Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
481 Kocsis tárat a kor nagy mecénásának, Semsey Andornak a támogatásával világszínvonalra emelő Kren- ner József ajánlására (1919-1935). ~ első komolyabb feladata a gyűjt, anyagának számbavétele, felmérése volt. Az akkori vezetés ellenállása miatt nem sikerült egy, a közművelődést szolgáló rendszert kialakítania, s az anyag jelentős része a látogatók, de még a kutató szakemberek számára is a „szekrényben" maradt. A múz.-i évek alatt az ásványok fiziográfiája tárgyában egy.-i magántanárrá habilitált (1929), s folyamatosan tartott előadásokat az ásványtan témakörében. Néhány évvel később, miniszteri ösztöndíjjal, két évet a kor egyik legjobb kutatóhelyén, a bécsi Természettud.-i Múz.-ban töltött (1931-1932). Zimányi Károly nyugdíjba vonulása (1932) után a bp.-i Ásványtár élére került Zsivny Viktor és ~ közötti folyamatos ellentét következményeként ~ elhagyta a múz.-ot. Az MNM Elnöki Hivatalának vezetője lett (1935-1940); ez a szervezet fogta össze és felügyelt számos, orsz. hatáskörű kulturális intézményt (Orsz. Levéltár, Szépművészeti Múz., Széchényi Könyvtár, Történeti Múz., Természettud.-i Múz., Múz.-ok Orsz. Főfelügyelősége). A szegedi tudományegy. újjáalakulása után megbízták az Ásvány-kőzettani Tanszék vezetésével (1940); a tanszék szegényes gyűjt.-ét saját darabjaival egészítette ki. Fő kutatási területe a m. bányák és ásványlelőhelyek ásványvilága volt. Az ásványok kristálytanával, kémiájával, genetikájával és az egyes bányahelyek geokémiájával foglalkozott. A Szegedi Egy.-i Ifjúság nevű csoport tanár-elnöke, majd a Horthy Koll. ig.-ja (1942). Jelentős ásványgyűjt.-éből, a hallgatók aktív közreműködésével gyönyörű kiáll.-t rendezett. AII. vh. időszakát, felsőbb utasításra, szinte az egész tanári kar Bp.-en élte át, így ~ és családja is. Szegedre visszatérve (1945) azonnal hozzákezdett az int. újjászervezéséhez. Többször töltötte be a Ter- mészettud.-i Kar dékáni tisztségét (1947— 1948, 1954-1957, 1960-1963). Bár már régen nem tartozott az MNM állományához, de élete és a hazai mineralogia egyik legszörnyűbb eseményeként élte meg Európa akkori legszebb és leggazdagabb gyűjt.-ének pusztulását (1956). Az 1950-1960-as években gyakran vett részt külföldi tanulmányutakon, ahol módja és lehetősége volt az adott ország legjelentősebb ásványgyűjt.-eit is meglátogatni. Nevéhez fűződik a szegedi egy. Ásványtani Tanszéke szakfolyóiratának, az azóta is folyamatosan megjelenő Acta Mineralogica-Petrographicának a megalapítása (1943). 50 évi aktív munka után vonult nyugállományba (1969); szegedi tanszékét egyik legkiválóbb tanítványa, Gras- selly Gyula örökölte. - A Magyarhoni Földtani Társulat (1960), a TIT (1968), a Karszt- és Barlangkutató Társulat t. tagja (1969). - Magyar Érdemérem arany fokozata (1952), Kossuth-díj (1953), TIT Bugát Pál-emlék- érme (1968), a Földtani Társulat Szabó Jó- zsef-emlékérme, a Lomonoszov Egyetem Ferszmann-emlékérme (1967). - Nevét viseli a szegedi egy. általa megalapozott ásvány- gyűjt.-e, egy a fiatal kutatókat segítő alapítvány, ill. a —emlékérem. F. m.: A drágakövek. D. Vendl Máriával (Bp., 1935); Az ásványi anyagok az emberiség történetében (Kis Akadémia Könyvtára c. sorozat, Bp., 1938); Az ásványtan története Magyarországon (Bp., 1952); ,Ás- ványtan. Sztrókay Kálmánnal (Bp., 1957); Könyv a kövekről (Bp., 1957); Magyarország ásványai (Bp., 1966; 2., átd., bőv. kiad. 1987). Irod.: K. S.: Emlékezés (Bp., 1987); Grasselly Gyula: K. S. 1896-1983 (Földtani Közlöny, 1984); Gulyás XVI.: 810.; MÉL IV.: 488.; MTL: 475-476. Szabó Tímea Kocsis Árpád (1914. jan. 17. Temesvár 1985. dec. 7. Siófok): festő, grafikus, díszlet- tervező. - Felesége András Gizella (1918—) festőművész. - A temesvári Academia de Arte (Képzőművészeti Főisk.) esti tagozatára járt (19351939). Tanára, Julius Podlipny javaslatára - hét hónapos bukovinai munkaszolgálat után - beiratkozott a Bp.-i Képzőművészeti
