Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
L
539 Lambrecht F. m.: Trois scenes de la légende de St. Stanislas (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 5., 1954, 29-35., magyarul: 107-110.); Adalék Brocky Károly és Van Dyck kapcsolatához (Művészettörténeti Értesítő, 1955,229-234.); Brocky Károly 1807-1855 (Bp„ 1957); Adalékoka régi magyarországi szobrászathoz és festészethez (Művészettörténeti Értesítő, 1960, 89-101.); Az Ecclésia és Synagoga ábrázolása a középkori művészetben (uo., 1961, 145-161.); Ingres 1780-1867 (A művészet kiskönyvtára. Bp., 1963); Hogarth (A művészet kiskönyvtára. Bp., 1965); A besztercei Thurzó-ház falképei (Művészettörténeti Értesítő, 1966, 1-10.); Vermeer (A művészet kiskönyvtára. Bp., 1968); Korai francia festészet (Bp., 1973; lengyel, francia és spanyol nyelven is), írod.: MűvLex (1966) II.: 12.; Gerszi Teréz: In memoriam L. E. (Művészettörténeti Értesítő, 1971, 307-308.); MÉL III.: 457. Gerszi Teréz Lajtha László (1892. jún. 30. Bp. - 1963. febr. 16. Bp.): zeneszerző, zenetudós. - A bp.-i Zeneművészeti Főisk.-n Herzfeld Viktor tanítványaként zeneszerzést, Szendy Árpád növendékeként zongorázni tanult. Emellett jogi tanulmányokat is folytatott, jogi doktori címet szerzett. Lipcsében, Genfben és Párizsban is tanult. Egész életében erősen kötődött a francia zenei élethez, gyakran járt Párizsban. 1910-ben kezdett népzenével foglalkozni. Az MNM munkatársaként előbb a hangszergyűjt.-ben, majd a Néprajzi Osztályon dolgozott (1913-1924). Prágában részt vett az első nemzetközi nép- művészeti kongresszuson (1928). Bartók Béla társaságában tagja lett a Népszövetség Comission Internationale des Arts et Traditions Populaires nevű biz.-ának; a biz. népzenei osztályának elnöke (1930). A Comission des Arts et des Lettres-ben Bartók utódja. A Néprajzi Múz. tud.-os munkatársa (1935-1946), mb. ig.-ja (1946), a M. Rádió zenei ig.-ja (1945-től egy évig). A Nemzeti Zenede tanára (1919-től), ig.-ja (1945-1949). A Zeneművészeti Főisk.-n rövid ideig - fizetés nélkül - népzenegyűjtést tanított (1952).- Életműve szerves része a 20. sz. első fele népzenei hagyományokban gyökerező zenekultúrájának. Zeneszerzőként kilenc szimfóniát, szviteket, szimfonikus költeményeket, népdalfeldolgozásokat, 10 vonósnégyest, kamara- és zongoraműveket, operát (La chapeau bleu, 1948-1950), baletteket (Ly- sistrata, 1933, Capriccio, 1944), filmzenéket, kórusműveket, egyházzenét írt. Évtizedeken keresztül végzett népzenei gyűjtőmunkát. Fonográffelvételeit a Néprajzi Múz. Népzenei Gyűjt.-e őrzi. Az I. vh. előtt, főként Erdélyben, a Néprajzi Múz.-nak festett népi bútorokat, vmint teljes székely kaput is gyűjtött. Az 1960-as években min.-i célhiteltámogatással kis létszámú népzenei kutató- csoport munkáját irányította a Néprajzi Múz.-ban. - Az International Folk Music Council igazgatóságának r. tagja (1947), a Folk Arts Center 1. tagja (1955), az Institute de France (Académie des Beaux Arts) 1. tagja (1955). - Kossuth-díj (1951). F. m.: népzenei kiadványai: Szépkenyerű-Szent- Mártoni gyűjtés (1954); Széki gyűjtés (1954); Kőrispataki gyűjtés (1955); Sopron megyei virrasztóénekek (1956); Dunántúli táncok és dallamok (1962). írod.: Gombosi Ottó: L. L. (Melos, 1929); Leduc, A.: L. L. (Paris, 1961); Avasi Béla: Au 70e anniver- saire de L. L. (Acta Ethnographica, 1962, 3-4.); Molnár Antal: L. L. (Muzsika, 1963. ápr.); MÉL II.: 17-18.; MNépLex III.: 386.; Brockhaus-Riemann Zenei Lexikon II. (Bp., 1984, 379.). Kodolányi János, ifj. Lambrecht Kálmán (1889. máj. 1. Pancso- va - 1936. jan. 7. Pécs): zoológus, ornitológus, paleontológus, etnográfus. - A bp.-i M. Kir. Tudományegy. természetrajz-kémia szakos hallgatója (1907-1912), uo. állattanból, mint főtárgyból, vmint földtanból, őslénytanból és kémiából, mint melléktárgyból doktorált (1913). A fővárosba kerülve (1907) addigi néprajzi és állattani gyűjtéseit bemutatta Herman Ottónak, aki 1909-ben meghívta a M. Kir. Ornithológiai Központba (későbbi nevén: Madártani Int.), és ideiglenes gya% 11
