Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
G
Gortvay 320 Gortvay György, gortvai (1892. jan. 16. Vajkóc - 1966. ápr. 22. Bp.): orvos, orvostörténész, múzeumigazgató. - A bp.-i tudo- mányegy. Orvosi Karán szerzett orvosdoktori oklevelet (1915). Az I. vh. alatt katonai szolgálatot teljesített, honvéd főorvos (1914-1918). A Népjóléti és Munkaügyi Min. segédtitkára (1919-1927), a Népegészségügyi Min. c. osztálytanácsosa (1927-1935), az Orsz. Társadalombiztosítási Int. Biztosítási Gondozó Oszt. és az Egészségügyi Főoszt. vezetője (1935-1940), minisztertanácsos (1940-1944). Az egészségpolitika, a szo- ciálhigiéné, az orvostörténelem kérdései foglalkoztatták; társadalomegészségtanból egy.-i magántanárrá képesítették (1927). Győry Tibor orvostörténeti köréhez tartozott, ahol figyelme az egészségnevelés története felé fordult. Megbízást kapott a Népegészségügyi Múz. megszervezésére (1927), amely didaktikus formában, történelmi keretek között mutatta be az egészségnevelés folyamatát, s egyben a felvilágosítás célját is szolgálta. A múz. 1930-ban nyílt meg Bp.-en, a mai VIII. ker.-i önkormányzat épületében. Bp. ostroma idején a kiáll, anyagát biztonságosnak tűnő helyre szállították, a bombázások során azonban elpusztult. Foglalkozott a közegészségügy, az egészségügyi közigazgatás és az orvostörténelem különböző kérdéseivel; jeles Semmelweis-kutató volt. 1944 márc.-ában a megszálló német biztonsági szolgálat, a Gestapo letartóztatta. A háború után az Orsz. Közegészségügyi Int. főig.-ja (1945-1949). A Pázmány Péter Tudomány- egy, ill. a Bp.-i Orvostud.-i Egy. (BOTE) címzetes ny. rk. egy.-i tanára, az orvostörténelem előadója (1946-1951). Az Orsz. Orvos- tud.-i Könyvtár és Dokumentációs Központ ig.- ja (1957-1960), majd a Bp.-i Orvostud.-i Egy. Könyvtárának ig.-ja (1960-tól haláláig). - Az Orvostudományi Közlemények szerkesztője, (1950-től), az Orvosi Hetilap Horus rovata, a Szociális Orvostudomány, a Szociális Szemle és a Népegészségügy c. folyóiratok főszerkesztője. - Az orvostud.-ok kandidátusa (1952). F. m.: A közegészségügy reformja (Bp., 1933): A Népegészségügyi Múzeum munkája (Bp., 1935) Munkaegészségtan (Bp., 1944); Az egészségügyi munkásvédelem eszközei (Bp., 1945): A magyar közegészségügy állapota és az egészségügyi fejlődés útja az utolsó évszázadokban. Szerk. Parassin Józseffel (Bp., 1948): A legújabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története (Bp., 1953): Semmelweis élete és munkássága. Zoltán Imrével (Bp., 1966: angolul is: Bp., 1968; németül: 1976). írod.: Réti Endre: G. Gy. (Orvosi Hetilap, 1966. 25.): Kapronczay Károly: G. Gy. (Orvosi Hetilap, 1992. 31.); Gulyás XI.: 127-129.; RÚL VIII.: 565. Kapronczay Károly Gödri Ferenc, ifj., aldobolyi, kökösi és illyefalvi; Gödry (1862. okt. 3. Sepsiszent- györgy - 1913. júl. 5. Sepsiszentgyörgyi: várospolitikus, múzeumi igazgatóválasztmányi elnök. - Apja Gödri Ferenc 1848-1849-es honvédtüzér hadnagy, később törvényszéki bíró. Fia Gödri Ferenc (1890-1975) tanár, hegedűművész, festő, a Székely Nemzeti Múz. őre. - A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó-Ta- nodában, Nagyszebenben, majd a nagy- enyedi Bethlen-Koll.-ban tanult, Bp.-en joghallgató (1881-1885). Joggyakorlatot Bp.-en végzett, innen hívta haza Császár Bálint sepsiszentgyörgyi polgármester, hogy utódlását biztosítsa. Szülővárosa főjegyzője (1891-től). A város küldöttségét vezette a díszpolgárnak választott Kossuth Lajoshoz (1893). Polgármester (1895-től 18 éven át); ezalatt városa Mo. egyik legdinamikusabban fejlődő települése. A Székely Mikó-Koll. elöljáróságának tagja; isk.-kat építtetett, biztosította fenntartásukat. Állandó színpadot építtetett a Városháza dísztermében. A város számára megszerezte a dohánygyár létesítési jogát; szövőgyárat, méntelepet fejlesztett; közművesített. Számos közérdekű egyesület tagja volt. - A Székely Nemzeti Múz. ig.-választmányának tagja (1893-tól), elnöke (1901-től), jegyezte a múz. 1901- 1912. évi Jelentéseit. Csutak Vilmossal és László Ferenccel együtt megépíttette a múz. saját épületegyüttesét. 1888-tól publikált (Báthori István és Báthori Zsigmond, ill. Mihály vajda leveleit stb. közölte). Heraldikai tanulmányokat folytatott, elkészítette a város címerét, levéltári kutatásai során mintegy 10 000 oklevelet gyűjtött, pótolni próbálta az elpusztult városi levéltárat. Rendszeresen közölt szépirodalmat, ismeretterjesztő cikkeket pl. a Magyarország és a Nagyvilág, a Képes Családi Lapok, a Székelyföld hasábjain. Háromszék vármegye Emlékkönyvébe megírta a város történetét. A Magyarország
