Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Karáth 448 F. m.: A nagyváradi és olaszi rám. kath. plébánia templom és plébánia rövid története (Nagyvárad, 1884); Magyarország és a nyugati nagy egyházszakadás (Nagyvárad, 1885); Szent Gellért Csanádi püspök élete és művei (Bp., 1887); Szent István oklevelei és a Sylvester bulla (Bp., 1891); Kik voltak az első érsekek Magyarországon (Bp., 1892); Békésvármegye története. I—III. (Gyula, 1896); A honfoglalás és Erdély (Bp., 1896); A pusztaszeri monostor kegyurai (Bp., 1897); Az aranybulla keletkezése, első sorsa (Bp., 1899); A magyar nemzetségek a XVI. század közepéig. I—III. (Bp., 1900-1901); A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig (Bp., 1902); Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig (Nagyvárad, 1906); A magyar nemzet történeti joga hazánk területéhez a Kárpátoktól le az Adriáig (Nagyvárad, 1916). írod.: Csánki Dezső: K. J. (Századok, 63., 1929, 1-4,); Biró Vencel: K. J. t. tag (1858-1929) emlékezete (Bp., 1943); K. J. emlékülés (Gyula, 1983); Erdész Adám: K. J. történelmi munkássága, életrajza és bibliográfiája (Gyula, 1983); Pallas X.: 146.; XVIII.: 11.; Szinnyei V: 1003-1006.; Gulyás XVI.: 211-214.; RMILIL: 627.; MÉLI.: 858.; MKL VI.: 187. Dukrét Géza Karáth József (1913. jún. 28. Óhid, Erényé major - 1985. szept. 6. Bp.): fényképész. - Háromgyermekes zsellércsalád tagjaként, az elemi isk. elvégzése után, az I. vh.-ban hősi halált halt édesapja elvesztésekor 12 éves korában napszámosként kezdett dolgozni. Bp.-re kerülése (1929) után a Pro- jectofotográph Mozgófénykép- és Gépgyár cégnél tanuló; négyévi tanulás után fotós szakmunkásként szabadult. Alkalmi munkákból élt, majd az MNM-ben altisztként, háziszolgaként (1934- től), múz.-i fényképészként dolgozott (1935- től). A tud.-os munka támasztotta igények figyelembe vételével, szüntelen önképzéssel alakította műtárgy-fényképezési stílusát, szemléletét. Arra törekedett, hogy a legegyszerűbb formában, mindig tiszta stílusban fejezze ki a tárgy lényegét. Munkássága a múz.-i szakmai publikációkon keresztül a régészet, a művelődéstörténet, a történeti ikonográfia, a numizmatika terén tovább öregbítette az MNM hírnevét. Tízezerszámra készítette a nyilvántartáshoz és a kiáll.-okhoz szükséges tárgyfotókat, mindig szem előtt tartva, hogy bármilyen anyaggal (üveg, síkfilm, kisfilm) dolgozik is, annak a legmagasabb szakmai igényeket is ki kell elégítenie. Tudását, sokéves tapasztalatát készségesen adta át a mellette dolgozó vagy tanulni hozzá küldött múz.-i munkatársaknak. Felvételeiből az MNM-ben önálló kiáll.-t rendeztek (1977). írod.: Korek József: K. J. (Folia Archaeologica, XXXVII., 1985, 21-23.). Bandi Gábomé Kardos László (1918. nov. 13. Tótkeresztúr - 1980. márc 3. Bp.): tanár, etnográfus, szociológus. - Szülei a trianoni békeszerződés következtében Jugoszláviához csatolt szülőhelyéről áttelepültek Mo.-ra (1925), és Rákospalotán telepedtek le. A Pázmány Péter Tudományegy.-en m.-olasz szakos kö- zépisk.-i tanári és etnográfus végzettséget (1942), majd egy.-i doktori oklevelet szerzett (1943). A Táj- és Népkutató Központban dolgozott (19381939). A Teleki Pál Tud.-os Int., később a Néptud.-i Int. tud.-os munkatársa (19421943). Jelentős közéleti-politikai szerepvállalása; népfőisk.-i előadó (1938-1939), a Bolyai- koll. vezetőségi tagja (1939-1942), majd az ebből alakult Györffy-koll. ig.-ja (1942-1948). Az illegális kommunista párt tagja (1941-től), a M. Parasztszövetség Földmunkásszakosztályának egyik szervezője (1943). A Soli Deo Gloria által rendezett szárszói konferencia előadója (1943). A M. Diákok Szabadságfrontja szervezőjeként részt vett a fegyveres ellenállásban. 1945-től földosztó kormánybiztos Tolna és Baranya vm.-ben; segítette a bukovinai székelyek letelepítését. A népi koll.-i mozgalom kezdeményezője és szervezője (1946-tól), a Népi Koll.-ok Orsz. Szövetsége (NÉKOSZ) nevelésügyi osztályvezetője (1946-1947), majd főtitkára (1948-ig). Ország- gyűlési képviselő (1947-1948. nov.). A Vallás- és Közoktatásügyi Min.-ban miniszteri titkár
