Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
L
549 László dolgozását. Az Erdélyi Fiatalokban publikált (1931-től), a Székely Nép, az Utunk, a Világosság munkatársa, A Hétben közölt művelődéstörténeti cikkeket (1979-1985). Kezdeményezte az Erdélyi Fiatalok - dokumentumok, viták c. kötet kiadását (1986). írod.: RMIL 3.: 333. Boér Hunor László Gyula (1910. márc. 14. Kőhalom 1998. jún. 17. Nagyvárad): régész, képzőművész. - Édesapja, László Gyula állami isk.-i tanító, majd ig., édesanyja Tordai Vilma, felesége (1937-től) Vidra Mária festőművész, leánya László Emőke művészettörténész, fia László Zoltán építészmérnök. - A gimn.-ot Szolnokon mint erdélyi menekült vagonlakó kezdte el (1920), még ugyanabban az évben családjával Bp.-re költözött, s ott érettségizett (1928). A Képzőművészeti Főisk.-n Rudnay Gyula és Lyka Károly növendéke (1928-1933); közben régészetet és néprajzot hallgatott a Pázmány Péter Tudományegy.- en, ahol régészetből doktorált (1935). Az MNM-ben múz.-i segédőr (1937-től). Pályája kezdetén elsősorban az avar kor érdekelte. Idősebb kollégái bevonták az avar vezérleletek (Kunágota, Tépe, Bocsa) tanulmányozásába; elvégezte e sírok több, töredékesen fennmaradt leletének az újjáalkotását. Az avarság néprajzáról írott tanulmánysorozatának jelentősége, hogy az egyes tárgyak rendeltetésére azok sírban való helyzete, a rajtuk látható kopásnyomok és a néprajzi párhuzamok alapján következtetett. Néhány leletmentés (Üllő, Kiskőrös) mellett bevitte az MNM-be a soltszentimrei 10. sz.-i női sír faragott csont nyeregdíszítő lemezeit, s részt vett a bodrogszerdahelyi honfoglalás kori temető ásatásán. Ez utóbbi feltárás során figyelte meg, ill. ismerte fel a honfoglalás kori veretes tarsoly létét. Erdélybe való visszatérése (1940) után az Erdélyi Tud.-os Int. munkatársa és kolozsvári egy. magántanára, majd kinevezték a honfoglalás kori régészeti tanszékre (1944). Ez idő tájt írta nagyhatású műveit a honfoglaló magyarok művészetéről Erdélyben, a Szent György- szobor lószerszámának vizsgálatáról, a honfoglalók nyergéről és lovas temetkezéseiről (1943), vmint a honfoglaló m. nép életéről (1944). Módszere az általa meghonosított régészeti néprajz volt. Újdonságnak ható temetőelemzései azon az elven alapultak, hogy a temetőkben - a családban, nemzetségben életében betöltött szerepe szerint - mindenkinek megvolt az előre kijelölt helye. Miután véleménye szerint a temető a halott falu, így a temetők rendjének elemzésével következtetni lehet a társadalmi viszonyokra. A néprajzi párhuzamok alapján jelentős eredményeket ért el a mindennapi élet, a korabeli szokások és hiedelemvilág rekonstruálásában. A 10. sz.-i magyarság legjellemzőbb társadalmi egységének a nagycsaládot tartotta, s a jelentősebb honfoglalás kori temetők (Bezdéd, Eperjeske, Kenézlő) elemzése során e formációt vélte felfedezni. A honfoglaló magyar nép élete (1944) c. könyve a korszak kutatását évtizedekre meghatározó alapmű lett. A II. vh. után folytatta egy.-i tanári működését Kolozsváron (1945-1949); ekkor születtek az ősi hitvilág kérdéseiről (a táltos tudású kocsis történetéről, az avarok világképét idéző mokrini tégely ábrázolásáról, a magyar- szentpáli pillérfő boszorkányalakjáról) írott tanulmányai. Miután a román hatalom nyomására távozni kényszerült a kolozsvári egy.-ről (1949), visszatért Bp.-re. Egy.-i tanári állást nem kapott, az oktatásban óraadóként vett részt. A Múz.-i Központ előadója, majd az MNM újonnan alakult Középkori Osztályának vezetője (1952-1957); irányítása alatt az osztály a középkorkutatás egyik vezető műhelye lett. Munkatársai megindították a zalavári ásatásokat, a honfoglalás és Árpád-kori települések, vmint a köznépi temetők tervszerű feltárását. Szorgalmazására lett alapkövetelmény az ásatások során temetőtérképek, ill. sírrajzok készítése; e munka megkönnyítésére vezették be az előre nyomtatott sírlapokat, amelyeken a csontváz mellé az ásatónak kellett berajzolnia a leletek elhelyezkedését. Aktívan részt vett a háború utáni első, modern szellemiségű, oktató-tanító jellegű kiáll.-ok megvalósításában mind az MNM-ben, mind több
