Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

F

Fegyó

254

Fegyó János (1942. febr. 15. Ráckeve 2000. jan. 22. Ráckeve): tanár, múzeumigazgató. - Az ELTE BTK-n történelem szakos középisk.-i tanári és újkori történeti muzeológus diplomát szerzett. A Munkás- mozgalmi Múz. munkatársa (1966-1969), a Ráckevei Járási Tanács VB Művelődés- ügyi Osztályán népművelési felügyelő (1969-1975); a ráckevei Savoyai-kastély kupolatermében Első kiállítók címmel képzőművészeti tárlatsorozatot szervezett és rendezett, amely fiatal művészek számára nyújtott bemutatkozási lehetőséget. Az Árpád Múz. tiszteletdíjas vezetőjeként (1968-tól) a szerény helytörténeti gyűjt.-t a Pest M.-i Múz.-ok Szervezetének egyik tájmúz.-ává fejlesztette (1992). A ráckevei Ady Endre Gimn.-ban történelmet tanított (1975-1995); közben az isk. igh.-e is volt (1986-1993). A tanári pályát befejezve az Árpád Múz. főállású múzeumig.-ja (19952000). Ráckeve város képviselő-testületének tagja (1998-tól). - A múz.-i munka valameny- nyi részterületét művelte (leletmentés, gyűjtés, tud.-os feldolgozás stb.), majd - miután szakemberekkel népesíthette be múz.-át - elsősorban helytörténeti, levéltári kutatásokat végzett és publikált; a Ráckevei Újság munkatársa. - Pest Megye Múzeumaiért-emlékpla- kett (1978); Ráckeve város Közművelődési díja (1997), Pro Urbe-emlékérem (1999).

F. m.: Úrbéri perek és jobbágyfelszabadítás a ráckevei járásban (Ráckevei Járási Füzetek 4. Ráckeve, 1968); Késő középkori lakóház leletmentése Ráckevén (Studia Comitatensia, 2. Szentendre, 1973); A történeti dokumentáció helye a múzeumi gyűjteményekben (Múzeumi Közlemények, 1973. 4.); A Kneitner család naplója (Ráckevei Füzetek 15. Ráckeve, 1992); Kajzer János naplója (Ráckevei Múzeumi Füzetek 1. Ráckeve, 1994); Ráckeve képei 1896-1996 (Ráckevei Múzeumi Füzetek 3. Ráckeve, 1996); Az

1956-os forradalom eseményei Ráckevén (Ráckevei Múzeumi Füzetek 4. Ráckeve, 1997); Ráckeve az 1848-49-es forradalom éveiben (Ráckevei Múzeumi Füzetek 5. Ráckeve, 1999); János Vitéz legenda (Ráckeve, 2000).

L. Jaki Réka

Fehér Géza, id.; ered. (1908-ig) Weisz (1890. aug. 4. Kunszentmiklós - 1955. ápr.

10. Bp.): nyelvész, történész, régész. - Fia ifj. Fehér Géza (1917-) művészettörténész, muzeológus. - Debrecenben görög-latin-bi- zánci és finnugor nyelvészetet tanult (1909- től), a bp.-i tudományegy.-en történelem-m. szakos tanári (1912), majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1914). Sepsiszentgyör- gyön (1913-1914), Szabadkán gimn.-i tanár (1915-1916). Katonai szolgálata után a konstantinápolyi (isztambuli) M. Tud.-os Int.- ben dolgozott (1918-tól). Hazatérését követően ismét középisk.-i tanár, majd a Fővárosi Könyvtár Keleti Gyűjt.-ének munkatársa, segédőre (1920-1922). A m. őstörténetet és a m.-bolgár-török kapcsolatokat kutatta. Bulgáriai tartózkodása alatt ásatásokat folytatott Madarában, Sumen környékén és Plisz- kában (1922-től). A debreceni tudományegy.-en magántanári képesítést szerzett (1924-től). Ismét Isztambulban élt, az isztambuli egy. ny. rk. tanára (1944-1946), a Topkapi Saray Múz. muzeológus-régésze (1946-1948). Az MNM munkatársa (1948-tól haláláig). Kutatásainak célja ekkortól elsősorban a honfoglalás kori szlávság régészeti hagyatékának meghatározása. E témakörhöz kapcsolódva kezdte meg és vezette Zalavár-Vársziget feltárását (1952-1954); e feltárások során kerültek napvilágra a lelőhely kiemelkedő fontosságára utaló első, 9. sz.-i leletegyüttesek, vmint az Árpád-kori bencés monostor legkorábbi körítőfalának K-i és É-i falszakaszai. Az MTA megbízásából a Kárpát-medence honfoglalás és kora Árpád-kori leleteinek összegyűjtésén is munkálkodott (1952-től); vezetésével nyolc megye leletkatasztere készült el. - A Bolgár Tud.-os Akad. tagja (1939). Róla nevezték el a ruszei történeti múz.-ot.

F. m: Bulgarische-ungarische Beziehungen in den V-XI. Jahrhunderten (Bp., 1921); A bolgár-török műveltség emlékei és magyar őstörténeti vonatkozásaik (Bp., 1931); Kanitz Fülöp Félix, a „Balkán Kolum- busa" élete és munkássága 1829-1904 (Bp., 1932); A bolgár-törökök szerepe és műveltsége (Bp., 1940; bolgárul: Szófia, 1941); Magyarok és bolgárok (Bp., 1942; németül is); Les fouilles de Zalavár (1951- 1953) (Acta Archaeologica, IV., 1954, 201-265.); A Dunántúl lakossága a honfoglalás korában (Archaeo- lógiai Értesítő, LXXXIII., 1956, 25-38.); Die land-