Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
H
387 Hopp sével készült el a múz. első állandó kiáll.-a, amely A magyar színészet hősi harca, 1790-1849 címmel 1954-1962 között volt látható. Főszerkesztője volt a m. színházművészet históriáját és az egyetemes színháztörténetet összefoglaló műveknek. Művészi tevékenységének megítélése tud.-os pályájának értékelését is befolyásolta. Szerkesztésében jelent meg a Színháztörténeti Értesítő (1953-1954) és a Theatrum (1961-1965) c. periodika. - Naplójából a Tiszatáj (1982. 4. sz.) és a Kritika (1985. 2., 10., 12. sz.) közölt részleteket. - Az irodalomtud.- ok kandidátusa (1964), Kossuth-díj (1949). F. rendezései: Shaw, G. B.: Szent Johanna; Madách I.: A civilizátor; Moliére: A nők iskolája; Scserba- csov: Dohányon vett kapitány; Gáspár M.: Ham- letnek nincs igaza. F. m.: A színjáték (Szeged, 1932); Színház és munkás- osztály (Szeged, 1935); Az eltűnt magyar színjáték (Bp., 1940); Költészet a dobogón (Monor, 1942); A rendező munkája (Bp., 1952); A színjátszó munkája (Bp., 1952); Valóság a színpadon (Bp., 1960); Nagy magyar színészek. Szerk. Gyárfás Miklóssal (Bp., 1957); Magyar színháztörténet. Főszerk. (Bp., 1962); Színházi kislexikon. Főszerk. (Bp., 1969); A cselekvés művészete (Bp., 1972); Kis színházesztétika (Bp., 1978); A színház világtörténete. 1-2. Főszerk. (Bp., 1977,1986). írod.: Hermann István: A dialógus embere (Színház, 1979. 7., 2-3.); Tolnai Gábor: H. F. koporsójánál (Kortárs, 1979, 997-998.); Csapiár Ferenc: H. F. (Somogyi Könyvtári Műhely, 1980, 71.); Péter László: H. F. születésének 75. évfordulóján (Csongrád Megyei Hírlap, 1982. ápr. 2., 4.); Sas György: Egy élet a színház szolgálatában (Dunántúli Napló, 1982. ápr. 6., 6.); Gulyás XIV: 116-118.; MÉL IV.: 381-382. Gajdó Tamás Hopp Ferenc (1833. ápr. 29. Fülnek, Mor- vao. - 1919. szept. 9. Bp.): optikus, világutazó, műgyűjtő, mecénás, múzeumalapító. - Egy morvao.-i kántortanító gyermekeként, rokonok révén került Pestre optikusinasnak (1845), az akkor már jó nevű Cal- deroni céghez. Segédlevelének megszerzése után külföldre ment szakmai gyakorlatot szerezni. Kétévi bécsi, majd négyévi egyesült államokbeli tartózkodás után tért vissza Pestre (1861), s betársult a Calderoni cégbe, amelyet később (1864) egészen átvett, és jelentős mértékben továbbfejlesztett. Megtartotta a már bevezetett nevet (Calderoni és Társa), de az optikai profil mellé - az Eötvös József- féle tanügyi reformok idején - meghonosította Mo.-on a tanszer- és isk.-i szemléltetőeszköz-gyártást (1870 körül). Árulta és propagálta a gyorsan fejlődő új találmány, a fényképezés eszközeit és anyagait is. A cég virágzása lehetővé tette, hogy ötvenéves kora után kedvtelésből, a természettud.-ok, a földrajz, a távoli népek élete és a technika fejlődése iránti érdeklődésből utazni kezdjen. Felkereste a világkiáll.-okat, és több, ki- sebb-nagyobb út (pl. Földközi-tengeri körutazás, Ny-Afrika, a kongói vasút meglátogatására) mellett ötször körülutazta a Földet (1882-1883, 1893-1894, 1903, 1905, 1913- 1914). Utazásairól beszámolt a M. Földrajzi Társaság ülésein; több beszámolója nyomtatásban is megjelent, ezeket gyűjtött és saját készítésű fényképeivel illusztrálta. Eleinte emléktárgyakat vásárolt; az ásványoktól a míves fegyverekig, a technikai érdekességektől a különös használati tárgyakig és remek dísztárgyakig mindent megvett, ami felkeltette érdeklődését. Figyelme fokozatosan fordult a magas művészet és a tudatos műgyűjtés, ezen belül a K-i művészet és díszítőművészet felé; különösen értékelte az emberi kézügyesség teljesítményeit, a finom faragásokat és a távol-K-i lakkmunkákat. Az Iparművészeti Múz.-ban megrendezett Amateur gyűjtemények kiállításán (1907) már a legnagyobb K-i anyaggal szerepelt. Magát nem tekintette szakértőnek, s később művészettörténész, Felvinczi Takács Zoltán segítségét is igénybe vette (1913-tól). Mecénási tevékenysége igen szerteágazó; tárgyaiból adott kölcsön kiáll.-ra, és ajándékozott is közgyűjt.-eknek. Utazásai során - szakemberek kérésére - saját pénzén, a helyszínen vásárolt is tárgyakat, pl. a Műegy. Geológiai Tanszékének ásványokat, az MNM Ókori Osztályának egy karthágói (pun) kerámia- gyűjt.-t (ezt ma a Szépművészeti Múz. őrzi). Rendszeresen támogatta a M. Földrajzi Társaságot és számos más tud.-os és társadalmi egyesületet, mind választott hazájában,
