Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

M

597

Méhes

(Karszt és Barlang, 1988, 43-46.); Szinnyei VIII.: 1004-1009.; Gulyás XVIII.: 760-764.; MÉL II.: 184.; MTL: 582-573. - MÉL, MTL, téves születési hely: Kisfaludszögi!

Vörös Judit

Méhes Gyula; ered. (1906-ig) Macsek (1881. márc. 26. Nagykanizsa - 1959. okt. 14. Bp.): zoológus, paleontológus, entomológus. - A bp.-i tudomány- egy.-en és a műegy.-en természetrajzot, földrajzot és kémiát tanult (1901-től), természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett (1906). Ismereteit Ausztriába,

Olaszo.-ba, Németo.- ba és Franciao.-ba tett tanulmányútjain gyarapította. Bölcsészdoktori vizsgát a bp.-i tudományegy.-en földtanból és őslénytanból tett (1908). A fővárosi VII. ker.-i állami főgimn.-ban (ma Madách Imre Gimn.) tanított (1906-1940; nyugalomba vonulásáig), közben középisk.-i természetrajzi szakfelügyelő volt (1919-1923). Hazai és külföldi tanulmányútjairól gazdag gyűjtött anyaggal tért haza, amelyeket a gimn. természetrajzi szertárában helyezett el. A bp.-i tudományegy.-en a rákok (Crustaceák) alak- és élettana tárgykörből magántanárrá habilitálták

(1926). - Nemzetközileg is jelentős tud.-os eredményeit a fosszilis kagylósrákok (Ostra- codák), vmint a tölgyfagubacsok és gubacs- darazsak vizsgálatával érte el. Saját gyűjtésein kívül Milleker Rezső és Princz Gyula ázsiai, vmint O. Fuhrmann és E. Mayor D-amerikai expedíciója kagylósrákanyagát is feldolgozta. 30 éven keresztül kutatta - kezdetben a kiváló gubacsszakértő, Moesz Gusztáv irányításával - a gubacsokozó darazsakat (Cynipoidea, Hymenoptera). A II. vh. során rákgyűjt.-e és felszerelései tönkrementek, így minden erejét megmaradt gu- bacsanyagának fejlesztésére és feldolgozására fordította. Hatalmas gubacsgyűjt.-t hozott létre, amellyel célja egy gubacshatározó megírása volt. - Muzeológiai tevékenységét egyetemista korában az MNM-ben Méhely Lajos mellett kezdte, majd az 1930-as években, mint külső munkatárs a M. Kir. Földtani Int. Múz.-a eocén Ostracodáinak feldolgozását végezte. Gubacsgyűjt.-ét 1951-ben felajánlotta a M. Természettud.-i Múz.-nak, ezután a múz.-ban, mint tiszteletdíjas a tölgy- fagubacs-kollekció rendezésével és feldolgozásával foglalkozott. Nagy, összegző műve kéziratban maradt. Széles körű és sokoldalú tud.-os népszerűsítő tevékenységet is kifejtett. 1920-tól az Uránia M. Tud.-os Egyesület biológus szakelőadójaként száznál több előadást tartott, amelyek közül több nyomtatásban is megjelent (pl. Az állati test szerkezete. Bp., 1910; Az állatok élete. Bp., 1910; Gerinctelen állatok. Bp., 1911; Gerinces állatok. Bp., 1911). Népszerűsítő jellegű volt Természetjárás (Bp., 1947) c. könyve, mint ahogy A biológia magyar úttörői címet viselő sorozatban napvilágot látott életrajzai is (pl. Apáczai Csere János, Borbás Vince, Daday Jenő). Sokat tett a Fővárosi Állat- és Növénykert érdekében, erről a M.-Holland Kultúrgazdasági Rt. megbízásából filmet is készített. Több természetrajzi tankönyvet írt (pl. Kis természetrajz. Bp., 1925; Természetrajz fiú- és leányiskolák felső osztályai számára. II. Állattan. Bp., 1929; Kémiai kísérletek. Bp.,

1932), szak- és napilapokban számos pedagógiai cikket közölt. Paleontológiái és biológiai tanulmányait többek között az Állattani Közleményekben, a Botanikai Közleményekben, a Búvárban, a Földtani Közlönyben, a M. Természettud.-i Múz. évkönyvében (Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungari- ci) és a M. Kir. Földtani Int. Geologica Hun- garica c. sorozatában publikálta. A Ter- mészethistoria társszerkesztője. - Tud.-os munkásságát 1952-ben kandidátusi fokozattal ismerték el.

F. m.: Adatok Magyarország pliocén ostracodáinak ismeretéhez. I. Az alsópannoniai emelet Cypridae-i (Földtani Közlöny, XXXVII., 1907, 429-467.; XXXVIII., 1908. 7-10., 537-568.); Adatok Magyarország pliocén ostracodáinak ismeretéhez. II. Az alsópannoniai emelet Darwinulidae-i és Cytheridae-i (uo., XXXVII., 1908, 537-568.); Bakonyi triászkorú ostra- codák (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. I. köt. 1. rész. III. Paleontológiái függelék. Bp., 1911, 1-35.); Süsswasser-Ostracoden aus Columbien und Argentinien (Mémoires de Ia Soriété neuchteloise des sciences naturelles, 1913, 639-663.); Budapest vidékének eocén ostracodái