Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
G
297 Gáboriné Csánk tikum kérdései) (Budapest Régiségei, 18., 1958, 9-52.); Der erste paläolithische Hausgrundriss in Ungarn. Gábori-Csánk Veronikával (Acta Archaeolo- gica Hungarica, 9., 1958,19-34.); Ősemberek, ásatások (Bp., 1964); A késői paleolitikum Magyarországon (Régészeti Tanulmányok III. Bp., 1964); Der zweite paläolithische Hausgrundriss von Ságvár (Acta Archaeologica Hungarica, 17., 1965, 111-127.); Archaeology and Prehistory of the Hungarian „Loess- Palaeolithic" (in: La Préhistoire. Problémes et tendences. Paris, 1968,163-169.); Ala Tau - Ararat. Régészeti utazások (Bp., 1968); Magyarország őskőkorának áttekintése (Földrajzi Közlemények, 17., 1969, 205-217.); 25 Jahre Paläolithforschung in Ungarn (1945-1969) (Acta Archaeologica Hungarica, 22., 1970, 351-364.); The ecology of the Hungarian middle Palaeolithic. A magyar középső paleolitikum ökológiája. Gábori-Csánk Veronikával (Földrajzi Közlemények, 25., 1977,175-187.); Közép- és Kelet-Európa benépesedése (Századok, 111., 1977,11-47.); Az ősember korának kutatása Magyarországon (1969-1980) (MTA II. Osztálya Közleményei, 30., 1981 [1984], 91-109.); La Paléolithique moyen en Europe orientale. Synthese et perspectives (in: Scripta Praehistorica Francisco Jorda oblata. Salamanca, 1984, 233-257.); A régibb kőkor története Magyarországon (in: Magyarország története. I. Bp., 1984, 69-115.). írod.: Bánesz László: Miklós Gábori - Veronika Gábori (Slovenská Archaeologica, 45., 1997,199-200.); Ringer Árpád-Mester Zsolt: G. M. (1925-1996) - Gábori Csánk Veronika (1929-1996) (Budapest Régiségei, 32., 1998, 363-364.); L'oeuvre scientífique de Miklós Gábori et de Veronika Gábori-Csánk (in: A la recherche de l'homme préhistorique, E.R.A.U.L. 95. Liége, 2000,13-16.); RÚL VII.: 846. Horváth László András Gáboriné Csánk Veronika (1929. szept. 24. Bp. - 1996. szept. 21. Bp.): régész. - Apja Csánk Elemér építészmérnök, férje (1952-től) Gábori Miklós régész.- A Pázmány Péter Tudományegy. (1950- től ELTE) BTK-n régészet szakon végzett (1948-1955). Az MNM Örsz. Történeti Miíz.-ának gyakornoka (1954-1956), majd az IBUSZ Légiforgalmi Irodájában dolgozott (1956-1960); közben több hónapon át részt vett a bistricai (Románia) erőmű építéséhez kapcsolódó régészeti feltáráson, vmint megvédte egy.-i doktori disszertációját (1958). A BTM régész-muzeológusa, osztályvezető-helyettese, végül tud.-os tanácsadója (1960-tól haláláig). Szakterülete kezdettől fogva az őskőkor (paleolitikum) kutatása. Hosszú ideig foglalkozott lösz-sztrati- gráfiai vizsgálatokkal és a kronosztratigrá- fia kérdéseivel. Egy évig Szádeczky-Kar- doss Elemér int.-ében dolgozott, ahol a rétegtani vizsgálatok kémiai-fizikai módszereivel ismerkedett meg. Elsőként végezte el a mo.-i lösztelepek rétegtani vizsgálatát. Feltárta a ságvári paleolit telepet, ezen belül az első mo.-i őskőkori házat, és meghatározta korát. Fontos állomás volt munkásságában a mo.-i C14-dátumok kritikai elemzése, ill. az ún. Lascaux-Ságvár-interstadiális megállapítása, amely egy nemzetközileg is elfogadott korhatározó szintté vált. 1964- ben fejezte be az érdi paleolit vadásztelep korszerű, teljes feltárását. A következő években lehetősége nyílt a természeti és ökológiai környezet és az életmód vizsgálatára, a charentien kultúra hazai létezésének bizonyítására, a vadászati zoológia új módszerének kidolgozására (Kretroi Miklóssal és férjével együtt). Az érdi középső paleolit telep c. kandidátusi disszertációját 1968-ban védte meg. Az 1970-1980-as években elsősorban az őskőkor ökológiájának és természeti környezetének kérdései foglalkoztatták. Egyre többet dolgozott a „dunántúli Szeletien" kérdéskörén, amely doktori témájának kidolgozását segítette elő. Az említetteken kívül számos további jelentős ásatás vezetője, ill. résztvevője; nevéhez fűződik a dömösi paleolit lakóépítmény, a Bp.-csillaghegyi felső paleolitikus telep, a Bp.-Remete-Felső- barlang középső őskőkori telepének, a Bp- farkasréti kovabánya - férjével közösen végzett - feltárása. Muzeológusként többször végzett munkát későbbi korok (a neoli- tikumtól a kelta korig) ásatásain is (Békásmegyer, Budafoki út, Remete-Felsőbarlang stb.). Előadóként, felkért hozzászólóként, szekcióvezetőként számos nemzetközi tud.- os tanácskozás résztvevője; jelen volt a Union International des Sciences Préhistoriques et Protohistoriques (UISPP) római (1962), prágai (1966) belgrádi (1971) és nizzai (1976) kongresszusán, az International Quaternary
