Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
L
575 Lyka Lyka Károly (1869. jan. 4. Pest - 1965. ápr. 30. Bp.): festő, művészettörténész, hírlapíró, amatőr botanikus. - Apja Lyka János műépítész, felesége (1898-tól) Münich Ida, Tóth László festőművész özvegye. - Münchenben, Hollósy Simon magánisk.-jában (1887), majd a Képzőművészeti Akad.-n Ludwig Herterich és Gabriel von Hackl osztályában tanult festeni (1888); emellett Richard Mu- thernél művészettörténetet, Moritz Carriere- nél esztétikát hallgatott. Érdekelte az irodalom, a filozófia, a társadalomtud.-ok, a zene, s jártasságra tett szert idegen nyelvekben is (fordításában jelent meg d'Annunzio Fuo- coja). 1889-től publikálta írásait m. és külföldi lapokban. Réti István megfogalmazása szerint ~ akkori írásai a Hollósy-kör szellemi fermentumai voltak, amelyek, ha közvetve is, nagyban hozzájárultak a nagybányai mozgalom megindulásához. Anyagi nehézségei miatt tanulmányait megszakítva (1891) hazament Nyitrára, ahol arcképeket festett és illusztrációkat készített a Magyar Géniusz c. lap számára. 1892-től Itáliában élt, Nápolyból művészeti és politikai tudósításokat küldött, Rómából a Fővárosi Lapokat tudósította, s bejárta Itália jelentős művészeti gyűjt.-eit. Kossuth halálakor Turinban tartózkodott, s onnan tudósította lapját az eseményekről. 1895-től kezdve a Műcsarnokban kiállította műveit. Bp.-re hazatérve (1896) a Pesti Napló belső munkatársa, majd több újságírótársával megalapította a Budapesti Naplót (1896. aug.), s belépett az Új Idők szerkesztőségébe is. A Fővárosi Lapok, a Magyar Hírlap, az Élet, az Athenaeum, a Budapesti Szemle, A Hét, a Magyar Iparművészet, a Magyar Művészet mellett rendszeresen publikált külföldi lapokban is, pl. a müncheni Kunst für Alléban, a berlini Magazin für Literaturban, a római Tribună ban stb. Megalapította és szerkesztette a Művészet c. folyóiratot (1902-1918). A Magyar Hírlapban jelent meg a hazai művészeti oktatás rendszerét kritizáló cikke, melynek kapcsán Keleti Gusztávval sajtópolémiába keveredett. Majovszky Pál javaslatára kinevezték a Képzőművészeti Főisk. tanárává (1914- 1936-ig), a főisk. ig.-ja is (1920). Réti Istvánnal együtt átszervezte a m. művészképzést. - Az 1890-es években és az 1900-as évek elején az Athenaeumban megjelentetett írásai és cikkei fontos átmenetet jelentettek a pozitivista és a szellemtörténeti irányú művészetfelfogás között. Egyfelől bemutatta a modern művészet legújabb jelenségeit, másfelől arra törekedett, hogy kritikusi tevékenységének elvi alapjait is meghatározza. A pozitivizmust a naturalizmussal azonosítva már az 1890-es évek elején rámutatott az új művészet antipozitivizmusban gyökerező individualista tendenciáira. Művészetfelfogásának koherens teoretikus alapjait leginkább az 1909-ben közzétett, A képzőművészetek történeti és technikai fejlődése c. kötetében fejtette ki, mellyel elnyerte a Kisfaludy-Társaság pályadíját (1906). A művészet őskorát a 19. sz. második felének semperiánus felfogása szerint mint a technikai fejlődéstől függő folyamatot mutatta be, ugyanakkor a történelem során egyre növekvő művészeti igényeket, vmint a fokozatosan kiteljesedő művészi autonómiát is bemutatta. Ezt a tudománytörténeti szempontból is igen jelentős művét a későbbi évtizedekben szinte teljesen elfeledték, pedig a következő évtizedekben megjelenő írásai a felvázolt elméleti alapokon nyugszanak, mondhatni sajátos keverékei a pozitivista adatfeltáró és kultúrhistóriai szempontokat is figyelembe vevő művészettörténetírásnak. Az évtizedek során nagy szorgalommal gyűjtött adatai alapján szinte a semmiből teremtette meg a 19-20. sz.-i m. művészet történetét. Forrásfeltáró munkásságát nem csak közismert műveiben kamatoztatta (A táblabíró világ művészete, 1922; Nemzeti romantika, 1942; Magyar művészélet Münchenben, 1951), hanem felhasználta a legnagyobb művészettörténeti adatbázis, a Thieme- Becker-féle művészlexikon szócikkeinek megírásánál is. Értékes adatgyűjteményét az MTA Művészettörténeti Int.-ének adattárában őrzik. - Botanikai tevékenysége kevésbé ismert. A rendszertanilag nehéz kakukkfüvekkel (a Thymus nemzetséggel) foglalkozott, ezeket a növényeket gyűjtötte, feldolgozta és publikálta, így a Thymusok specialistájává vált. Több új hazai kakukkfű formát írt le, és közölt a Botanikai Közleményekben (1922), számos leírt Thymus taxonját (alfajokat, változatokat, formákat) közölte Gustav Hegi Illustrierte Flora von Mittel-Europa c. munkája is (1906-1935). Eredményeit Jávorka Sándor is felhasználta Magyar Flórájában
