Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

B

Baktay 34 foglaló fejezetet írt a település, a népi épít­kezés témakörében, és ő készítette az egyes községek népi műemlékeinek leírását is. Élete utolsó évtizedeiben meghatározó ku­tatási témája volt a felföldi borospincék tör­téneti hagyományainak vizsgálata. Tanul­mányai jelentek meg az Egri-völgy betele­pülésének történetéről, településnéprajzi és műemléki témakörökből. A rendszerválto­zást (1990) követő években Egriség c. mun­kájában az egri öntudat kialakulásának és megőrzésének folyamatát vizsgálta. Nyug­díjasként is aktív ismeretterjesztő és publi­cisztikai tevékenységet folytatott. Segítette a feléledő „palóc napok" rendezvénysorozat hiteles megjelenítését Párádon, szaktanács- adással támogatta Heves m. idegenforgalmi programjainak szervezését. Számos tud.-os dokumentumfilm készült szakértői közre­működésével, pl. az egri pincevágásról, az egri borvidékről, a bükki mészégetésről és a bélapátfalvi búcsúról. - AM. Néprajzi Társa­ság és választmánya, az ICOMOS, az Orsz. Múz.-i Tanács, a Tud.-os Minősítő Biz. Nép­rajzi Szakbiz.-ának tagja, ill. tb. tagja. Az Eger Vára Barátainak Köre Egyesület alapító elnö­ke (1957-1978). - A történelem (néprajz) tud. kandidátusa (1974), doktora (1988). - Móra Ferenc-emlékérem (1979), Györffy István- emlékérem (1984), Ortutay Gyula-emlék­érem (1987), Eger város díszpolgára (1991). F. m.: A magyar paraszti mészégetés kutatása (MTA II. Társadalmi-Történeti Tudományos Osztálya Közleményei 3. Muzeológiai sorozat. 1951, 285- 330.); Egri borospincék (Eger, 1961); Bükki barlangla­kások (Miskolc, 1977); Parasztházak és udvarok a Mátra vidékén (Bp., 1978); Hungarian Folk Art (Cobourg [Kanada], 1978); Tájházak Heves megyé­ben (Bp., 1986); A palócfóldi lakodalom (Bp., 1987); Kanadai magyarok (Bp., 1988); Palócok. I-IV. Szerk., társszerző (Eger, 1989); Kézművesség egy alföldi fa­luban. Tiszaigar 1949-1950 (Eger, 1992). írod.: Balassa Iván: B. F. 70. születésnapjára (AGRIA, XXIII., Eger, 1987, 5-10.); Paládi Kovács Attila: B. F. (Ház és ember, 12.; 1998, 269-270.); Petercsák Tivadar: Dr. B. F. (Magyar Múzeumok, 1999. 1., 62.); MNépLex I.: 190. Petercsák Tivadar Baktay Ervin, erdőbaktai; ered. (1925-ig) Gottesmann (1890. jún. 24. Dunaharaszti - 1963. máj. 7. Bp.): orientalista, író, művészet­történész. - A Képző- művészeti Akad.-n, majd Hollósy Simon müncheni mesterisk.- jában tanult festésze­tet (1910-1915). Kora ifjúsága óta behatóan foglalkozott Indiával; kezdetben főként az indiai irodalom és fi­lozófia érdekelte, e téren szerzett ismereteit fordítások, köny­vek közreadásával közvetítette a m. olvasó- közönséghez. Az I. vh. alatt frontszolgálatot teljesített, majd szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. Saját pénzén indiai tanul­mányutat tett (1926. jún.-1929. júl.), végig­járta többek között Körösi Csorna Sándor egykori útvonalát, s adatokat gyűjtött Körösi Csorna életéről, egykori lakóhelyei­ről. Hazatérve földrajzi, írói és előadói tevé­kenysége került előtérbe. A M. Földrajzi Társaságnál és más kiadóknál megjelent munkái közül nem egy több kiadást is meg­ért. A debreceni Tisza István Tudományegy.- en doktorrá avatták (1933). A Földgömb c. is­meretterjesztő folyóirat szerkesztője (1934— 1944, Milleker Rezsővel és Réz Andorral). A K-ázsiai Művészeti Múz.-ban (1946-tól) 12 éven keresztül az indiai, a hátsó-indiai és a tibeti gyűjt.-t vezette. Ez idő alatt elsősorban India művészetével foglalkozott. Indiai útja során szerzett betegsége és súlyos gerincsé­rülése miatt munkáját sokszor csak nagy erőfeszítéssel, ám mindvégig nagy odaadás­sal végezte. A Schwaiger Imre ismételt aján­dékozásai nyomán tetemesen meggyarapo­dott indiai gyűjt.-t rendszerezte, leírta, és je­lentős részét tud.-osan feldolgozta. Nagy si­kerű indiai (1951), majd hátsó-indiai és in­donéz kiáll.-t rendezett (1953); az előbbi anyagát 1954-1956 között vándorkiáll. for­májában több vidéki városban is bemutatta. Az ELTE BTK mb. előadójaként India és Ti­bet művészetéről adott elő (1946-1958). Az indiai kormány meghívására részt vett és megnyitó beszédet tartott a „Buddha Dzsa- janti" ünnepségek alkalmából rendezett nemzetközi tud.-os kongresszuson (1956); ez alkalommal tájékoztatta D. Nehmt a m. forradalomról is. Ezt követő indiai tanul­mányútja során művészettörténeti kutatáso­

Next

/
Oldalképek
Tartalom