Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

E

Erdélyi 234 tagja. A M. Régészeti és Művészettörténeti Társulat Művészettörténeti Szakoszt.-ának titkára (1956-1964), a társulat alelnöke (1964-1973), elnöke (1977-1987). - Ipolyi Ar- nold-emlékérem (1975), Herder-díj (1983), Kós Károly-emlékérem (1988). - A művé­szettörténeti tudományok kandidátusa (1957), doktora (1977). F. m.: Jankovich Miklós, a műgyűjtő (Archaeologiai Értesítő, 1940); A dési református templom (Kolozs­vár, 1942); Az Erdélyi Múzeum név- és szakmutató­ja. 1874-1917,1930-1937. Valentiny Antallal (Ko­lozsvár, 1942); A középkori székely művészet kérdé­sei (Erdélyi Múzeum, 1943); Magyar főpapok mű­vészeti és műveltségi tevékenysége a XVIII, század­ban (Regnum, 1943); Szolnok-Doboka műemlékei (in: Szolnok-Doboka magyarsága. Kolozsvár, 1944); A széki református templom. Sebestyén Józseffel (Kolozsvár, 1947); A Farkas utcai templom (Ko­lozsvár, 1948; új kiad.: A kolozsvári Farkas utcai templom címerei. Kovács Andrással. Bp.-Kolozs- vár, 1995); Műemlékek ismertetése. Gerő Lászlóval. 1-2. (Bp., 1957); A Balaton-környék műemlékei. Gerő Lászlóval (Bp., 1958); A gyulafehérvári szé­kesegyház (Bp., 1958); Nyírbátor. Szalontai Barna­bással (Bp., 1959; 4., átd. kiad. 1982); Kecskemét. Szappanos Jenővel, Genthon Istvánnal (Bp., 1961); A korszerű régészeti kutatások szerepe a mű­emlékvédelemben (Bp., 1961); A budavári Mária- templom (Bp., 1965; angolul, franciául és németül is); Die Baukunst Transsilvaniens im XI-XIII. Jahrhundert. 1-2. (Acta Historiae Artium, 1968); A gótika művészete (Bp., 1973; 2. kiad. 1978; néme­tül: 1981); A budavári Nagyboldogasszony-templom és a Halászbástya (Bp., 1974); Gótikus építészet Ma­gyarországon. Doktori értekezés is (Bp., 1974; 2. kiad. 1976; németül: 1976); Muzeologia-, műemlék- védelem-, restaurálástörténet. Főisk.-i jegyzet (Bp., 1975; 3. kiad. H. n., é. n.); A nyírbátori református templom (Bp., 1980; 4., jav. kiad. 1991); Csaroda. Református templom (Bp., 1984); Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. Szerk. 1-2. (Bp., 1986-1987); Mittelalterliche Edelhöfe in Siebenbürgen (Mün­chen, 1987); Erdély építészete a 11-13. században (Kolozsvár, 1994); Erdély építészete a 14-16. szá­zadban (Kolozsvár, 1996). írod.: E. G. nyolcvanadik születésnapjára. Tanul­mányok. Szerk. Valter Ilona (Művészettörténet - műemlékvédelem. Bp., 1993); Marosi Endre: E. G. (Magyar Szemle, 2., 1993. 7., 714-724.); Hokkyné Sallay Marianne: E. G. (Műemlékvédelmi Szemle, 1993. 1., 145-146.); Mojzer Miklós: E. G. (Művé­szettörténeti Értesítő, 42., 1993. 3-4., 214-215.); Lövei Pál: Dr. E. G. (Magyar Építőművészet, 85., 1994. 6., 56.); RMIL I.: 477-478.; Gulyás VIL: 423.; MKLIII.: 122.; RÚL VI.: 305-306. - Bibi.: Váczi, Pi­roska: Bibliographie der Schriften von Géza Entz (Acta Historiae Artium, 36., 1993. 1-4., 18-30.); Váczi Piroska: E. G. bibliográfiája (Műemlékvé­delmi Szemle, 1993.1., 146-171.). [élp] Erdélyi Gábor (1920. márc. 30. Nagyvá­rad -1996. ápr. 24. Berettyóújfalu): tanító, is­kolaigazgató, néprajzi gyűjtő. - A Nagykő­rösi Ref. Tanítóképzőben szerzett tanítói ok­levelet (1939). A II. vh.-ban frontszolgálatot teljesített, orosz hadifogságba esett. 1949- ben térhetett vissza Berettyóújfaluba. A Tol­di Miklós ref. isk.-ban tanító, majd igh. In­ternálták (1950. márc-1953. aug.). A 2. sz. Ált. Isk. ig.-ja (1960-1965), majd a 3. sz. Ált. Isk. ének- és rajztanára, kórusának vezetője (1981-ig, nyugdíjba vonulásáig). Nevéhez fűződik a zeneisk. megalapítása. Tanítvá­nyaival együtt isk.-i gyűjt.-t hozott létre, amely később a Bihari Múz. néprajzi gyűjt.- ének alapját képezte. Vajda Mária Erdélyi Gizella (1906. máj. 19. Szeged ­1970. jan. 20. Bp.): művészettörténész, könyv­táros. - A Pázmány Péter Tudományegy. mű­vészettörténet szakán Hekler Antal tanítvá­nyaként végzett, dok­tori oklevelet szerzett (1928). Az MNM Ró­mai Gyűjt.-ében gya­kornok (1929-1933), múz.-i segédőr (1933­1938), múz.-i őr (1938- 1949), tud .-os munka­társ (1949-1952); fel­adata a római kőemlékek gondozása volt. Az ELTE Régészeti Tanszékén a tanszéki könyvtár vezetője, tud.-os főmunkatársa (1955-1970). Élete utolsó éveiben szeminári­umokat tartott a római császárkori művé­szet, a kőemlékek, kőfaragás témakörében. - A római császárkori művészettel, elsősor­ban a pannoniai kőfaragással foglalkozott. Feldolgozta a késő császárkori ötvösre­meket, a polgárdi tripuszt. Disszertációját a

Next

/
Oldalképek
Tartalom