Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
D
Dezső 198 után Bp. főváros megbízásából restaurálta a Belvárosi templom megrongálódott falképeit (1945). További sikeres munkái: Csont- váry Kosztka Tivadar múz.-i festményei, Lotz Károlynak és Than Mórnak a Keleti pályaudvaron, ill. a bp.-i Bakáts téri templomban lévő freskói. A Szépművészeti Múz. kötelékébe lépve (1945. jún.-tól) Kákay Szabó György irányításával a háború során megrongálódott, ill. az elhurcolt, majd Szent- gotthárdról hazakerült múz.-i képek konzerválását végezte. Nagy részt vállalt abban, hogy a Ny-ra hurcolt, majd visszaszolgáltatott műtárgyak restaurálva kerülhettek a képtár újonnan megnyitott termeibe. Ekkor restaurálta többek között Andrea del Castagno Krisztus a keresztfán Máriával és Keresztelő Szt. Jánossal, Giovanni Santi követője Trónoló Madonna Szt. Katalinnal és Szt. Péter vértanúval, id. Hans Holbein Mária halála, Ribera Szent András vértanúsága c., nagyméretű táblaképeit. 17 évig tartó múz.-i munkásságának további kiemelkedő munkái: Giovanni Boccatti: Trónoló Mária gyermekével, négy szenttel és angyalokkal; Francesco Furini: Vénusz siratja Adoniszt; Domenico Fetti: Vak vezet világtalant; Juan Carreno de Miranda: Szt. Jakab apostol legyőzi a mórokat; G. B. Tiepolo: A Szeplőtelen Szűz és hat szent; Andries Benedetti: Csendélet (ennek szigna- túráját restaurálása közben fedezte fel: „A. Benedetti fe" - ez a mester egyetlen ismertté vált teljes névjelzése). Gondos munkája nyomait viseli számos más ismert alkotás, pl. Salomon van Ruysdael Korcsma májusfával, Angelo Bronzino Vénus, Amor és a Féltékenység, Jan Steen Macskacsalád c. képei a Régi Képtár állandó kiáll.-ának legszebb darabjai. Mindeközben az esztergomi Keresztény Múz. számára is dolgozott. 1955 szept.- ében, immár főrestaurátorként vette át a Szépművészeti Múz. Restaurátor Osztályának vezetését, amely tisztét 1962-ig látta el. F. m.: A Szépművészeti Múzeum Benedetti-képének szignatúrája (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 4., 1954, 50., magyarul: 91.); Angelo Bronzino „Venus, Amor és a féltékenység" c. festményének restaurálása (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 14., 1959, 54., magyarul: 129.). Irod.: Móré Miklós: Adatok a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeinek gondozásáról és a restaurátor-osztály múltjáról (Múzeumi Műtárgyvédelem, 4., 1977,19-20.); Móré Miklós: In memoriam S. D. (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux- Arts, 1978, 199.); MűvLex (1965) I.: 537.; Magyar Festők és Grafikusok Adattára. Életrajzi Lexikon (Szeged, 1988, 131.); KMML 2.: 468.; MÉL III.: 154.; RÚL V.: 449-450.; ÚMÉLII.: 152. Móré Miklós-Vozil Irén Dezső Kázmér, pusztarádóczi (1883. nov. 23. Nagykőrös -1959. jún. 30. Nagykőrös): jogász, politikus. - Apja Dezső Gyula nagykőrösi tanítóképző int.-i tanár, fia Dezső Lóránt csillagász. - Jogi tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en kezdte meg, majd a kecskeméti jogakad.-n szerzett diplomát; közben a Keleti Kereskedelmi Akad.-n is tanult (1904). Az esztergomi Kereskedelmi és Hitelbank jogi osztályán dolgozott (1905-1906). Nagykőrösön közigazgatási gyakornok, majd a város rendőrkapitánya (1908. ápr.-1919. dec.). Az I. vh.-ban önkéntesként az olasz fronton harcolt. A háború után Pozsonyban és Bécsben élt, 1922-ben végleg hazatért Nagykőrösre, ahol helyettes főjegyzővé (1922-1923), főjegyzővé (1923-1924), majd polgármesterré választották (1924. máj.-1944. márc.). A deportálásban nem vett részt. 1944. júl. 5-én nyugdíjazásáért folyamodott. - Széles látókörű, művelt politikus volt. Létrehozta az Arany János Társaságot (1925), s intézkedett a városi múz. alapításáról (1928). Régiség-, numizmatikai, növénytani gyűjt.-ét és könyvtárát a köz javára ajánlotta fel. A múz. gyűjt.-ét irodalmi dokumentumok megszerzésével gyarapította (Arany János és Petőfi Sándor autográfjai), támogatta a pótharaszti régészeti ásatást, az 1920-as évek végén fényképfelvételeket készíttetett Nagykőrös városáról. A város gazdasági felemelkedése érdekében szorgalmazta különböző, a nagy múltú zöldség- és gyümölcskereskedelem propagálását szolgáló kiadványok elkészítését. Előadásai az Arany János Társaság Évkönyveiben, nótaszerzeményei a Magyar Zenealbum kiadásaiban jelentek meg (1935-1938). - Emlékét őrzi Balanyi Béla bronz domborműve (1983). írod.: Novák László: Az Arany János Múzeum története (in: Tanulmányok Nagykőrös történetéből és néprajzából. 1978); Böőr László: D. K. pályaképe (Arany János Társaság Évkönyvei, 1985); Gulyás V.: 739-740.; MÉL I.: 376.; RÚL V.: 467. Novák László Ferenc
