Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

H

349 Halis nek felügyeletével és fejlesztésével már 1889-ben megbízták. Kezdetben Somogy és Baranya vm.-ben vég­zett földtani térképe­zést, majd Temes, Krassó-Szörény, Hu- nyad és Szeben vm.- ben és az Erdélyi-me­dencében tevékenyke­dett (1916-ig). Tíz 1:75 000-es és két 1:144 000- es méretarányú földtani térképet készített. A föld-, a réteg-, az őslény- és a vízföldtanban egyaránt maradandót alkotott. Nevéhez fűző­dik az Alföld földtani viszonyainak összefog­lalása, számos alföldi fúrás (artézi kút) feldol­gozása és leírása, vmint az első mo.-i kútka- taszter megalkotása. Évtizedeken keresztül rendkívül sokat dolgozott a M. Kir. Földtani Int. Mííz.-Ában, annak anyagát ajándékaival és megvásárolt leletekkel is rendszeresen gazda­gította. Ásványokat adományozott a veszpré­mi r. k. főgimn.-nak is. Kezelte a mamut- gyűjt.-t, és az ősemlősök rekonstruálását is el­végezte. Telegdi Roth Lajos mellett részt vett a múz. fúrásianyagminta-gyűjt.-ének gondo­zásában (1888-tól). A 20. sz. elején Pálfy Mó­riccal a felsőlapugyi és bujturi (Hunyad m.) neogén faunagyűjt.-t rendezte, a század első évtizedében a múz. X-XV. csoportjának (Al­föld és D-erdélyi hegységek) kezelése is a fel­adata volt; az utóbbiakat publikációban is be­mutatta (Vezető a M. Kir. Földtani Intézet Múze­umában. Szerk. Lóczy Lajos. Bp., 1909, 99-114.). Az 1885. évi Orsz. Ált. Kiáll.-on mo.-i mediterrán gastropodák metszeteivel szere­pelt, amiért Kiáll.-i Nagy Éremmel tüntették ki. Az Ezredéves Orsz. Kiáll.-on többek közre­működésével készített térképét mutatták be. A geológia mellett az archeológiát is művelte, őskori leletek, vmint középkori templomok és várak vizsgálatával foglalkozott. Két évtize­den át szerkesztette a M. Kir. Földtani Int. m. nyelvű kiadványait. Tanulmányait és cikkeit többek között az Archaeologiai Értesítő, az Erdélyi Múzeum, a Földrajzi Közlemények, a Földtani Közlöny, a Hadtörténeti Közlemények, A Hunyadvármegyei Történeti és Régészeti Tár­sulat Évkönyve, A Magyar Királyi Földtani Inté­zet Évi jelentése és Évkönyve, A Magyar Mérnök és Építész-Egylet Közlönye, A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai, a Természet- rajzi Füzetek, a Természettudományi Közlöny, a Turisták Lapja, a Verhandlungen der Kaiserlich- Königliche Geologische Reichsanstalt, a Vasárnapi Újság hasábjain tette közzé. - AM. Földtani Társulat tagja, t. tagja (1926), a M. Turista Egyesület, a Mo.-i Kárpát Egyesület, a M. Fotoclub, a Hadtörténeti Múz. igazgatótaná­csa, a Műemlékek Orsz. Biz.-a, az Orsz. Régé­szeti és Embertani Társulat tagja. F. m.: A Magyarhoni Földtani Társulat 1852-1883. évi összes kiadványainak betűsoros tartalom-mutatója (Bp., 1884); Az Alföld Duna-Tisza közötti részének földtani viszonyai (A Magyar Királyi Földtani Intézet Év­könyve, IX., 1895. 3., 101-173.); A magyarországi ar­tézi kutak története, terület szerinti eloszlása, mélységök, vizök bősége és hőfokának ismertetése (Bp., 1896); A ma­gyar pontusi emelet általános és őslénytani irodalma (Bp., 1904); Neogén korú üledékek Budapest környékén (A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, XVII., 1910. 2., 257-358.); A baltavári felsőpontusi ko­rú molluszka-fauna (A Magyar Királyi Földtani Inté­zet Évkönyve, XXIV., 1923. 6., 393-407.). írod.: Jegyzőkönyvi kivonat a Magyarhoni Föld­tani Társulat 1927. évi február hó 9-én tartott LXXVII. rendes közgyűléséről (Földtani Közlöny, LVII., 1927. 1-9., 80-89.; Noszky Jenő H. Gy.-ról: 81-86.; bibl.-i adatokkal); Schréter Zoltán: H. Gy. (Hidrológiai Tájékoztató, 1963. jún. 5-6.); Föl­dünk hazai kincsesházai, Tanulmányok a ma­gyarországi földtudományi gyűjtemények törté­netéről. Szerk. Kecskeméti Tibor, Papp Gábor (Bp., 1994); Szinnyei IV.: 341-343.; Pallas VIII.: 582.; Révai IX.: 395., XX.: 347. (téves halálozási adat: 1926. aug. 4.!); MÉL L: 663.; MTL: 361.; Gu­lyás XII.: 348-349.; MNL IX.: 140. Hála József Halis István (1855. aug. 21. Nagykanizsa - 1927. febr. 23. Nagykanizsa): tisztviselő, író, helytörténész, műgyűjtő. - Jogi tanulmányait a bp.-i tudományegy.- en végezte. Munkás­sága Nagykanizsához kötődött. Különböző városi tisztségeket töl­tött be: árvaszéki ül­nök (1890-től), hosszú ideig városi tanácsos, később polgármester­helyettes volt; utóbbi megbízatásáról 1914-

Next

/
Oldalképek
Tartalom