Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
A
11 Almásy (in: A magyarországi tudomány- és technikatörténet konferencia 1972. november 23-25. előadásainak anyagából. Szerk. Rajnai Rudolfné. Bp., 1973); Emlékezzünk Semsey Andorra, a magyar tudományok nagy mecénására (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, III., 1974). írod.: Huszty Sándor: A magyar rovartani szaksajtó bibliográfiája 1883-1973. I. rész. A-J. (Frivaldszkya, 2., 1975); Gulyás I.: 419.; MÉL IV.: 12.; UMÉLI.: 90.; RÚL I.: 321-322. Horváth Csaba Almásy György, zsadányi és törökszentmiklósi (1867. aug. 11. Felsőlendva - 1933. szept. 22. Graz): Ázsia-kutató, ornitológus, állattani és néprajzi gyűjtő. - Fia Almásy László Ede (1895- 1951) Afrika- (Szahara-) kutató. - A grazi egy.-en szerzett jogi diplomát. Rövid ideig Bp.-en állami hivatalnok, majd visszavonult Borostyánkőre. Érdeklődése az állattan, ezen belül a madármegfigyelés felé fordult. Hosszú éveken keresztül barátjával, Chernél Istvánnal együtt bejárta a történelmi Mo. számos vidékét. ~ Borostyánkőn felállított, igen gazdag madárgyűjt.-e is kettejük munkáját dicsérte. Komoly segítséget nyújtottak Huszthy Ödön gyűjt.-ének összeállításában is. ~ otthonában madárpreparáló műhelyt tartott fenn, gyermekei mellé a híres madarászt, Hrabár Sándort hívta meg nevelőnek. Első ornitológiái expedícióját (1897) a Duna-deltába, Dobrudzsa környékére vezette, ahonnan gazdag gyűjt.-nyel érkezett haza. Első közép-ázsiai útjára 1900. márc. 20-án indult el Bp.-ről, a Dunán, Rudolf Stummer von Traunfels grazi zoológus társaságában. Keresztülhajóztak a Feketetengeren Batumiig, ahonnan Bakuig vonattal utaztak. Átkeltek a Kaszpi-tengeren, majd Krasznovodszkból a transzkaszpi vasúttal Taskentbe, onnan postakocsin Ilijszkbe utaztak. Az Ili folyón Narinba_hajóztak, onnan Csarimon és a Tien-san láncain keresztül eljutottak az Isszik-Kul tóhoz. Az expedíció bázisa Przsevalszk városa volt, ~ innen hatolt fel a Középső-Tien-san fennsíkjaira, a Han-Tengri környékére. Egyik fő célkitűzése a D-nek tartó Szári-Dzsász áttörésének felderítése volt. Utján egészen Narin- Kolig hatolt. Az utazás eredményeit vastag könyvben ismertette, melyben az állattani vonatkozások mellett kitűnő beszámolót készített a nomád pásztornépek életéről is. Földrajzi tekintetben igen értékesek a glecs- cserek és a glaciális formakincs leírásai. Elsőként adott hírt a „szürtök"-ről, a Tien-san magas fennsíkjairól és a hegyvidék Han- Tengriből kiágazó D-i láncáról. Az expedíció kiterjedt zoológiái kutatásokat végzett Kirgizia hegyvidékein; több mint 20 000 állatpéldányt gyűjtöttek. Az állattani gyűjt, a bp.-i, a bécsi és a grazi múz.-okba került, az anyag feldolgozása során számos új fajt írtak le, a feldolgozás eredményeit azonban nem publikálták önálló kötetben. Az út kiemelkedő jelentőségű etnográfiai eredményeket hozott; ~ élő valóságában ismerhette meg a kazakok, a kara-kirgizek, a dungá- nok, vmint a tarandzsik hagyományos életmódját. Kirgiz néprajzi gyűjt.-ét a bp.-i Néprajzi Múz. őrzi, s többször is bemutatták mind állandó, mind időszaki kiáll.-okon. Második expedíciójára 1906-ban Herbert von Archer és Prinz Gyula társaságában utazott a Tien-sanba. Személyi nézetkülönbségek miatt azonban útjaik elváltak, és ~ egyedül tanulmányozta É-Kína földrajzi, földtani, meteorológiai és gazdasági viszonyait. Az expedícióról félúton visszafordult, az útról csak két kisebb tanulmánya jelent meg, amelyekben ornitológiái tapasztalatait adta közre. Az expedíció állattani vonatkozásban nem hozott az első utazáshoz mérhető eredményeket, a hazahozott anyag csekély része került feldolgozásra. A gyűjt.-i anyag legnagyobb hányada Bp.-re került, ahol az 1956. évi tűzvész során megsemmisült. A második expedíció után ~ egyre inkább elzárkózott a nyilvánosságtól, elvált feleségétől (1912), s Kőszegen telepedett le (1921), utóbb Grazba költözött, ahol már elismert zoológusként filozófiai doktorátust szerzett; disszertációjában a biológia kora egyik legnehezebbnek tartott kérdéskörével, a vitalisztikus természetszemlélettel foglalkozott. Chernél Istvánnal hosszú évekig dolgozott élete talán legtöbbet ígérő munkáján, A vitalisztikus természetszemlélet-
