Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

A

Apáthy

20

alakjaival, Eötvös József és Trefort Ágoston szerepével. Az orvostörténelem szinte minden területével foglalkozott, alapvető kutatásokat végzett az orvosképzés, a pesti orvosi isk. és Semmelweis Ignác életművének feltárása terén. Foglalkoztatta a II. vh. idejéből a m. polgári ellenzék tevékenysége, a németellenes hazai tevékenység, amelynek részese volt id. Antall József, a mo.-i lengyel menekültügy m. kormányzati szervezője. Részben családi kapcsolata, részben kutatási területe tartotta vissza attól, hogy ezen kérdésekkel írásokban is foglalkozzon. - 1988-ban részt vett a Független Kisgazda- párt (FKgP) újjászervezésében, majd a szervezetté alakult M. Demokrata Fórum (MDF) alapító tagja (1988. szept.), az Ellenzéki Kerekasztal, ill. a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon (1989) az MDF egyik fődelegátusa. Az MDF elnöke (1989. okt.-től haláláig), országgyűlési képviselője (bp.-i területi lista, 1990-1993), országgyűlési frakcióvezetője (1990. máj. 2.-máj. 23.), a koalíciós (MDF, KDNP, FKgP) kormány miniszterelnöke (1990. máj. 23.-1993. dec. 12.). A legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ vezetőjével megkötött paktummal az ország stabil kormányzását biztosította. Hivatali ideje alatt kialakult és megszilárdult a m. demokratikus kormányzási és hivatali rendszer, a politikai intézményrendszer, az országból kivonultak a szovjet csapatok (1991), megszűnt a Varsói Szerződés és a KGST, Mo. tagja lett az Európa Tanácsnak, társult tagja az Európai Közösségnek, ezzel elindította az európai integrációs rendszerhez való csatlakozási folyamatot. - Az MTA Művelődéstörténeti Biz.-a, a Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Biz. tagja, az Orvostörténeti Albiz. alelnöke, a Nemzetközi Orvos- történeti és Gyógyszerészeti Társaság tagja, alelnöke (1990-1993), a Nemzetközi Orvos- történeti és Gyógyszerésztörténeti Akad. tagja, az NDK, a Lengyel, a Bolgár, a Csehszlovák, az NSZK, az Osztrák, a Finn Orvos- történeti Társaság tb. tagja, a M. Orvostörténelmi Társaság titkára (1968-1972), főtitkára (1972-1982), elnöke (1982-1993), az Orsz. Múz.-i Tanács főtitkára (1980-1985), a Nemzeti Pantheon Biz. főtitkára (1974-1976; a biz. kollektíván lemondott), az Emberi Jogok M. Ligája bp.-i tagozatának egyik alapítója (1989), az Európa Mozgalom alelnöke (1989-1993), az Európai Demokrata Unió alelnöke (1990-1993). - Az Orvostörténelmi Közlemények szerkesztője (1966-1968), fő- szerkesztője (1968-1990). Szerkesztette az Orvostörténeti Könyvek c. sorozat köteteit. - Weszprémi István-emlékérem (1971), Móra Ferenc-emlékérem (1972), Ernyey József-em- lékérem (1981), Schuman-díj (1991), M. Örökség Díj (posztumusz, 1996), Szt. Adal- bert-díj (posztumusz, 1996). Halála után megkapta a legmagasabb francia, angol, lengyel, spanyol, olasz állami kitüntetéseket.

F. m.: Eötvös József Politikai Hetilapja és a kiegyezés előkészítése (Bp., 1965); 100 éves a népiskolai törvény. Eötvös József és az 1868. évi népiskolai törvény vitája (Bp., 1969); Eötvös József művelődéspolitikája és a középiskolai reform előkészítése (Bp., 1971); Az orvosi kar fejlődése Budán és Pesten 1777-1806 (Bp., 1972); Ábránd és Valóság. Tanulmányok Eötvös Józsefről. Többekkel (Bp., 1973); Képek a gyógyítás múltjából (1973); Az európai orvostudomány és gyógyszerészet emlékei (Bp., 1981); Az 1934. évi népiskolai törvény reformja. A törvényjavaslat előkészítése és vitája. Ösz- szeáll., szerk., a bev.-t írta (Bp., 1986); Modell és valóság. Tanulmányok, beszédek. 1-3. (Bp., 1993). írod.: Nemzeti Gyász. 1993. dec. 12-18. (Bp., 1993); Révész Sándor: A. J. távolról (Bp., 1995); Az ismeretlen A. J. Szerk. Kapronczay Károly (Bp., 1996); Debreczeni József: A miniszterelnök (Bp., 1998); A. J. írta, vál. Kapronczay Károly (Tanár tudós - tudós tanár. Bp., 2001); RÚL I.: 532-533.; MKL I.: 309-312.

Kapronczay Károly

Apáthy István, ifj. (1863.. jan. 4. Pest 1922. szept. 27. Szeged): zoológus, hisztoló- gus, múzeumi tárigazgató, politikus. - Apja id. Apáthy István pesti jogászprofesszor. - A bp.-i tudományegy.-en orvosdoktori oklevelet szerzett (1885). Uo. egy évig az Állattani Tanszéken Margó Tivadar mellett tanársegéd. Ekkor jelent meg első jelentősebb dolgozata (Tanulmány a Najadeák szövettanáról. Bp., 1884) és első klinikai tárgyú novelláskö- tete (Az út a révpart felé. Bp., 1885). Anápolyi Zoológiái Int.-ben a piócák rendszertanát és anatómiáját tanulmányozta (1886-1889); idegszövettani felfedezései világszerte visszhangot keltettek. Később nyaranta visszajárt Nápolyba kutatni. A bp.-i tudományegy.-en zoológia tárgykörben magán