Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Kujáni 524 Évenként több ízben is nyilvános felolvasást és kísérletekkel egybekötött előadást tartott a matematika és a fizika tárgyköréből. Párizsban, az Első Világkiáll.-on (1878) számos adatot gyűjtött, és 1200 Ft értékben fizikai szemléltető eszközöket vásárolt a temesvári katolikus gimn. számára. A költségeket Bonnáz Sándor Csanádi püspök fedezte, akihez baráti szálak fűzték; mindketten lelkesedtek a tud.-os vívmányokért (villamos világítás, telefon, fonográf, mikrofon, szikraindító, színképvetítő stb.). A ~ által Párizsból hozott szerkezeteket Temesváron sokszorosították a fizikai szertárak részére. Papi hivatása Nagyszentmiklósra szólította (1880); figyelmét ekkor a természet- és a madármegfigyelésre összpontosította. Nákó Kálmán birtokán, a Maros árterületein és az Aranka menti Nagyfalu nádasaiban madármegfigyeléseket végzett. Vadászott és preparált is. A Bánság első elismert ornitológusa lett. Foglalkozott a ragadozó madarak helyzetével és a vonuló madarakkal. A bécsi R. Blasius által megszervezett Első Nemzetközi Ornitológiái Kongresszus (1884) hatására kezdett a bánsági madártan megszervezésébe (Fölhívás madártani megfigyelő-állomások létesítésére Dél-Magyarorszá- gon, Természettudományi Füzetek, VIII. 2. füzet. Temesvár, 1884,126-127.), vállalkozása azonban nem járt sikerrel. A M. Orvosok és Természetvizsgálók (1840-1890) Buziás- fürdőn megtartott vándorgyűlésén (1886) egy nagyszabású dolgozattal (A madárköltés Nagy-Szent-Miklós és Nagyfalu környékén az 1880-tól 1886-ig terjedő években saját megfigyelésem alapján. 1887, 269-272.) vett részt; Torontál vm.-t képviselve az általa gyűjtött és saját kezűleg preparált madarakat (kb. 350 példány) a bp.-i millenniumi kiáll.-on mutatta be (1896). Munkáját ezüst díjjal jutalmazták. A bánsági mocsarak lecsapolása kapcsán foglalkozott a vízimadarak helyzetével. Összesen 25, többségükben m. és német nyelven írt közleménye ismert. Úttörő munkájáért, mint a Délmo.-i Természettud.-i Társulat alapító tagja díszoklevélben részesült (1884. márc. 4.). - Gyűjt.-ének adatait Frivaldszki János (Aves Hungáriáé. Bp., 1891) és Linţia Dénes (Păsările României. I., Bucureşti, 1946; Păsările din R. P. R. II., 1954; III., 1955) használta fel összefoglaló munkájában. Az általa kitömött példányokat a tanügyi reformok alkalmából a nagyszentmiklósi isk.-k között szemléltető anyagnak osztották szét. A Temesvári Bánát Múz.-ban őrzik egy füstös réce (Melanitta fusca) általa kitömött hímjét (1878, Nagy- szentmiklós), M. Kiss András pedig egy nyírfajdkakast (Lyrurus tetrix) 1888-ból. F. m.: A madárvilág Délmagyarországban vagy a Bánságban (Természettudományi Füzetek, Temesvár, V. 2. füzet, 1881, 37-42.); A madárvonulás Nagy- Szent-Miklós és Nagyfalu környékén az 1881. és 1882. években (uo., VII. 2. füzet, 1883, 49-61.); A nagyszentmiklósi madártani múzeum (uo., XVIII. 2. füzet, 1894, 42-48.; XIX. 1. füzet, 1895, 8-14.; 4. füzet, 105-112.); Torontál vármegye vízi szárnyasairól (Természettudomány, III., Bp., 1898,1-5.). írod.: Gebhardt, L.: Die Ornithologen Mitteleuropas (Giessen, 1964M980); Kiss, András: Despre legătura dintre Dr. K. L. şi Societatea de Ştiinţele Naturii din Timişoarta cu privire specialăla înfiinţarea şi îmbogăţirea muzeului în decursul timpului (Tibiscus Sţ. Nat., Timişoara, 1979, 327- 338.); Kiss, András: Ornitologi bănăţeni (I): Dr. K. L. (Turism în Banat, Seria nouă, nr. 1. (17), Timişoara, 1999, 6-7.); Szinnyei VII.: 417. M. Kiss András Kujáni Ferenc (1890. nov. 19. Géderlak - 1964. okt. 28. Dunavecse): érseki helynök. - Egy.-i tanulmányait Innsbruckban végezte (1909-1914). Pappá szentelték (1913). Kulán (1914) és Palánkén (1915) káplán, az I. vh. alatt tábori lelkész (1916), Újvidéken hittanár (1917-től). A kalocsai hittud.-i főisk.-n a teológia tanára (1919-től), érseki titkár (1923-tól), érseki irodáig. (1930-1944), kanonok (1931-től), érseki helynök (1944-től). A kalocsai városi képviselő-testület tagja (1928-tól), az iparos legények egyesületének vezetője (1930-ig), a kalocsai rokkantak kertesháztelepének vezetője (1930-tól); a gyermekek foglalkoztatására szövőüzemet létesített, s kezdeményezésére épült fel a kultúrház. Az érsek kinevezte a Kalocsai Földmíves Ifjúsági Egyesület elnökévé (1929). Gábor Lajos festőművésszel való találkozása (1930 ősze) után lelkes híve lett a kalocsai népművészetnek. Egyik legkitartóbb támogatója volt a Gyöngyösbokréta mozgalomnak, a népművészeti árutermelésnek, a múzeumalapításnak és a Népmű-
