Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
M
581 Mahler Gustav Mahler zeneszerzővel is. - Egy.-i tanulmányait Bp.-en és Bécsben végezte. Kezdetben matematikával és csillagászattal foglalkozott intenzíven, emellett sémi filológiát is tanult D. H. Müllernél, vmint egyiptológiát Leo Reinischnél. (Héberül és arámiul már az atyai házban megtanult.) Bp.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1880). Az Oppolzer-féle csillagvizsgáló asszisztense (1882-től). Számos matematikai cikket tett közzé nemzetközi szakfolyóiratokban; Fortsetzung der Wüstenfeld'sehen Vergleichungstabellen (1887) c. munkáját évtizedeken keresztül mérvadónak tekintették. Figyelme a bibliai kronológia felé fordult, s 1885-től egyre inkább az ókori Kelet világa kötötte le érdeklődését. Még egy évtizeden keresztül a két tud. érintkezési területén dolgozott. Ebben az időben jelentek meg Biblische Chronologie und Zeitrechnung der Hebrer (1887), Der Kalender der Babylonier (1892-1893), Die Apisperiode der alten Aegypter (1894), Der Pharao des Exodus (1896) c. munkái. A bp.-i háromszögelési hivatal tisztviselője (1896-tól), br. Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter közbenjárásával az MNM Régészeti Osztályának segédőre (1898-tól), egyúttal a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. magántanára. Első, teljesen egyiptológiai jellegű könyve (Az egyiptomi nyelv alapelemei) 1899- ben jelent meg. Ettől kezdve orientalistaként tevékenykedett, s bár e tud. a 20. sz. második felében differenciálódott, ~ személyében a hazai egyiptológusok tud.-uk mo.-i megteremtőjét tisztelik; ő maga nagy intenzitással foglalkozott asszirológiával, továbbá bibliai és talmudi tanulmányokkal is, és a kronológiához is hű maradt. A bp.-i tudományegy. címzetes egy.-i tanára (1905-től), az újonnan megszervezett Keleti Népek Ókori Történeti Tanszékének ny. rk. tanára (1910-től). A Hamburgi Orientalista Kongresszuson (1902) tartott előadásában kifejezte reményét, hogy az összes Bp.-en levő egyiptomi régiség egyesítésével egy „egyiptomi szakosztály", azaz egy önálló gyűjt, jöhet létre az MNM kebelén belül. Ebben a gyűjt.-ben - elképzelése szerint - az MNM anyagán kívül az Iparművészeti és a Néprajzi Múz.-ban lévő egyiptomi anyag is helyet kapott volna. Levelezéséből kiderül, hogy Erdélyben is tervezte egy ilyen gyűjt, fölállítását. Foglalkozott az MNM-ben a pannoniai régészeti anyag feldolgozásával is; ilyen tárgyú tanulmányai rendszeresen megjelentek az Archaeologiai Értesítőben. 1907-1909 között Dunapentelén (ma Dunaújváros) ásatásokat is folytatott. Az MTA adta ki Babylonia és Assyria (1906) c., hézagpótló, összefoglaló könyvét, majd ennek sikerén fölbuzdulva egy hasonló kötetet jelentetett meg Ókori Egyiptom címmel (1909). Ez utóbbiban az MNM egyiptomi műkincseit is ismertette. Csak ekkor tudott egy hathetes egyiptomi tanulmányútra kimenni (D-en Edfuig jutott el), s így örökre a m. tud. kára marad, hogy Back Fülöp első m. ásatását Sharunában és Gamhudban nem ~ vezethette (1907), s később a leletek feldolgozásába sem kapcsolódott be. A m. muzeologia szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hogy Beöthy Zsoltnak 1911 végén a bp.-i M. Kir. Tudományegy.-en (haláláig) letétbe helyezett egyiptomi műgyűjt.-ét ~ gondjaira bízták; ennek az általa pedagógiai szempontból fontosnak tartott, az egy.-i oktatáshoz fölhasználandó, 541 tételt tartalmazó anyagnak az abban a korban szokásos terjedelmet jóval meghaladó publikációját 1913- ban jelentette meg (Láng Nándor, Freudenberg Mária és Wilde János közreműködésével). ítéletei ma már nem mindenben követhetők, számos hamis darabot nem ismert fel. A király ny. r. egy.-i tanárrá nevezte ki (1914). Lipcsében megjelent 635 oldalas főműve, a Handbuch der jüdischen Chronologie (1916). A hazai egyiptológiát bekapcsolta a nemzetközi tud.-os vérkeringésbe, nemcsak oly módon, hogy kiterjedt levelezése révén több tucat angol, francia, német stb. kutatóval konzultált műtárgyainkról, történeti és egyéb kérdésekről, hanem intézményes formában is. Közreműködése révén választották az MTA tagjává a kor kiemelkedő egyiptológusait (Adolf Erman, 1914; Alfred Wiedemann, 1915; Georg Steindorff, 1917; Eduard Meyer, 1925). A K-i Szeminárium ig.-ja (1922-től), a damaszkuszi Académie
