Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
A
Aszalay 26 sében, a dunántúli Lengyelbe irányított szállítmány nagyobb részét (több mint 50 láda) azonban Székely Zoltánnal együtt Kolozsvárra térítette, mivel meggyőződésük volt, hogy az anyagot nem szabad Erdélyből kivinni. A ládák tudós kolozsvári barátaik segítségével az Erdélyi Nemzeti Múz. alagsorába kerültek, de a bp.-i hatóságok értesültek a dologról, és gépkocsin Keszthelyre szállíttatták az anyagot, ahonnan utóbb Zalaegerszegre került, s megsemmisült vagy nyoma veszett. ~ Kolozsváron maradt, a szovjetek onnan hurcolták el. Hazatérése (1945) után a múz. ig.-őre lett. Mivel a múz. nem tudta fizetni, a csernátfalusi (ma Szecsele része) isk. tanára és ig.-ja (1947-től), majd a sepsiszentgyörgyi textilipari szakisk. m. nyelv és irodalom szakos tanára lett (1948-tól). Az 1. sz. Líceum (a korábbi Székely Mikó-Koll.) mellett működő esti munkáslíceum ig.-ja (19501953). A múz. megpróbálta újra alkalmazni (1951), az ún. tud.-os tanács (tkp. az addigi ig.-választmány) tagjává választotta (1952); a dokumentációért és a történelmi szakmai kérdésekért felelt. A Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár ig.-ja (1953-1986); ide került be a Székely Nemzeti Múz. levéltára (1961), majd újabb (pl. kisnyomtatvány) anyaga (1964), ezzel a levéltár lényegében a Székely Nemzeti Múz. utódintézménye lett. Rendezte a 18. és 19. sz.-i háromszéki falugyűlések jegyzőkönyveit, megalapozva ezzel Imreh István nagy feldolgozásait. Nyugdíjazásakor (1974) - Borbáth Károly történész-levéltáros mérvadó véleménye szerint - a sepsiszentgyörgyi levéltár Románia legrendezettebb ilyen intézménye volt. Az utolsó években a sepsiszentgyörgyi múz. évkönyveinek szer- kesztőbiz.-i tagja (Aluta, I-IV., 1969-1972). - Nyelvészeti kutatásai úttörőek. Levéltári munkája során megtalálta Kemény Zsig- mond naplóját (Benkő Samu tette közzé, 1966). Cikkei, tanulmányai a Pásztortűz, a Korunk, a Revista Arhivelor, Háromszék történelmével foglalkozó írásai a Népi Egység és a Megyei Tükör (Sepsiszentgyörgyi, az Előre, a Korunk (Bukarest) és az Aluta hasábjain jelentek meg. - Hagyatéka részben feldolgozatlan. Születésének 75. évfordulójára a Székely Nemzeti Múz. az EMKE-Mikes Közművelődési Egyesülettel közösen kiáll.-sal egybekötött emlékülést tartott. F. m.: A térszíni formák nevei a barcasági Hétfalu helyneveiben (Dolgozatok a M. kir. Ferenc József Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetéből, 2. Kolozsvár, 1942); A barcasági csángó Hétfalu helynevei (Kolozsvár, 1943); A térszíni formák nevei Kalotaszegen (Dolgozatok a M. kir. Ferenc József Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetéből, 9. Klny. a Magyar Népnyelv IV. kötetéből, Kolozsvár, 1943); Varadi József és Bartalis Ferenc (Aluta, 1969, 169-192.); Az első háromszéki nyomda és hírlap (uo., 1970,191-216.). írod.: Imreh István: Emléksorok a levéltárosról, a helytörténészről (Utunk, 1975. 20.); Csia Ernő: Dr. Á. J. (Aluta, VI-VIL, 1975, 401-402.); Csia Ernő: Dr. Á. J. (Gyökerek, 1976-77. 1., 69-70.); MÉL III.: 22.; RMIL 1.: 100-101.); RÚL I.: 678. Boér Hunor Aszalay József, szendrői (1798. febr. 14. Paks - 1874. okt. 6. Eger); térképész. - Az Egri Érseki Jogakad.-n tanult (1814—1816). A m. udvari kancelláriánál fogalmazó (1817-től), helytartótanácsi titkár (1826-tól), majd visszavonult birtokára. 1849-ben kormánybiztos a cári hadsereg táborában, majd Borsod vm.-i birtokán élt. Elkészítette Mo. térképét. Több mint száz db-ból álló festménygyűjt.-ét az egri érseki Líceumnak ajándékozta (1872), arra kérvén Bartakovics Béla érseket, hogy az épület II. emeletén, az egykori színháztermet rendezze be képtárnak. Az érsek teljesítette kérését, s így ~ lett a város első múz.-ának, az Érseki Líceum Múz.-ának szellemi atyja. Több mint fél évszázaddal később Szmrecsányi Miklós, az Érseki Líceumi Múz. rendezését követően, így összegezte szakvéleményét a gyűjt.-ről: „Ami pedig a képek minősítését illeti, a nagy neveket már előre kizártnak tekinthetjük. Tizián, Domenichino, Guido Reni stb. ilyen magángyűjteményekben kritikátlanul gyakran szerepeltek, úgy mint éppen az egri érseki líceum múzeumában is, az Asza- lay-gyűjteményben, melynek szépen nyomtatott, művészi életrajzokkal készült leíró katalógusát is alaposan meg kellett rostálni s alig maradt egy-két megtartható festmény a sok kiselejtezett másolaton és értéktelen darabon kívül." írod.: Kiss Péter: Gyűjtemények és múzeumok Egerben 1951-ig IV. (Agria, XXII., 1986., 700.); Szinnyei I.: 281-283.; Gulyás I.: 872. Kiss Péter
