vett lajstromba. Ma 3500 lapja található a Collectiones Historicae elkülönített gyűjteményrészben (a 200 év alatt elveszettek között van majd az ösz- szes - 425 lap - virágtalan is). A Herbárium Mygindianum a M. Természettud.-i Múz. legrégebbi növénygyűjt.-e. írod.: Hohenbühel-Heufler, L. von: Franz von Mygind der Freund Jacquins (Verhandlungen der kaiserlich-königlichen zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien, XX., 1870, 879-924.); Flatt, Károly: Francisci a Mygind, Consiliarii Caesareae et Regiae Majestatis Austro-Hungariae. Observationes Critico-Botanicae seu Epistolae ad Lin- naeum scriptae (Verhandlungen der kaiserlich- königlichen zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien, XLVII., 1897, 473-493., 582-609.); Búnké, Zsuzsa: Herbarium Mygindianum 200 Jahre in Budapest (Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, 85., 1993, 203-233.); Bunke Zsuzsa: A Növénytár legrégibb pécsi növénye és néhány adat a Serratula radiata (W. et K.) M. B. történetéhez (Botanikai Közlemények, 84., 1997. 1-2., 91-96.); MÉL II.: 256. Szolláth György Myskovszky Viktor, mirowi (1838. máj. 14. Bártfa - 1909. nov. 2. Kassa): építész, művészettörténész, tanár. - Lengyel nemesi család leszármazottja. Felesége Henszl- mann Imre műtörténész leánya, Amália. Fia Myskovszky Ernő művészettörténész, a nagybányai múz. őre (1904-től). — Építészeti tanulmányait a budai és a bécsi technikumban végezte (1866), egyúttal a bécsi képző- művészeti akad.-n a restaurátor szak hallgatója. Körmöcbányán, majd a kassai állami főreálisk.-ban (1868-1897) a rajz és az ábrázoló geometria tanára. Fő érdeklődési köre a műemlékvédelemhez és az archeológiához, ezzel kapcsolatban a múzeumügyhöz is
