Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
J
Jurcsák 432 Tud.-os munkáiban többnyire Debrecen szellemi életével, főként a 18-19. sz. fordulójának időszakával foglalkozott. Elkészítette Fazekas Mihály (Kéry Lászlóval), és megindította Csokonai Vitéz Mihály műveinek kritikai kiadását; mindkét íróról monográfiát is írt. Elsősorban a régi klasszikus angol irodalom kiváló fordítója. - Az irodalom- tud.-ok doktora (1978). F. m.: Fazekas Mihály (Bp., 1955; 2., bőv. kiad. 1982); Debrecen irodalmi emlékhelyei (A Déri Múzeum Évkönyve, 1958-1959); Mata János költészete (A Déri Múzeum Évkönyve, 1960-1961); Tóth Árpád ifjúkori levelei és rajzai (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve, 1959); Árkádia körül. Irodalomtörténeti tanulmányok (Bp., 1975); Csokonai Vitéz Mihály (Bp., 1975). írod.: Bán Imre: J. V. (Studia Litteraria. XX. Debrecen, 1982); Bakó Endre: Dr. J. V. (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Évkönyve, 1981— 1982); Fried István: J. V. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1982. 2.); Tárnái Andor: J. V. 1919-1982. (Irodalomtörténet, 1982. 2.); MÉL III.: 426.. Tóthné Horváth Ildikó Jurcsák Tibor (1926. dec. 29. Ökrös 1992. jan. 23. Nagyvárad): paleontológus, múzeumi osztályvezető. - Egy.-i tanulmányait látogatás nélküli tagozaton végezte el a kolozsvári tudományegy. természetrajzföldrajz szakán (1953-1957). A Nagyváradi Múz. akkor még szerény természetrajzi gyűjt.-ének őre (1951-től). Szívós munkával fogott hozzá az őslénytani és az ornitológiái gyűjt.-ek rendszerezéséhez, amelyeket nyugdíjba vonulásáig (1988) folyamatosan gyarapított. Érdeklődése korán az őslénytan felé fordult, s hozzákezdett az ehhez szükséges emlős- és madártani ösz- szehasonlító csonttani anyag gyűjtéséhez és preparálásához. Az 1950-es évek elejétől az 1970-es évek közepéig jelentős ásatásokat vezetett neogén és negyedkori gerinceslelőhelyeken. Kiemelkedő fontosságúnak számít a betfiai alsó-pleisztocén lelőhelyeken végzett gyűjtőmunka, amelyet kezdetben egyedül, az 1960-as évek közepétől Elena Terzeával, a bukaresti „Emil Rako- vitza" Szpeleológiai Int. munkatársával végzett. A munka - a klasszikus betfiai lelőhelyek beazonosítása és újraásása után (amelyek közül a 2. számú lelőhely a bihari faunaszakasz sztratotípusa) - új lelőhelyek feltárásával folytatódott; a betfiai lelőhelyek száma jelenleg eléri a 13-at. Jelentősnek mondhatók még a sikulai (1961), a Nagyvárad szőlőhegyi (1966) és sörgyári (1972), ill. a hutai (1974) leletmentő ásatások, a Csák Kálmánnal közösen végzett rippai (Rapa, 1962), a Szegy estei völgyében a Magura-barlangi (1965), a kiskóhi Medve-barlangi (1976), vmint a révi szoros több barlangjában (pl. Devencei-barlang, 1953,1968) és a gálospetri (1959-1967) Törvénydombon végzett ásatások is, amelyek jelentősen gazdagították a Körösvidéki Múz. Természetrajzi Osztályának negyedkori gerincesgyűjt.-ét. Az 1960-as évek végén ~ érdeklődése a mezozoós faunák felé fordult. 1969-től középső-triászkori gerincesmaradványok gyűjtésébe kezdett a Só- lyomkőpesteshez közeli Lion-völgyben, amelyet 1974-1978 között az előbbitől néhány kilométerre fekvő, és azzal lényegében azonos korú (anizuszi emelet) Felsőlu- goson folytatott tovább. A fenti lelőhelyekről munkatársaival számos tengeri őslény (gerinctelen és gerinces faj, köztük kagyló, fejlábú, pörgekarú, kagylósrák, tüskésbőrű, hal, hüllő) begyűjtését, preparálását, meghatározását, ill. leírását végezte el. 1978-ban bányaművelés közben tömeges alsó-kréta időszaki gerincesmaradványokat szolgáltató lelőhelyet fedeztek fel a Királyerdő-hegység E-i részén fekvő corneti (Călătea) 204-es számú bauxitlencsében. ~ közel tíz éven át gyűjtötte innen a főleg dinoszaurusz-, vmint kisebbrészt a repülő hüllő- és a nagyon ritka ősmadárleleteket is. Tud.-os cikkeinek (kb. 40 közlemény) jelentős részét a nagyváradi múz. kiadványaiban közölte (Nymphaea, Crisia). Kutatási eredményeit hazai és nemzetközi tud.- os értekezleteken ismertette (Bp., 1981; Montbéliard, 1982; Tübingen, 1984; Drum- heller, 1988). Az Élesd környéki triászkori hüllőkről írt két nagyobb terjedelmű munkája kéziratban maradt. A tud. számára két új középső-triász időszaki tengerihüllőfajt írt le, a Tanystropheus biharicust és a Noto- saurus transsylvanicust, Kessler Jenővel közösen két, a tud.-ra nézve új alsó-kréta időszaki madárgenuszt, ill. fajt is leírt; az Eurolimnornis cornetit és a Palaeocursornis
