Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Kuzsinszky 532 szavaival - „mintaszerű, messze híres múzeumba foglalása" állt. Ásatási tevékenysége is mintegy fél évszázadon keresztül Aquincumhoz kötötte. Nevéhez fűződik az aquincumi polgárváros ma is látható, központi részének feltárása, s a romok valódi jelentőségének (annak, hogy polgárváros, és nem katonai tábor) felismerése. A polgárváros emlékeinek bemutatására készítette el romkerti és kiáll.-i vezetőjét (Aquincum. Ausgrabungen und Funde. Bp., 1934). Gondoskodott az előkerült emlékek felszíni megőrzéséről is; az ezzel kapcsolatos műemlékvédelmi módszereket olasz példákból vette. Megtette az első lépéseket az építkezések által veszélyeztetett fővárosi régészeti emlékek megmentése érdekében. A vezetése alatt álló múz. 1926-tól kezdődően, a fővárosi ker.-i elöljáróságok bejelentései alapján, már rendszeresen felügyelte a nagyobb földmunkákkal járó építkezéseket. Az e tevékenység következtében megszaporodott leletmentésekről a Budapest Régiségei c. kiadvány rendszeresen közölt értesítéseket. Aquincummal kapcsolatos tud.-os munkái mellett, annak tapasztalatain haladva, a hazai provinciális régészet tágabb területein is eredményesen működött. A mo.-i limeskutatás nyitányának tekinthető az a tervezet, amelyet Finaly Gáborral együtt állított össze (A római birodalmi limes fölkutatásáról Pannóniában. Archaeologiai Értesítő, 25., 1905, 213-217.). A pannoniai epigráfiai anyagra vonatkozóan állandó munkatársa volt a Corpus Inscriptionum Latinarum (CIL) Berlinben működő központjának; szerzője a CIL III. kötetének és Supplementumának. Epigráfiai munkásságának kiemelkedő teljesítménye több száz aquincumi felirat közreadása a Budapest Régiségei lapjain. Topográfiai kutatásai sem szorítkoztak csak a fővárosra; a Balaton vidékének régészeti lelőhelyeiről is könyvet írt (A Balaton környékének archaeológiája. Bp., 1920). Foglalkozott a muzeologia elméleti kérdéseivel, a múz. felépítésével, a kiáll.-ok létrehozásával. Régészként - a korábbi gyakorlattal szemben - fontosnak tartotta az előkerült leletegyüttesek egybentartását. Több önálló kötete jelent meg. Százötvennél több címszót írt az Petz Vilmos szerkesztette Ókori Lexikon (I—II., Bp., 1902-1904) számára. Szakmai és népszerűsítő közleményei többek között az Ar- chaeologisches Zeitungban, az Österreichische Jahresheft ében, az Archaeologiai Értesítőben, a Budapest Régiségei c. sorozatban, az Egyetemes Philologiai Közlönyben, a Múzeumi és Könyvtári Értesítőben, a Budapesti Hírlapban, a Vasárnapi Újságban stb. jelentek meg. A Budapest Régiségei főszerkesztője (1897-től).- Az MTA 1. (1907), majd r. tagja (1926), a Régészeti Biz. előadója (1914—1933), utóbb elnöke (1933-tól). A Német Birodalmi Régészeti Int. 1. (1896-tól), majd r. tagja (1925-től), az Osztrák Archaeologiai Int. 1. tagja (1899- től), a belgrádi régészeti int. tagja (1933-tól). A M. Régészeti és Művészettörténeti Társulat választmányi tagja, másodelnöke, elnöke (1920-1933), majd örökös elnöke. Szakmai tekintélye révén a hazai tud.-os közélet számos területén tevékenykedett; a Műemlékek Orsz. Biz.-ának r. tagja (1905-től haláláig), a Bp.-i Philologiai Társaság tb. tagja (1935). - Születésének 60. évfordulója alkalmából tanítványai, tisztelői a Régészeti Társulat Évkönyve II. kötetében neki ajánlott tanulmányokat tettek közzé. A fél évszázados közszolgálati jubileumára készült kötet megjelenését ( Laureae Acjuincenses. Dissertationes Pannonicae. II. 11. Bp., 1941) már nem érhette meg. A Budapest Régiségei is kötettel tisztelgett emléke előtt (XIII. köt. Bp., 1943).- A Kerepesi úti temetőben, a fővárosi tanács által rendelkezésre bocsátott díszsírhelyen temették el. Hagyatéka nagyrészt az Aquincumi Múz.-ba került. Még életében több portré készült róla; mellszobra és portréja (Sárközy Gyula festménye, 1930) az Aquincumi Múz. tulajdonában van. 40 éves működésének emlékére plakett készült (Szántó Gergely munkája, 1928), emléktábláját a múz. megnyitásának 50. évfordulóján az Aquincumi Múz. falán helyezték el (Ispánszky József munkája, 1944). Szántó Gergely ~ot ábrázoló emlékérme a tudós 40 éves munkássága alkalmából készült (1928). -AM. Régészeti és Művészettörténeti Társulat tiszteletére —emlékérmet alapított fiatal kutatók részére (1941; először 1942-ben osztották ki). Bp. III. kér.-ében utcát neveztek el róla. F. m.: A legújabb aquincumi ásatások 1887-1888 (Budapest Régiségei, 1., 1889, 41-170.); Az aquincumi ásatások 1882-1884 és 1889 (Budapest Régiségei, 2.,
