Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
A
Antal 18 lékos főhadnagyként harcolt, súlyosan megsebesült. A Székely Nemzeti Múz. ig.-választ- mányi tagja (1921-1944), Vámszer Gézával és Nagy Jenő múz.-i alelnökkel biz.-i tag. Részt vett a csíkdelnei templom restaurálásának megszervezésében (1934-1935). Megírta a moldvai r. k. m. egyházközségeket meglátogató Imets Fülöp Jákó életrajzát (1913) , Csík múltjából közölt tanulmányokat (in: A Székelyföld és székely nagyjaink. I. Csíkvármegye története. Szerk. Péter János, 1914). Szépíróként székely tárgyú elbeszélések szerzője, írásaiban jelent meg először - a Nyírő Józsefnél mitikussá növő - Uz Bence alakja. Elbeszélései, cikkei, beszédei a helyi sajtóban jelentek meg (Székely Hírlap, Székely Újság, Csíki Hírlap, Ellenzék, A Hírnök). - Az Erdélyi Katolikus Akad. tagja. F. m.: Imets F. Jákó (A Csíkszeredái r. kát. főgimnázium értesítője, 1913). írod.: Erdélyi lexikon (Nagyvárad, 1928,10.); Gulyás I.: 634-635.; RMIL1.: 63.; MKLI.: 307.; RÚLI.: 515. Boér Hunor Antal Frigyes (Frederick); ered. (1905-ig) Adler (1887. dec. 21. Bp. - 1954. ápr. 4. London): művészettörténész. - A bp.-i tudo- mányegy.-en jogtud.-i doktori oklevelet szerzett (1910). A berlini egy.-en H. Wölff- linnél, majd a bécsi egy.-en Max Dvoráknál művészettörténetet tanult (1910-1914); Bécsben bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1914) . A Szépművészeti Mtíz.-ban fizetés nélküli gyakornok (1914-1915); Meller Simon mellett dolgozott a Grafikai Gyűjt.- ben. Új szerzeményekről, pl. Gaudenzio Ferrari és Fragonard rajzairól publikált dolgozatai bizonyítják alapos felkészültségét. A Huszadik Század c. folyóiratban tanulmányt tett közzé Madarász Viktor művészetéről (1918-1919). A Tanácsköztársaság idején (1919) a bp.-i tudományegy.-en a művészet- történet előadója, a művészeti és múz.-i direktórium tagja, majd helyettes vezetője, e minőségében felelős a magángyűjt.-ek állami tulajdonba vételéért. A régi mesterek, ill. 19. sz.-i francia festők elkobzott műveiből Bp.-en kiáll.-t rendezett. Tevékenysége miatt a proletárdiktatúra bukása után fegyelmi eljárást indítottak ellene, s felmentették állásából. Bécsbe menekült (1919 ősze-1922), közben Olaszo.-ban (Firenzében), majd Berlinben (1922-1933), utóbb Londonban élt (1933-1954). A Kritische Berichte zur Kunstgeschichtlichen Literatur c. folyóirat szerkesztője (Berlin, 1928-tól, Bruno Fürsttel). Florentine Painting and Its Social Background c. könyve (1948) - főként 1954. évi német nyelvű kiadása nyomán - máig a szociológiai szempontú művészettörténet-írás egyik alapműve. A két vh. közötti kutatási tevékenységének másik területe a németalföldi manierizmus művészete. A művészek szociológiai orientáltsága alapján különbséget tett a manierizmus és a romanizmus között. Csatlakozott az August Schmarsow Gotik in der Renaissance c. műve nyomán az érdeklődés homlokterébe került elmélethez, amely szerint az itáliai quattrocento második felében a firenzei művészet stílusfordulatát a gótikához történő visszatérésként lehet értelmezni (erről szóló tanulmánya: Studien zur Gotik im Quattrocento, 1925). Feltevése még a II. vh. után is tovább élt, főképpen Wiese és Richard Hamann műveiben. A képzőművészet és társadalomtörténet kapcsolatát vizsgálta, s főképpen a francia forradalom és a restauráció időszaka polgári megrendelőinek művészeti igényeit, önreprezentációjuk jellegét elemezte Gedanken über Klassizismus und Romantik c. tanulmányában. Angliai letelepedése után a sziget- ország két kiváló művészéről írt monográfiát, Johann Heinrich Fuseliről (Füssli) és William Hogarthról. - A szociológiai orientációjú művészettörténeti isk. egyik úttörő egyénisége. A szociológia módszereit a művészet jelenségeire alkalmazta, mellyel élénk kritikát váltott ki a vonatkozó területek specialistái részéről. Munkáiban nagy hangsúllyal szerepel az eszme- és gazdaság- történet. Kutatta a művészet és stílus társadalmi összefüggéseit, az egyes művek elemzésére kevesebb súlyt fektetett. Úgy vélte, hogy a bécsi isk. Dvorákhoz köthető eszme- történeti vizsgálatait ki kell szélesíteni a társadalomtörténet irányába. A művészettörténet-írásban elsőként kísérelte meg komplex módon értelmezni a művészeti stílusok kialakulásának okait. F. m.: Studien zur Gotik im Quattrocento (Jahrbuch der Preussischen Kunstsammlungen, 46., 1925,3- 32.); Zum Problem der niederländischen Manierizmus
