Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
47 Balogh délyi magyar templomi karzat- és mennyezetfestmények a XVII. századból... Kelemen Lajossal, Entz Gézával (Kolozsvár, 1945); La bibliátheque d 'Arthur Elek au Musée des Beaux-Arts - Elek Artur könyvtára a Szépművészeti Múzeumban (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 1., 1947,19-20., 33-34.); Francia rajzok a „Modern francia művészet" c. kiállításon. A kiáll.-t rendezte és a kat.-t írta, Balogh Jolánnal (Szépművészeti Múz. - Grafikai Osztály. Bp., 1947); Római fametszetek a 35. század végéről (Bp., 1948); Gravures sur bois romaines de la fin du XVe siécle (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 2., 1948, 13-19.; magyarul: 51-55.); Régi famesterségek. Válogatott néprajzi és művészettörténeti tanulmányok. Vál., szerk., előszó: Zelnik József. A bibl.-t összeállította Tarján Gábor (Bp., 1981). Irod.: A. M.: Balogh Ilona (Századok, 81., 1947, 365.); Balogh Jolán: In Memoriam: Dr. Balogh Ilonka (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux- Arts, 2., 1948, 42-43., 67-69.); Gulyás II.: 112.; MűvLex (1965) I.: 151.; MÉL IV: 44.; RÚL II.: 226. Papp Katalin Balogh Jolán (1900. aug. 2. Bp. - 1988. okt. 12. Bp.): művészettörténész, osztályvezető. - Húga Balogh Ilona (1912-1947) művészettörténész. - A Pázmány Péter Tudományegy. művészettörténet-régészet szakán tanult (1918-1923), Hekler Antal professzornál doktorált (1923; Az architektúra-festészet fejlődése és problémái az olasz renaissance-ban c. értekezésével). Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minisztertől kapott ösztöndíjjal Bécsben és főként Itáliában végzett kutatásokat (1924—1926). Muzeológiai és tud.-os tevékenységének színtere a Szép- művészeti Múz. (1924-1967); a Grafikai Gyűjt, munkatársa, múz.-i őr (1924-1936), az osztály vezetője (1945-1949), a Régi Külföldi Szoborgyűjt. vezetője (1935-1967), egyúttal a Modern Szoborgyűjt. (1937-1945, 1949-1955), ill. a Régi M. Gyűjt, anyagának kezelője is (1945-1947, 1949). A fenti gyűjt.- ekben jelentős gyarapítási, muzeológiai, a háború miatt mentési, majd revíziós munkákat végzett el. Nevéhez fűződik a Régi Külföldi Szoborgyűjt. állandó kiáll.-ának megrendezése, az anyag tud.-os feldolgozása és publikálása bel- és külföldi szakfolyóiratokban, majd a gyűjt, német nyelvű szakkat.-ában (1975). Munkásságának másik fő területe a mo.-i művészet történetének kutatása. Márton és György kolozsvári szobrászokról 1934-ben megjelent, alapvető monográfiája nemcsak a forrás- és stíluskritikai, vmint ikonográfiái módszer komplex alkalmazásáról tett tanúbizonyságot, hanem egyúttal első pillérét alkotta az erdélyi művészet felkutatása és feldolgozása terén végzett munkájának is. Az utazásai során összegyűjtött anyag alapján írt Az erdélyi renaissance (1460-1541) c. monográfiájában (1943) a kultúrtörténet módszerével rajzolta meg a különböző társadalmi rétegeknek az új stílus elterjesztésében betöltött szerepét. Az erdélyi reneszánszt közvetlen kapcsolatba tudta hozni I. Mátyás király udvarával. Érdeklődésének középpontjában Hunyadi Mátyás mecénási tevékenysége állt. A három kötetbe rendezett, hatalmas kultúrtörténeti műből (A művészet Mátyás király udvarában) előbb az Adattár és a Képkötet jelent meg (1966), a szöveges szintézist először német nyelven, Grazban adták ki (1975), az újabb irodalommal kiegészített m. változat csak 1985-ben jelent meg Mátyás király és a művészet címmel. Az Adattár 800 oldalnyi terjedelemben három fő részre oszlik: I. Műemlékek, II. Művészek és kézművesek, III. A mecénás. Az első rész a műfajok (építészet, szobrászat stb.), a második rész a mesterek (építészek, szobrászok, festők stb.) foglalkozása szerint tárgyalja az anyagot. Mátyás mecénási tevékenységének ez a teljes körű rekonstrukciója a források és az emlékek alapján az eddigi legteljesebb szintézis és mindenkori kiindulópont a további kutatás számára. A régebben elterjedt, téves nézetekkel szemben ~ bebizonyította, hogy a Mátyás-kori reneszánsz nem volt kérészéletű, hanem elterjedt az egész országban, és a 16-17. sz.-i késő reneszánsz nagyon is értékes korszak. A 16. sz. legjelentősebb ránk maradt építészeti emlékét, az 1506-1507- ben épült esztergomi Bakócz-kápolnát 1955- ben megjelent monográfiájában dolgozta fel. Erdély műemlékei élete végéig foglal
