Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

M

591

Matolcsi

mi főigazgató. - Berettyóújfaluban nyomdásztanuló; betűszedő segédlevelet szerzett (1942). Bp.-en nyomdász (1942-1944), a KMP tagja (1942-től),

Berettyóújfaluban pártpolitikus (1944- 1948). Pártisk.-t és agrárpolitikai tanf.-ot végzett (1949). Bp.-en a központi pártapparátusban dolgozott (1949-től); az MDP Központi Vezetőség (KV) Mezőgazdasági és Szövetkezeti Osztályának helyettes vezetője (1950-1952), vezetője (1952-1954), ország- gyűlési képviselő (1953-1958), a KV tagja (1954-1956), a KV öttagú titkárságának tagja (1954-1955), földművelésügyi miniszter (1955. nov. 15 - 1956. okt. 24.), földművelés- ügyi miniszterhelyettesként az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának főig.-ja (1957. márc. 15.-1957. júl. 30.). AM. Mezőgazdasági Múz. (MMM) főig.-ja (1957. okt. 15.-1969. márc. 15.), majd tud.-os főmunkatársa. Közben a gödöllői Agrártud.-i Egy. Állattenyésztési Karán agrármérnöki oklevelet szerzett (1966). Az MMM-ben átszervezte a múz. gyűjt.-i, tud.-os és közművelődési tevékenységét. Új gyűjt.-ek létesítését kezdeményezte: Agro- és Archaeobotanikai Gyűjt., Csonttár (ennek része volt az Archaeozoológiai Gyűjt., 1961), Mezőgazdasági Munkaeszköz-történeti Archívum

(1962), Agrártörténeti Osztály (1963; az MTA Agrártörténeti Biz.-ával közösen). Igazgatása alatt az agráreszközök kutatásának a régészeti és történeti korokra való ki- terjesztése érdekében a múz. bekapcsolódott az orsz. régészeti feltárásokba (1964- ben), az MMM állandó kiáll.-ai - a lótenyésztési és a vadászati kivételével - a „szoc. rekonstrukció" elveinek megfelelően 1967- ig átalakultak.----zoológiái és archaeozoológiai vizsgálatai során kezdetben az egyes háziállatfajokat, különösen a szarvasmarhát vizsgálta. Később a háziasítás, a háziállattörténet elméleti kérdéseivel, majd a magyarság állattartásával foglalkozott, térben az őshazákig, időben az őskorig visszamenően. A vágóhidakról 1961-től folyamatosan gyűjtötte a recens szarvasmarhafajták csontrészeit; ma az MMM-ben található a legnagyobb alföldi szürke szarvasmarha kopo- nyagyűjt. (76 db). A szarvasmarha testalakulásának történeti vizsgálata a hazai subfossilis csontleletek alapján c. doktori disszertációjában (1966) 178 recens tenyésztett fajta és a keresztezéseiből származó egyedek csontjainak, vmint subfossilis őstulkok és házi szarvasmarhák 1285 db csonttöredékének méreteit használta fel (a disszertációval

1968-ban a gödöllői Agrártud.-i Egy.-en egy.-i doktori címet szerzett). Kidolgozta az ún. csontkarakterisztikai vizsgálati módszert. A parlagi szarvasmarhák csontvázain meghatározta azokat a szorzószámokat, amelyek segítségével az állat hosszúcsontjainak hosszúságméreteiből az egyed testmagassága (marmagasság) kiszámítható. A nemzetközi archaeozoológiai kutatásban 1970 óta általánosan elfogadott és alkalmazott ez a —féle módszer. Kidolgozta a csontméretekből történő törzshosszúság- és az élősúlybecslés módszereit is. Az MMM fennállásának 75. évfordulóján a Mezőgazdasági Múz.-ok Nemzetközi Szövetsége (AIMA) 3. kongresszusa (Bp., 1971) VI. szekciója keretében megszervezte és megrendezte a Domesztikáció- és háziállat-történet c. nemzetközi szimpoziont, majd szerkesztette az előadások alapján készült tanulmánykötetet (Domestikationsforschung und Geschichte der Haustiere. Internationales Symposion in Budapest 1971. Bp., 1973). Összefoglalta a Kárpát-medence és a Balkán fontosabb háziállatainak eredetét és fejlődését

(1976), és jellemezte a gazdasági állattartás európai kezdeteit (1979). A SZU-ban töltött hat hónapos tanulmányútja (1968) során a háziállatok konstitúcióját és fejlődéstörténetét, az állattenyésztés fejlődését és annak szemléltetéses oktatását tanulmányozta, fő célja a háziló és a sztyeppéi szürke szarvas- marha származásának és vad őseinek oste- ológiai és osteometriai megismerése, továbbá a m. őstörténet agrártörténeti kutatásához kapcsolódó középkori lelőhelyek állatcsont anyagainak vizsgálata volt. A mo.-i népvándorlás kori és középkori állatcsont- anyag feldolgozásakor K-európai lelőhelyek zoológiái, régészeti és történeti adatait is felhasználta. 1980-ban elkészült Állattartás őseink korában c. kézikönyvében feldől-