Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
C
171 Csutak ban rendezték meg önálló kiáll.-át, ahol kisplasztikái mellett éremművészetének legszebb darabjait is bemutatták. A FTDEM bp.-i kongresszusának éremkiáll.-án (MNG, 1977) hat műve szerepelt. A II. vh. utáni időszak legjobb hazai éremművészei közé emelkedett, s a nagy elődök, Beck Ö. Fülöp, Teles Ede, Reményi József, Berán Lajos, Borsos Miklós méltó utóda lett. Főként az öntött kivitelű érmeket kedvelte. Az 1970-1980-as évek különösen termékeny időszak munkásságában. Egészsége az 1980-as évek második felében megromlott, sashalmi kertes alkotóházából (Bp., XVI. kér., Bognár u. 50.) Törökbálintra költözött, ahol hosszú szenvedés után halt meg. - AM. Numizmatikai Társulat tagja (1943). - Balló Ede-díj (1943). - Madarassy Walter a ~ről készített portréérem hátlapján egy könyvet, egy mintázófát és egy hangyát ábrázolt. Emlékének a M. Mezőgazdasági Múz. munkatársai 2001-ben - életét és munkásságát bemutató - időszaki kiáll, megrendezésével tisztelegtek. Művei az alábbi közgyűjt.-ekben találhatók: Déri Múz. (Debrecen), Fővárosi Képtár (Bp.), Koszta József Múz. (Szentes), M. Mezőgazdasági Múz. (Bp.), MNG (Bp.), MNM (Bp.), Móra Ferenc Múz. (Szeged), Semmelweis Orvostörténeti Múz. (Bp.), Soproni Múz. írod: Gosztonyi József: Cs. F. hetven éves (Az Érem, 1975.2.); P. Szűcs Julianna: A római iskola (Bp., 1987); Gosztonyi József: Cs. F. újabb érmei (Az Érem, 1992. 1.); Szolláth György: Cs. F. (1905-1999) (Az Érem, 1999. 2.); N. Pénzes Éva: Cs. F. (Művészet, 1965); Cs. F. Kát. (1996); RÚLIV: 795; KMML I.: 421M22. Réz Gyula Csutak Vilmos (1878. nov. 6. Zágon - 1936. máj. 14. Sepsiszentgyörgyi: történész, tanár, iskolaigazgató, múzeumigazgató. - A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó-Koll.-ban tanult, majd a kolozsvári tudományegy.-en történelem-latin szakos tanári oklevelet szerzett (1898-1902). Katonai szolgálatot teljesített a cs. és k. 51. gyalogezredben (19021903). A Székely Mikó- Koll. r. tanára (1903tól), ig.-ja (1916-tól). A Székely Nemzeti Múz. ig.-választmányi tagja (1906-tól); kuruc kori kiáll.-t rendezett. A múz. számára letétbe vette az Udvarhely vm.-i múz, 1500 tételét (1907). Múzeumőr (1908-tól) ig.-őr (1916- tól), ig. (1923-tól). Rendezte a levél- és kézirattárat, részt vett Posta Béláék régészeti kolozsvári tanf.-án, Bp.-en és Bécsben régi- ségtani, művészettörténeti és levéltári kutatásokat végzett (1916-tól). A székely kivándorlás ügyében Semayer Vilibalddal és G. Dorsay-vel (Chicago, Fields-múz.) Árkosra, Nagy Gézával Erősdre szállt ki (1909). Az Erdélyi Múz.-Egyesület (EME) jubileumán a Székely Nemzeti Múz.-ot képviselte. Flelyi családi, ill. marosvásárhelyi, kolozsvári, bp.-i, brassói levéltárakban kutatta a Rákó- czi-szabadságharc történetét. Komollón és Sepsimagyaróson megkezdte a térség rendszeres római kori ásatásait, s Eresztevény- Zádogostetőn is ásott (honfoglalás kori lelet). Kézdiszentléleken és Kökösben műemlékfelmérést végzett, a múz.-ba vitette a barátosi templom festett kazettás mennyezetét, ifj. Gödri Ferenccel és Török Andorral letétként a 4200 kötetes Apor-könyvtárat és 7000 tétel okmányt és kéziratot tartalmazó Apor-levéltárat, László Ferenccel a gidófalvi malmosok levelesládáját. Lászlóval Ereszte- vényen, Besenyőn, Csíkban ásatott, Csíkban régi könyvtárakhoz, levéltárakhoz szállt ki, néprajzi gyűjtést végzett, Gyárfás Győzővel és Kós Károllyal a szárnyas oltárokat tanulmányozta. Drexel freiburgi limeskutatóval Háromszék római kori emlékeit vizsgálta. A marosvásárhelyi Teleki Kt.-ban az 1614. évi Bethlen-féle lustrából másoltatott; tervezvén annak kiadását. Feldolgozta a térkép- gyűjt. anyagát (1915). Az I. vh. idején a katonák családjától gyűjtött dokumentumanyagot. László Ferenccel és ifj. Gödri Ferenccel együtt megteremtette a múz. saját, új épületegyüttesét (Kós Károly tervei alapján, 1911-1913), műhelyekkel, modern, kétszintes könyvtárral. 1916-ban rendezték a múz. jogállását; eszerint a Székely Nemzeti Múz. önmagát egy önmegújító testület által képviselő alapítvány (nem állami, nem megyei, nem egyesületi, így a román hatóságok nem vehették át, és nem is volt majorálható román tagfelvétellel, mint az erdélyi múz.-ok általában az impériumváltás után). Az I. vh.
