Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
G
299 Gálffy kiáll.-ára küldte tanulmányútra (1910). 1912-től kiállító művész; nagy sikert arattak a primitív expresszionizmus stílusában készített kerámiaplasztikái. A Tanácsköztársaság idején (1919) az Iparművészek Szakszervezetének alapítója, titkára. Bécsbe emigrált (1919), s a Wiener Werkstätte tagja lett. Első önálló kerámiakiáll.-a 1921-ben nyílt meg, később bemutatkozott a Velencei Biennálén és sok Ny-európai kiáll.-on is. Hazatérve az Atelier Tervező- és Műhelyisk.-ban tanított (1926-tól). Az 1920-as évek végétől, a népművészet, a mo.-i fazekasság tanulmányozása nyomán, új formanyelvet alakított ki. Az Iparművészeti Főisk. tanszékvezető tanára (1945-1957). Újabb alkotói periódusát az organikus jelzővel illetik. Főbb munkái közé tartoznak kerámia falképei (pl. Collegium Hungaricum, Bécs, 1962 [jelenleg Zebegényben]; Rátkai-klub, Bp., 1967), térés kertplasztikái (pl. Berlin, M. Nagykövetség, 1967; Szeged, MTA Biológiai Központ, 1981). Bronz- és márványszobrokat is készített. Műveivel a Párizsi (1937) és a Brüsszeli Világkiáll.-on (1958) aranyérmet nyert. Állandó kiáll.-a Siklóson nyílt meg (1977). - Kossuth-díj (1955, 1975), érdemes művész (1962), kiváló művész (1967, 1975). - Az 1980-as évek elején műveiből egy kollekciót Vác városának ajándékozott; alkotásai azonban csak halálát követően kerültek Vácra. A kiállítóhely tervei elkészültek, az építkezés azonban meghiúsult. A város tulajdonát képező —gyűjt.-t a Tragor Ignác Múz. őrzi. Könyve: Pályám emlékezete. G. I. visszaemlékezései (Bp., 1979). írod.: Frank János: G. I. (F. J.: Szóra bírt műtermek. Bp., 1975); Horváth György: G. I. (Bp., 1971; 1979); MÉL IV: 286.; RÚL VII.: 863. Szücsné Zomborka Márta Gagyi László (1913 - 1996 Etéd): tanító, néprajzi és helytörténeti kutató, múzeumalapító. - A székelykeresztúri tanítóképzőben végzett (1931). Varság-Tisztáson, majd a háromszéki Etéden tanított (1943-1973; nyugdíjazásáig). Elsősorban neki és feleségének köszönhető az a néprajzi múz., amelyet egy 1846-ban épült, a család őseitől örökölt házban helyeztek el, s amelyet 1973. ápr. 4-én a falunak adományoztak. A tárgyi emlékek megmentése mellett ~ összegyűjtötte Etéd és környéke népi mesterségeit, népdalait. F. m: Régi sajátos foglalkozások Etéden (in: Népismereti Dolgozatok, 1978, 73-90.); Egy ősi hangszer, a timbora (in: Népismereti Dolgozatok, 1980, 67-83.). írod.: Komán János: Egy község művelődéstörténetéből (Romániai Magyar Szó, 1997. szept. 17.); A 400 éves iskola Emlékkönyve. Összeáll. Kutasi Mihály (Etéd, 1999, 22-36.). Miklósi-Sikes Csaba Gálffy Ignác (1859. febr. 1. Szombatfalva - 1940. jún. 6. Miskolc): tanár, tankönyvíró, múzeumalapító. - A székelyudvarhelyi koll.-ban tanult (1868), Benedek Elekkel és Földes Gézával együtt tett érettségi vizsgát (1877). Építésznek készült, de szembetegsége - kettős látása - ebben megakadályozta. Désen, a polgári isk.-ban tanár, majd a miskolci Fiú Polgári Isk. szaktanára. Fontos szerepet vállalt a Kereskedelmi és Ipari Kamara Felsőkereskedelmi Isk.-jának létrehozásában (1886). A miskolci kereskedelmi szakoktatás jelentős egyénisége, nyugdíjazásig az isk. ig.-ja (1904-1921). A város 48 egyesületében vállalt munkát és töltött be valamilyen funkciót. Neve elválaszthatatlan a Borsod-Miskol- ci Múz. megalapításától. Petró József Egerbe távozása után (1906) a Miskolci Közműv. és Múz. Egyesület múz.-i biz.-ának elnöke (1940-ig). Legfőbb feladatának a miskolci kőkori lelőhelyek feltárását tartotta, részese volt az ún. Bársony-házi szakócák kapcsán megindult, s Herman Ottó nevével fémjelezett őskőkori kutatásoknak és szakmai polémiának. A paleolitkutatások mellett ásatásokat végzett az újabb kőkor, a bronzkor és a vaskor időszakára vonatkozóan e korok lelőhelyein. Nevéhez kötődik a Szirmabesenyő határában, Tiszakeszin, Sályban, Mocsolyás település környékén és a Vatta melletti Testhalomnál végzett, gazdag anyagot feltáró ásatássorozat. Múzeumfejlesztő munkája kiterjedt az etnográfia és a könyvészet területére is (1900-1912). Leszih Andorral közösen közreadta a Miskolc őskora c. feldolgozást (1929). Ismeretterjesztő és tud.-os tanulmányai mellett írt tankönyveket, s jelentős szépirodalmi munkássága is. Erdély iránti elkötelezettségét fogalmazta meg Csak magunkban bízhatunk (1927) és Orsz. Székely Szövetség (1912-1914) c. munkáiban. Az Orsz.
