Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
H
Herrmann 372 elnöke (1892-től). - A francia Becsületrend kitüntetettje (1900). - Sírja Miskolc-Hámor temetőjében található (1965-től). F. m.: Magyarország pókfaunája. I—II. (Bp., 1876- 1879); A magyar halászat könyve. I—II. (Bp., 18871888); A halgazdaság rövid foglalatja (Bp., 1888); A madárvonulás elemei Magyarországon (Bp., 1895); Ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet (Bp., 1898); A madarak káráról és hasznáról (Bp., 1901); A magyar nép arca és jelleme (Bp., 1902); A miskolci Paleolit-lelet (Archaeologiai Értesítő, 13/2., 1893, 3-25.); A magyar nép arca és jelleme (Bp., 1902; hasonmás kiad. 2001); Az 1902. évi nemzetközi madárvédelmi egyezmény és Magyarország (Bp., 1907); A magyarok nagy ősfoglalkozása (Bp., 1909); Zum Solutréen von Miskolc (Mitteilungen der Anthrophologischen Gesellschaft, 26., Wien, 1906, 45-46.); A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914); Halászat, pásztorkodás. Válogatott néprajzi tanulmányok. S. a. r. Kosa László (A magyar néprajz klasszikusai. Bp., 1980). írod.: Lambrecht Kálmán: H. O. Az utolsó magyar polihisztor élete és kora (Bp., 1920); Székely Sándor: H. O. (Bp., 1955); Kosa László-Varga Domokos: H. O. A kalandos és küzdelmes sorsú magyar tudós élete (Bp., 1967); Keve András-Farkas Gyula: H. O. (Bp., 1971); Erdődy Gábor: H. O. és a társadalmi-nemzeti felemelkedés ügye (Bp., 1984); Szabadfalvi József: írások H. O.-ról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi kismonográfiák 25. Miskolc, 1988); Szabadfalvi József: H. O. a parlamenti képviselő 1879-1897 (Officina Musei 5. Miskolc, 1996); Szinnyei IV: 789-799.; Gulyás XIII.: 474-479.; MÉL I.: 720-721.; MÁÉ I.: 791-795. (Balassa Iván: H. O.); MÚL: 157-158.; MTL: 380- 382. - MTL, MÁÉ, eltérő születésnap: júl. 26.! Veres László Herrmann Antal (1851. júl. 30. Brassó - 1926. ápr. 15. Szeged): irodalomtörténész, etnográfus. - Köln vidékéről bevándorolt, katolikus német család sarja. Egy.-i nyelvészeti és filológiai tanulmányait Bécs- ben kezdte (1870- 1871), Kolozsváron folytatta (1873-1874), és Bp.-en fejezte be, ahol német szakos tanári, vmint levéltárnoki oklevelet szerzett (1874-1875), majd megvédte bölcsész- doktori értekezését is. Később a mára- marosszigeti jogakad.-t is elvégezte. A brassói r. k. főgimn.-ban (1871-1873), a pancso- vai állami főreálisk.-ban (1875-1879), egy bp.-i polgári isk.-ban (1879-1883), majd rövid ideig a fehértemplomi főgimn.-ban tanított (1883). Bp.-en, a M. Kir. Állami Polgári Isk.-i Tanítóképző Int.-ben német nyelvet és irodalmat oktatott (1883-1920; 1898-tól ig.-i címmel és jelleggel felruházva). Hazánkban elsőként kapott néprajzi katedrát: a kolozsvári M. kir. Ferenc József Tudomány- egy.-en az ált. és hazai etnográfia magántanárává nevezték ki (1898. febr.). Oktatómunkáját az egy. Szegedre való költözése után címzetes ny. rk. tanárként (1921-1924), majd címzetes ny. r. tanárként folytatta (1924-1926). - A sokoldalúan képzett, nagy műveltségű, több európai és K-i nyelvet ismerő tudósban a néprajzi érdeklődés az 1870-es években ébredt fel, és az etnográfia tud.-át haláláig művelte. Elsősorban folklorista volt, de figyelme a népi kultúra más területeire is kiterjedt. Különösen Erdélyben kutatott sokat, ahol nemcsak a magyarok körében gyűjtött, hanem a románok, szászok, örmények, zsidók és különösen a cigányok népi kultúrája iránt is élénken érdeklődött. Többnyire Wlislocki Henrikkel végzett cigánykutatásait József főhg. támogatta. Gyűjtött a székelyek, hétfalusiak, kalotaszegiek körében is. Nemcsak kutatott, hanem a kutatásokat is elősegítette. Jelentős volt e tekintetben az 1890-ben a kalotaszegi Jegenyefürdőn létrehozott, két éven át működő „ethnographus telep". A muzeologia területén is jelentős tevékenységet fejtett ki. Több cikkében foglalkozott az MNM Néprajzi Osztálya helyzetével, elhelyezésével, sürgette egy önálló néprajzi múz. létrehozását (Hazai néprajzi múzeum alapításáról, Ethno- graphia, I., 1890, 19-24.; A néprajzi múzeum elhelyezéséről, uo., II., 1891, 21-23.; Néprajzi múzeum, uo., III., 1892, 130.; Ungarisches Museum für Völkerkunde, Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn, IV., 1895, 73-74.; stb.). Az intézményt - Bátky Zsigmond, Jankó János és Semayer Vilibáld írásainak közzétételével - lapjában a külföldi olvasóknak is bemutatta (Die Völkerkunde im Ungarischen National Museum. Ethnologische Mitteilun
