Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Komáromy 486 sa (1948-tól), a pókok és egyes gerinctelen állatcsoportok (Protozoa, Spongiaria, Coe- lenterata, Bryozoa, Echinodermata, Tunicata) gondozója. Intenzív pókászati és természetfilozófiai tevékenységet fejtett ki (1937-ig). Feldolgozta a M. Adria Egyesület által gyűjtött tengeri faunát (1937-1940), amely tkp. a m. Najade-expedíció anyaga volt. Rovignóban (Rovinj), Spalatóban (Split) tengerbiológiai kutatásokat végzett. Bejárta a dalmát tengerpartot és Ny-Isztriát. Az új jugoszláviai int.-ben felállította az Echinodermata és a Balanida gyűjt.-t. Magántanári tárgykiegészítést kapott (1940), s a Gerinctelen állatok ismerettana tárgyból magántanári képesítést szerzett. Őslénytani tevékenysége során a kiscelli agyagból leírt egy új Ophiuroideát (1941). Főként Bala- nidákkal és korallokkal foglalkozott. Az ELTE-n geológusoknak állattani alapismereteket adott elő (1951-től). Elsőként kezdte meg a földtani történések megértéséhez nélkülözhetetlen ökológiai, cönológiai, paleo- biológiai és biosztratigrafiai elemzéseket. Megállapította pl. az árapályzóna változásait a földtörténet folyamán. A szegedi egy. Állatrendszertani Int.-ében (1967-től Állat- szervezettani és Állatrendszertani Tanszékén) tanított (1954-től haláláig). Kongresz- szusi, ill. gyűjtőútjai: Moszkva (1959), Románia (1960), Csehszlovákia (1964), NDK (1967). Tud.-os eredményeit több mint 500 publikációban tette közzé. - A Tiszakutató Biz. elnöke (1957-től). Az általa alapított Tisia c. folyóirat főszerkesztője. A biológiai tud.-ok doktora (1958), az MTA 1. tagja (1960). F. m.: Die Spinnenfaune von Szeged (Állattani Közlemények, 1928,41-54.); Magyarország kaszáspókjai (Bp., 1929); Die Echinodermen - Sammlung der ungarische „Najade" (Festschrift F. E. Strand, 1936); Über die Weltverbreitung der in der Adria einheimischer Balanomorphe Cirripedien (Rivista di Biologia Coloniale, 1939); A Balkán-kutatások tudományos eredményei. I. VII. Pókok (Bp., 1940); Dunántúli eocén koraitok (Földtani Közlemények, 79., 1949, 226-233.); Magyarország permo-karbon koralljai (Földtani Közlemények, 81., 1951, 4-56.); Magyar- ország kréta-időszaki koralljai (Állami Földtani Intézet Évkönyve, 42., 1954, 67-123.); A Bükk-hegység eocén koralljai (Földtani Közlemények, 86., 1956, 67-85.). írod.: Csepreghyné Meznerics Ilona: Dr. K. G. emlékezete (Földtani Közlemények, 99., 1969, 308- 309.); Allodiatoris Irma: 75 évvel ezelőtt született K. G. (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 1978, 49-54.); Gulyás XVI.: 889; MÉL III.: 410-411. Nagy István Zoltán Komáromy József (1901. máj. 21. Jászberény - 1973. okt. 26. Bp.): nyomdász, grafikus, hírlapíró, helytörténész, múzeumigazgató. - A bp.-i Iparművészeti Főisk.-n nyomdász és grafikus szakképesítést szerzett (1923). Jászberényben nyomdász, könyvkötő, grafikus, tehergépkocsi-vezető (1925-1926), írnok a városházán (19271942), közben a jászberényi Városi Mozgó, ill. a Corvin Mozi üzemvezetője. Munkája mellett elvégezte a kolozsvári tudomány- egy. jog- és államtud.-i szakát (1937-1940). 1945 után Bp.-re került, az Állami Operaháznál irodavezető (1945-1946), a Vallás- és Közoktatásügyi Min.-ban szabadművelődési titkár (1946-1949), majd az Állami Bábszínháznál könyvelő (1949-1950). A Jász Múz. ig.-ja (1950 ősze-1951 ősze). A kecskeméti múz. (1951 őszétől), majd Miskolcon a Herman Ottó Múz. (1953-tól), ill. a Borsod M.-i Múz.-ok ig.-ja (1962-1968; nyugalomba vonulásáig). A Jászság c. hetilap szerkesztője (1929-1930). Rendszeresen publikált a Jász Hírlapban (1927-től), a Jászságban. A Jászberényi Jász Múzeum Évkönyve első két kötetének főszerkesztője (1937,1943). A Jász Múz.-ban elsősorban a helytörténeti gyűjt.-t gyarapította, s komoly erőfeszítéseket tett a raktározási gondok megoldására. Elkészítette a múz. első állandó régészeti és várostörténeti kiáll.-át (1951). - Miskolci intézményszervező és ismeretterjesztő munkáját a „Múz.-i Hétfők" — több éven át tartó - sorozatának megszervezése, A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei (1955), A miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve (1957) és a Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai (1958) c. pe- riodikumok elindítása és rendszeres megjelentetése fémjelezte. A múz. reorganizációs munkáját 1962-ben kezdte el, s a Papszeren álló ősi scola (a mai kiáll.-i épület) műemléki jellegű felújításának irányításával fejezte be. Rendszeresen publikált, elsősorban a régészet és a várostörténet témaköréből. Szakavatott kutatója volt Herman Ottónak, szá
