Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
J
417 Jakucs Kutatómunkájában a vegetáció, a növény- társulás és azok mozaikja, térbeli sajátságaik, a növényzetet meghatározó háttértényezők kötötték le érdeklődését. Vízfestéses módszert dolgozott ki a forráslápi vegetációmozaik foltjainak ok-okozati vizsgálatára (1957). Bokorerdők, sziklagyepek háttér- vizsgálatára mikroklíma-mérési módszert vezetett be és alkalmazott, bevezette a mikroklíma-térség fogalmát, és elsőként közölt részletes mikroklíma-térképet (1965). Az elsők között értékelte statisztikus módszerekkel a mikroklíma-adatokat (1968). „Magnum opus"-a, DK-Közép-Európa molyhos- tölgyes bokorerdőinek fitocönológiájáról írt monográfiája (Die phytozönologischen Verhältnisse der Flaumeichen-Buschwälder Südostmitteleuropas) 1961-ben jelent meg. Ebben a nagy nemzetközi visszhangot kiváltott műben a fajgazdag D-i, K-i, ill. kontinentális flóraelemekből összeálló, száraz, kiritkuló tölgyeseket írta le, és tipizálta az adott nagy térségben. Dynamische Verbindung der Wälder und Rasen (1972) c. monográfiája az előbbi mű kauzális szemléletű folytatása. Az ország számos területén (így a Bükkben, a Balaton-felvidéken, a Bakonyban, a Vértesben, Külső-Somogyban) végzett vegetáció- térképezést. Az egyik legtermékenyebb hazai vegetáció-kartográfusként egy sor térképet készített a nagy felbontású, a populációszintig lenyúló ábrázolásoktól egészen az 1:200 000 léptékű lapokig. Az első m. botanikus volt, aki légifénykép alapján készített vegetációtérképet (1966). 1966-ban elhagyta a Természettud.-i Múz.-ot, és az MTA Föld- rajztud.-i Kutatóint.-ének munkatársa lett. Részt vett Mo. tájtipológiájának megírásában, a D-dunántúli kistájak komplex földrajzi jellemzésében. 1971-ben egykori mestere, Soó Rezső késői örökébe léphetett, s elfoglalta a debreceni KLTE Növénytani Tanszéke professzori székét. A világméretű Ember és Bioszféra ökológiai program célkitűzéseivel összhangban létrehozta a Sikfőkút Projektet (1972), egy erdei kutatóállomást. Hallgatók, szakdolgozók, doktoranduszok sokasága végezte itt az erdő autotróf és hete- rotróf szintjei térbeli és időbeli struktúrájának, biomasszájának, a víz- és tápanyagciklusoknak, az energiaáramlásnak a vizsgálatát. E kutatások szintézise a szerkesztésében megjelent Ecology of an oak forest in Hungary. Results of Sikfőkút Project c. könyv (1985). A sikfőkúti kutatóállomás teremtette meg a lehetőségét annak, hogy az 1970-es évek végén Mo.-on fellépő járványos tölgypusztulás kártételét egzakt módon megfigyelhessék, leírhassák és a betegség mechanizmusát kutathassák. A Bükkben létrehozott erdei projekt, az ún. Rejtek Projekt (1981) célja az volt, hogy a tarvágás káros következményeit dokumentálják. A KLTE-n megvalósította régi álmát: létrehozta az ország első önálló ökológiai tanszékét (1980). Utolsó éveiben a debreceni KLTE (ill. a Debreceni Egy.) emeritus professzora volt. Személyében egyesült a tudós botanikus, ökológus és a tudatos, sőt harcos természetvédő. Kemény vitákat folytatott természetes erdőink védelmében, fellépett az indokolatlan, nagyméretű tarvágások gyakorlatával szemben (1981). A természetvédelem iránti elkötelezettsége miatt választották a Hortobágy Nemzeti Park Tanácsa elnökévé. Sokat járt külföldön, terepmunkát, gyűjtéseket elsősorban a szomszédos országokban (Csehszlovákia, Románia, Ausztria, Jugoszlávia) és - a botanikus hagyományokat követve - Albániában folytatott. - Az Acta Botanica Hungarica főszerkesztője (1975-1992). Tanulmányai rendszeresen jelentek meg az Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, a Botanikai Közlemények, az Acta Botanica Hungarica hasábjain. - Számos tud.- os testületnek, akad.-i biz.-nak volt tagja és tisztségviselője, így elnöke az MTA Biológiai Osztálya Természetvédelmi Biz.-ának, a Debreceni Akad.-i Biz. Környezettud.-i Szakbiz.-ának. - A biológiai tud.-ok kandidátusa (1958). Az MTA tagja (1. 1976, r. 1987). Akadémiai Díj (1965), Pro Natura Díj (1980), Jávorka Sándor-díj (1984), Széche- nyi-díj (1997), Sarkad város díszpolgára. F. m.: Pflanzensystematische Angaben aus dem Tor- naer-Karst (Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, 3., 1953, 79-91.); Magyar Növénytani Kiállítás (Bp., 1956,1-30.); Ökologische Untersuchung der Mosaikkomplexe von Quellmoor- und Sumpfgesellschaften durch Wasserfärbung (Acta Botanica Hungarica, 3., 1957,19-25.); Die phytozönologischen Verhältnisse der Flaumeichen-Buschwälder Südostmitteleuropas (1961); Complex vegetation mapping in the Hungarian Medium Mountains
