Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Keller 458 (1888-tól). Koronás arany érdemkereszt (1907; társadalmi munkájáért, jótékonysági tevékenységéért), II. osztályú hadiéremke- reszt (1916; a Vöröskereszt érdekében végzett munkájáért). A város halottaként a Székely Nemzeti Múz. díszterméből temették. F. m.: Emlékezzünk régiekről. Elbeszélések és regék (Kolozsvár, 1910); Asszony átka - az asszony (Sepsi- szentgyörgy, 1922); Simonyi óbesterné (Brassó, 1925). írod.: Bányai János: Egy székely nagyasszony (Székely Nép, 1934. 22.). Boér Hunor Keller Jenő (1917. márc. 24. Kismarton - 1945. jan. Bp.): botanikus. - A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. Orvostud.-i, majd Bölcsészkarán tanult. Doktori címének megszerzése (1940) után az MNM Természettud.-i Múz.-a Növénytárában próbaszolgálatos gyakornok, gyakornok, majd múz.-i segédőr (1944-ig). A hazai virágosnövény-flórával, elsősorban a Veronica nemzetség fajainak monografikus feldolgozásával foglalkozott. Feldolgozta és publikálta Heinrich Johann N. Crantz bécsi egy.-i tanárnak a Növénytárban őrzött, értékes, típusokban gazdag herbáriumát (1943). Több gyűjtőutat tett a Kárpát-medencében; pl. a székelyföldi lápok növényeit gyűjtötte és kutatta (1943). Gyűjtött növényei a M. Természettud.-i Múz. Növénytárában találhatók. Bp. ostromakor, vsz. 1945 jan.-jában eltűnt, írod.: MÉL I.: 891. Kováts Dezső Kemény József, magyargyerőmonostori gr. (1795. szept. 1. Aranyosgerend - 1855. szept. 12. Aranyosgerend): történész, politikus, gyűjtő. - Édesapja az 1808-ban gr.-i rangra emelt Kemény Farkas, édesanyja gr. Batthyány Teréz, a könyvtáralapító Batthyány Ignác püspök unokahúga. - A kolozsvári jogakad.-n tanult (1812-1814). Törvény- széki ülnök (1814-től), főkormányszéki kancellista (1815-től), a bécsi Udvari Kancellária tb. hivatalnoka (1818. nov.-től). Közben oklevelek másolásába és gyűjtésébe kezdett. A nagyszebeni kincstár tb. (1827-től), majd r. titkára (1831). 1835-ben visszavonult, s csak a tud.-nak élt. Ekkora már elismert történész, áttanulmányozta és kijegyzetelte a gyulafehérvári és a szebeni levéltári gyűjt.- eket, rendszeresen jelentek meg tanulmányai és forráskiadásai. Az 1834-1835. évi kolozsvári országgyűlésen Alsó-Fehér vm. követeként az ellenzék soraiban foglalt helyet; az I. Ferenc király elé járuló küldöttség tagja. A következő országgyűléseken már mint meghívott regalista szerepelt a konzervatívok csoportjában. Tagja az uniót kimondó 1848. évi erdélyi, majd a júl.-ban megnyíló pesti országgyűlésnek is. A diétán 1842. jún. 21-én olvasták fel unokatestvérével, Kemény Sámuellel közösen írt levelét, amelyben 15 000 kötetet meghaladó könyvtárukat, vmint több ezer példányból álló kézirat- és oklevélgyűjt.-üket felajánlották hazájuknak az Erdélyi Múz. létesítésére. A karok és rendek elfogadták az ajánlatot, s a múz. igazgatásába mindkét Keményt beválasztották. A múz. tényleges megalapítására azonban csak 1859-ben, Mikó Imre munkálkodása nyomán került sor. ~ szenvedélyes gyűjtő volt; amire a kezét rátehette, derendi kúriájában gyűjtötte össze, amit pedig nem szerezhetett meg, azt regeszták formájában kijegyzetelte vagy lemásoltatta. Kötetei, közleményei nagy része adat- és forrásfeltáró munka. Középkori okleveleket, kuruc kori verseket hamisított, sok gondot okozva az utókornak. Munkáit latin, német és m. nyelven tette közzé. A Tudományos Gyűjtemény, a Nemzeti Társalkodó, az Árpádia zsebkönyvek, az Erdélyi Híradó, az Új Magyar Múzeum, a támogatásával Brassóban megjelenő Magazin fiir Geschichte, Literatur und alle Denkwürdigkeiten Siebenbürgens két kötetének (1884,1886) munkatársa. - Az MTAl. (1831), majd t. tagja (1844). A Kir. M. Természet- tud.-i Társulat (1844), a mainzi Történelmi és Régészeti Egylet (1846), a bécsi Csász. Tud.-os Akad. és a Római Archeológiái Int. tagja, a nagyszebeni szász Honismereti Egyesület választmányi tagja. Rendszeresen részt vett a m. orvosok és természetvizsgálók évi vándorgyűlésein (1843-tól). Dolgozatainak és adatközléseinek száma meghaladja a 200-at. Érméket és más régiségeket is gyűjtött. Hagyatékát 1857 aug.-ában 36 szekérrel szállították be Kolozsvárra, ahol azt Mike Sándor rendezte. F. m.: Notitia Historico-Diplomatica Archivi et Lite- ralium Capituli Albensis Transsilvaniae. I—II. (Cibinii,
