Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
A
Andreánszky 16 megalakítására való felhajtás és lázítás koholt vádjával letartóztatták (1958. júl. 25.), Piteşti és Dés börtönében töltött életfogytiglani börtönbüntetését 1962-ben húsz évre csökkentették, majd 1963-ban a szamosúj- vári börtönbe szállították, ahonnan 1964- ben szabadult. Közben lakását kifosztották, múz.-i gyűjt.-ét és négyezer kötetes könyvtárát a nagyváradi múz.-ba szállították. Haláláig orvossegédként dolgozott az érmi- hályfalvi szülőotthonban. — A Londoni Kir. Madártojásgyűjtő Társaság tagja (1924-től). F. m.: A futóhomok erdősítése (1949); Az Érmellék madárvilága (Aquila, 63-64., 1956-1957): A homokvi- déknek ártézikút fúrási lehetősége (1957); Érmihály- falván talált szvasztika jegyű díszített edények (1957). írod.: Dr. A. régészeti előadásai a szatmári Köl- csey-Körben (Szabadság, Szatmárnémeti, 1933. jan. 28.); Roska Márton: Erdély Régészeti Repertóriuma (Kolozsvár, 1942); Múzeumot avattak Ermihályfalván (Fáklya, 1952. nov. 2.); Kónya Mária: Múzeum az orvosi rendelő mellett (Művelődés, 1956. nov.); Látogatás az érmihályfalvi dr. A. múzeumban (Fáklya, 1958. ápr. 19.); Nánási Zoltán: Dr. A. E. az Érmellék utolsó polihisztora (kézirat); MTL: 123.; RÚLI.: 481. Dukrét Géza Andreánszky Gábor, liptószentandrási br. (1895. aug. 1. Alsópetény - 1967. nov. 20. Bp.): botanikus, paleobotanikus, utazó. - A bárói címet nagyapja, br. Andreánszky Gábor politikus kapta (1868). Egyik nagyanyja Veres Pálné pedagógus. Apja br. Andreánszky Gábor (1845-1908) politikus. - Beiratkozott a bp.-i tudományegy. természetrajz-kémia szakára (1913 ősze), de tanulmányait az I. vh. kitörése miatt meg kellett szakítania. Az orosz és az olasz fronton katonai szolgálatot teljesített (1914-1918), olasz hadifogságba esett (1918 tavasza). Hazatérése (1919. nov.) után folytatta tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en; közben a Növényrendszertani Int.-ben díjtalan gyakornokként Tuzson János professzor mellett dolgozott (1920. márc. 1-jétől), diplomája megszerzésének évében A Gentiana L. nem Eugentiana Kusnez. alnemének hazai fajai és elterjedésük főbb vonásokban c. disszertációjával doktori szigorlatot tett (1922). A Növényrendszertani Int. tanársegéde (1923. febr. 1-jétől), a növényföldrajz tárgyköréből magántanári képesítést szerzett (1928), adjunktus (1929. jan. 1.-1942. jún. 28.). Az MNM (később M. Ter- mészettud.-i Máz.) Növénytani Osztályának ig. őre (1943-1945. nov. 1.), a Pázmány Péter Tudományegy. (1950-től ELTE) Növényalaktani és Növényrendszertani Int.-ének professzora, tanszékvezetője (1945. nov. 1.-1953. júl. 28.). Az MNM Növénytárának muzeológusa (1953-1955; nyugdíjazták). - Jelentős expedíciók résztvevője: Olaszo. (1924) , Korzika, a francia és az olasz Riviéra (1925) , I. É-afrikai tanulmányút Algír és Tunisz tartományban (1927), II. E-afrikai tanulmányút (1928), III. É-afrikai tanulmányút Oránban és Marokkóban (1930), Alpok (1933, 1935, 1936), Radnai-havasok (1937), IV. É-afrikai tanulmányút (1938), Máramarosi-havasok (1939), Erdély (1941), Ausztria (1964), Jugoszlávia (1965), Lengyel-o. (1966). Recens botanikai, elsősorban florisz- tikai kutatásokkal foglalkozott, és ilyen tárgyú tanulmányokat jelentetett meg (1922- 1949). Az 1950-es évektől érdeklődése az ősnövénytan felé fordult. Szakirodalmi munkássága ebben a témakörben, főként a harmadidőszaki flórák feldolgozásában a mai napig a legtermékenyebb és legidézet- tebb. Neki köszönhető számos mo.-i ősnövénylelőhely feltárása, feldolgozása, publikálása. Gyújtőtársak segítségével továbbfejlesztette a Növénytár ősnövénytani gyújt.-ét, s a korábbihoz képest megszáz- szorozta a gyújt, példányszámát. A vidéki múz.-okba került anyagokat (elsősorban az egri Dobó István Múz. [ma a gyöngyösi Mátra Múz.] anyagát) is feldolgozta, publikálta. Ős növénytan (1954) c. könyve az első ilyen tárgyú m. egy.-i tankönyv. Feldolgozta Mo. szarmata kori flóráit (1959). Igen jelentősek az alsó oligocén korú Eger-Kiseged lelőhelyről, ill. a felső oligocén korú Eger- Wind téglagyár flórájáról készített tanulmányai. Felismerte a bp.-i és az eger-kisegedi flórák azonosságát, noha az akkori geológia még nem vont párhuzamot közöttük. Számos, a tud.-ra nézve új fajt írt le. Az ősnövé
