Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
C
167 Csiszár kutatást végzett (1946) a népi bútorok témakörben főisk.-i diplomamunkájához (Szökrö- nyök Sumonyból és Csedriből, kézirat, 1947). Elvégezte az Állami Nőiparisk. kézimunka tanítónői tanf.-át (1947), majd az ELTE BTK néprajz-művészettörténet szakán tanult; muzeológus oklevelet szerzett (1950). A Néprajzi Múz. muzeológusa (1947-től), a Bútorgyűjt. kezelője, osztályvezető-helyettes (1961-1970). A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múz. megszervezésétől annak muzeológiai osztályát vezette (1970-1979; nyugdíjazásáig). A Képzőművészeti Főisk. tanára (1979-1993), emeritusz professzora (1993-tól), a Miskolci Egy. Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszékének profesz- szora (1993-2002). - Szőnyi István tanítványaként festőművésznek készült, de életét a néprajztud.-nak szentelte. Képzettsége alapján a bútorművesség, a lakáskultúra és a népművészet történeti szempontú kutatása állt tud.-os munkásságának középpontjában. A népi bútorművesség tanulmányozását összekapcsolta a faipar vizsgálatával, élő gyakorlatban sikerült megtalálnia Szuhahu- tán a legrégiesebb szerkesztésű bútordarab, az ácsolt láda készítését. A hagyományos bútorművesség területén a technológiával, a készítőközpontokkal és az árusítással kapcsolatban tárt fel új ismereteket. A lakáskultúrában a kulcsfontosságú bútordarabok és a lakásberendezés történeti alakulása foglalkoztatta (ácsolt láda, tálcaasztal, talpas bölcső, csuklós támlájú pad). A jelenségek kialakulásának megértésére, a történeti folyamatok rekonstruálására törekedett, amint azt kandidátusi értekezése is reprezentálja (A magyar népi lakáskultúra történeti kezdetei. Bp., 1982). A népművészet történetének feltárása kezdettől foglalkoztatta. A tárgyi, történeti adatok, tények elsőbbségét hangoztatta a tetszetős következtetésekkel szemben. Munkásságát rendkívül nagy tárgyismeret és a történeti összefüggések éles szemű meglátása jellemezte. - Muzeológiai tevékenységével a Néprajzi Múz. Bútorgyűjt.- ét több ezer tárggyal, azoknak mintaszerű dokumentációjával gyarapította; nevéhez fűződik a szabadtéri múz. első épületeinek berendezése is. Számos jelentős kiáll.-t rendezett, nagyszámú előadást tartott itthon és külföldön; páratlan méretű szaklektorálást végzett. - A történelem (néprajz) tud.-ok kandidátusa (1970), a néprajztud. doktora (1993). A M. Néprajzi Társaság Anyagi Kultúra Szakosztályának elnöke (1985-1994), az Osztrák Néprajzi Társaság tagja (1990). Az Ethnographia szerkesztőbiz.-i tagja (1981- 1993). - Móra Ferenc-emlékérem (1977), Györffy István-emlékérem (1984), a M. Köz- társasági Érdemrend Lovagkeresztje (2001). F. m.: Magyar népművészet. Fél Edittel, Hofer Tamással (Bp., 1958; 2. kiad. 1969; angol, német, francia nyelven is); A magyar bölcső eredeti formája (Néprajzi Értesítő, XLVIII., 1966, 5-47.); A magyar nép bútorai (Bp., 1972; 2. kiad. 1975; angol, német és francia nyelven is); Egy németalföldi eredetű magyar népi bútor: a csuklós támlájú pad (Néprajzi Értesítő, LVII., 1975, 5-68.); A magyar népművészet története (Bp., 1978; 2. kiad. 1979); A magyar lakás- kultúra kialakulásának kezdetei (Bp., 1982); A lakás- kultúra társadalmi rétegek szerinti differenciálódása (Ethnographia, XCVI., 1985,173-211.); A hartai bútor (Cumania, 10., Kecskemét, 1987,375^418.); Bútorművesség (in: Magyar néprajz III. Anyagi kultúra 2. Kézművesség. Szerk. Domonkos Ottó. Bp., 1991, 482-523); Bútorművesség - lakáskultúra - népművészet. Doktori értekezés is (Néprajzi Értesítő, LXXV, 1973, 9-36.). írod.: Hofer Tamás: K. Cs. K. köszöntése (Néprajzi Értesítő, LXXV., 1973, 5-8.); Balázs György: Cs. K. (Magyar Múzeumok, 2002.2., 59-60.); RÚLIV.: 654. Selmeczi Kovács Attila Csiszár Árpád (1912. márc. 8. Fülesd - 1989. febr. 20. Vásárosnamény): ref. lelkész, múzeumigazgató. - A debreceni Tisza István Tudományegy.- en teológiát, filozófiát, régészetet és földrajzot tanult (19331938), teológus oki. szerzett. Egy.-i évei alatt a debreceni Déri Múz.-ban dolgozott; Sőregi János mellett régészetből szerzett gyakorlatot. Segédlelkész Nádudvaron (1938-tól), majd tisztviselőként dolgozott Halmi község járásbíróságán. Letette a papi vizsgát (1940), Házasságkötése után Erdélybe, Somkerékre került lelkésznek (1942-től), Magyarköblösön
