Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
D
207 Dobrovits zot hallgatott, emellett történelmet, őstörténetet, ált. és római régészetet, kínai nyelvet, művészettörténetet, Mahler Ede tanítványaként egyiptológiát, Dávid Antaltól asszir- ológiát tanult (1928-1934). A pannoniai K-i kultuszok kutatásához Alföldi Andrástól kapott indíttatást (ennek dokumentuma Az egyiptomi kultuszok emlékei Aquincumban c. írása). Legmeghatározóbb szellemi forrása Kerényi Károly és az általa létrehívott Sztemma kör volt (Honti János - akivel a Toldy Ferenc Reálgimn.-ban együtt érettségizett, s aki barátként és pályatársként is meghatározó hatással volt rá továbbá Trencsényi-Waldapfel Imre, Szerb Antal, Devecseri Gábor, Angelo Brelich, Gallus Sándor és mások). A Pázmány Péter Tudo- mányegy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1934), ugyanebben az évben jelent meg A római császárkori Osiris-vallás megértéséhez c. dolgozata. A Szépművészeti Miíz.-ban fizetés nélküli gyakornok (1934. márc.-tól), ADOB-os (Állástalan Diplomások Orsz. Biz.-a), később kinevezett tisztviselő. Az Oroszlán Zoltán vezette Antik Gyűjt, keretein belül előkészítette az MNM-ből, az Ipar- művészeti Múz.-ból és a Néprajzi Múz.-ból egybegyűjtött egyiptomi anyag kiáll.-át. Kibontotta a múz. összes múmiáját, elsőként írta le a létrehozandó egyiptomi gyűjt, számos műtárgyát. Elkészítette az Oroszlán Zoltán nevével is fémjelzett, Az egyiptomi gyűjtemény c., máig igen értékes múz.-i vezetőt, amely az 1939-ben megnyílt állandó egyiptomi kiáll, alkalmából jelent meg. Ösztöndíjasként Párizsban, a Louvre egyiptomi osztályán az egyetlen külföldiként dolgozott (1935-1936, 1938-1939); feladata a raktár rendezése volt, ezáltal óriási anyagismeretre tett szert. 1939 aug.-ában meghívást kapott a közös lengyel-francia egyiptomi ásatásra, de részvételét a háború kitörése megakadályozta. Harpokrates. Probleme der ägyptischen Plastik c. tanulmányát (1937) követte Gilgames-fordítása (1938). A Szépművészeti Múz. múz.-i segédőre (1940-től), a Modern Képtárat kezelte (1940-1942). Első könyve Egyiptom és a hellénizmus címmel 1943-ban jelent meg, amelyet a következő évben Egyiptom festészete c. munkája követett. Nagyobb tanulmányban tárgyalta Az ókori Kelet irodalmait (A Művelődés Könyvtára 17. Bp., 1944), s ez az irodalom haláláig fogva tartotta. Mo. német megszállása (1944. márc. 19.) után ellenálló, 1944 okt.- étől katona, amerikai hadifogságba esett, utóbb francia hadifogoly Poitiers-ben (19451946). Francia barátai a fogolytáborból kikérték, és egy fél éven át a városi múz.- ban dolgozott. Hazatérése (1946) után - baloldali elkötelezettsége miatt - olyan pozícióba került, ahol nagyon sokat tudott tenni mind a m. múzeumügyért, mind a rendkívül mellőzött m. egyiptológiáért; a Szépművészeti Múz. Antik Osztályának vezetője (1946-tól), az MNM elnöki tanácsosa, majd főtitkára (1946-1950). 1947-ben A fáraók művészete c. könyvével jelentkezett, s ugyanebben az évben a bp.-i tudományegy. BTK-n „Az ókori keleti népek története, különös tekintettel a görög-római kapcsolatokra" tárgykörben magántanári képesítést szerzett, s ettől kezdve tanított is az egy.-en. A Szépművészeti Múz.-ban kiáll.-t rendezett a hazai gyűjtők antik anyagából (1949), és új koncepcióval újrarendezve megnyitotta a háború miatt kényszerűen szüneteltetett egyiptomi kiáll.-t. Munkája nyomán az egyiptomi gyűjt, műtárgyainak száma megduplázódott, az antik anyag megháromszorozódott. Az intézményi függetlenségét 1948-ban visszanyerő Iparművészeti Múz. főig.-ja (1949-1961); irányításával az 1940-1950-es évek fordulóján nagyszabású leltározás folyt, elindult a revízió, az akkori követelményeknek megfelelő restaurátorműhelyeket alakítottak ki, és külön fényképész laboratóriumot hoztak létre. A múz.-i gyűjteménygyarapításban két irányvonalat jelölt meg: a kvalitás szerinti szelekciót és a teljességre törekvő, történeti szempontú gyűjtést. Alapvetően baloldali értékrendje, gondolkodása hozzájárult a marxista iparművé- szet-történeti kutatás megteremtéséhez. Összefoglalta az ideológiai indíttatású szempontokat, amelyek kiterjedtek az ipar- művészeti hagyományok (egyes üzemek, műhelyek múltjának) kutatására, ismeretlen emlékek felderítésére, komplex tud.-os feldolgozására. Érdeklődött a modern művészet, az ipari formatervezés iránt is. Közben a debreceni KLTE meghívott előadója (1951— 1952), az ELTE-n az ókori Kelet előadója (1954-1958), a Művelődési Min. Múz.-i
