Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
G
Gerevich 310 (1949-től), Pogány Ö. Gábor távozása után a Fővárosi Múz.-ok központi ig.-ja (1950). Múz.-i munkája mellett középkori régészetből egy.-i magántanári képesítést szerzett (1947), az ELTE BTK újonnan létrehozott muzeologia szakán középkori régészetet és művészettörténetet adott elő (1949-1954). Részben egy.-i tanítványaira is építve, kiváló szakemberekből álló kutatócsoport élén irányította a Budavári Palota középkori maradványainak régészeti ásatását, a palotára vonatkozó történeti források gyűjtését és a feltárt leletanyag tud.-os feldolgozását. Az európai mértékkel mérve máig jelentős kutatást monografikus munkában tette közkinccsé. Kezdeményezte több más értékes bp.-i, ill. Bp. környéki középkori emlék régészeti kutatását. Jelentős szerepet vállalt Bp. története monografikus feldolgozásának szervezésében (1954-től); a sorozat szerkesztője, megírta a középkori művészet történetére vonatkozó fejezeteket. Szerkesztette (1955-1963), és a várostörténeti kutatás rangos folyóirataivá emelte a múz. évkönyveit, a Budapest Régiségeit (régészet, művészettörténet) és a Tanulmányok Budapest Múltjából c. periodikumot (várostörténet). A tudománypolitikában és -szervezésben betöltött növekvő szerepe a múz.-i pálya elhagyására késztette (1961). Az MTA újonnan alakult Régészeti Kutatócsoportjának (1967- től Régészeti Int.-ének) vezetője lett (1958- tól nyugállományba vonulásáig). A múz.-i szakterület tudománypolitikai irányításában élete végéig meghatározó szerepet töltött be, mint az MTA Régészeti Biz.-ának elnöke, majd tagja. Az Acta Archaeologica szerkesztőbiz.-i tagja. Tanulmányai az általa szerkesztett évkönyvekben, az Acta Historiae Artium és az Ars Hungarica hasábjain, vmint külföldi tud.-os folyóiratokban jelentek meg. - A történelem (régészet) tud.-ok kandidátusa (1952), doktora (1964). Az MTA 1. (1970), majd r. tagja (1973). Az MTA Régészeti és Művészettörténeti Biz.-ának tagja (1952), a Régészeti Biz. elnöke (1956-1980), majd tagja, a Középkori Albiz. elnöke, a Művészettörténeti Biz. tagja, az MTA II. (Filozófiai és Történettud.-i) Osztályának tanácskozási jogú tagja (1959), az Ásatási Biz. elnöke, a TMB régészeti és művészettörténeti szak- biz.-ának tagja. Az Union International d'Archéologie Slave alelnöke (1965), a Deutsche Archeologische Institut 1. tagja, a Finn Régészeti Társulat és a The Society of Antiquaries of London tb. tagja, a Comité International de Recherches sur les Origines des Villes választmányi tagja, a Nemzetközi Várostörténeti Biz. m. nemzeti biz.-ának tagja. - Kossuth-díj (III. fokozat, 1954), Pro Urbe aranyérem (1968), a Csehszlovák Tud.-os Akad. Palacky Aranyérme (1975), Association Villard de Honnecourt Emlékérem (1989). F. m.: A kassai Szt. Erzsébet templom szobrászata a XIV-XVI. században (Bp., 1935); A garamszent- benedeki úrkoporsó (in: Emlékkönyv Gerevich Tibor születése 60. évfordulójára. Bp., 1942,43-59.); A csúti középkori sírmező (Budapest Régiségei, 13., 1943, 103-166.); Gótikus házak Budán (Budapest Régiségei, 15., 1950,123-238.); Mitteleuropäische Bauhütten und die Spätgotik (Acta Historiae Artium, 5., 1958, 241-282.); Johannes Pannonius und die pannonische Renaissance (Acta Historiae Artium, 6., 1959, 309-338.); A magyarországi gótika (in: Magyarországi művészet a honfoglalástól a XIX. századig. Szerk. Dercsényi Dezső. Bp., 1961, 131-258.); A budai vár feltárása (Bp., 1966); The Art of Buda and Pest in the Middle Ages (Bp., 1971); The Pilis Abbey a Cultur Center (Acta Archaeologica Hungarica, 29., 1977, 155-198.); The Royal Court (curia), Provost'Residence and the Village at Dömös (uo., 35., 1983, 385-409.); The Rise of Hungarian Towns along the Danube (in: Towns in Medieval Hungary. Bp., 1995). írod.: Entz Géza: László Gerevich a 60 ans (Acta Archaeologica Hungarica, 23., 1971, 247-249.); Kubinyi András: G. L. hetven éves (Archaeologiai Értesítő, 108., 1981, 93.); Kubinyi András: In memoriam G. L. (Magyar Múzeumok, 1997. 3., 63.); Gulyás. X.: 734.; Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda (Bp., 1990, 1992, 1994, 1996); MNL VIII.: 583. (téves közlés: Gerevich Tibor fia!). - Bibi.: Marosi Ernő: László Gerevich (Acta Archaeologica Hungarica, 50., 1998, 259-261.). Végh András Gerevich Lászlóné, Vattai Ilona (1921. aug. 15. Pesterzsébet - 1988. aug. 7. Bp.): művészettörténész, múzeumi osztályvezető. - Férje (1944-től) Gerevich László (1911— 1997) régész. - A bp.-i Pázmány Péter Tudo- mányegy.-en művészettörténet, keresztény régészet és olasz irodalomtörténet szakon tanult (1942-1946), művészettörténész oklevelet szerzett (1952). A M. Művészettörténe
