Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
C
157 Csatkai Csatkai Endre (1896. aug. 13. Darufalva 1970. márc. 12. Sopron): művészettörténész, múzeumigazgató. - Veszprém vm.-i németzsidó család leszár- |- mazottjaként az akkoriban szinte teljesen horvátok által lakott kis Sopron vm.-i faluban született. - A bp.-i tudomány egy. BTK m.-német szakán tanult (1914-től). Betegsége, szanatóriumi kezelése miatt félbeszakított tanulmányait 1918-ban folytatta; a forradalmak, majd utána a numerus clausus bevezetése miatt ismét meg kellett válnia az egy.-től (1920). A bécsi egy.-en művészet- és zenetörténetet, vmint történelmet hallgatott (az 1920/21. tanévtől). Bp.-en művészettörténet szakon végzett (1923), majd Kazinczy és a művészetek c. értekezésével doktori oklevelet szerzett (1925). Muzeológusi pályáját magángyűjt.-ben kezdte; feldolgozta és fejlesztette a kismartoni Wolf Sándor európai hírű (a II. vh. után jórészt szétszóródott) magángyűjt.-ét és könyvtárát (1925-1938). Wolf 26 szobában elhelyezett gyűjt.-e mellett Joseph Haydn- (1932) és Liszt Ferenc-kiáll.-t (1936), vmint számos alkalmi tárlatot is berendezett pártfogója lakásában. 1926-ban bevonták az újonnan létrehozandó burgenlandi tartományi múz. szervezési munkálataiba; társadalmi munkában a múz. kultúrtörténeti részlegének gondozója. Az Anschluss (1938) után Sopronban telepedett le. A soproni latin, német és m. nyelvű irodalom históriájával, vmint a m. és a helyi irodalom jelentős személyiségeinek (Berzsenyi Dániel, Kis János, Frankenburg Adolf, Gyóni Géza, Pap Károly, Kolbenhe- yer Mór stb.) életével és munkásságával foglalkozott. A soproni zenei élet és a város gazdag színházi múltja szintén szolgált számára témákkal; kutatásai alapján vált széles körben ismertté Liszt Ferenc, J. Haydn, Goldmark Károly életműve, soproni kapcsolatai, vmint a város zenei egyesületeinek, színházainak működése. Sokat tett a város értékeinek megismertetéséért. Összeállította a Magyar Művészet Sopronról szóló külön- számát (1928), óriási munkát végzett a város és környéke műemlékeinek feldolgozásában. Műemléki topográfiát már Ausztriában is megjelentetett (Dagobert Frey bécsi egy.-i tanárral együtt megbízást kapott az osztrák műemléki topográfia Kismartont és környékét feldolgozó kötetének megírására), Sopronba menekülése után a m. Orsz. Műemléki Biz. is támogatta a munka hazai folytatását. Három kis kötetben, magánkiadásban jelentette meg Sopron vármegye műemlékei c. művét (1932-1937). Munkaszolgálatosként Sopronba (1944), majd erdélyi és felvidéki munkatáborokba került; 1945 ápr.-ában tért vissza Sopronba. A soproni Nemzeti Biz. megbízta a romokban heverő múz. helyreállításával és igazgatásával (1945. júl. 1-jétől). Lelkesedésével, szakmai hozzáértésével és a szükséges állami segéllyel talpra állított intézmény 1947. jún. 28-án, a vidéki múz.-ok között elsőként nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Az állandó tárlat mellett időszaki kiáll.-okkal igyekezett vonzóbbá tenni a múz.-ot a látogatók körében. Elsősorban a művészetek története vonzotta, de nagy gondot fordított a Sopronra jellemző céhes és helytörténeti anyagok gyűjtésére, vmint egyéb szakterületek, pl. a néprajz, régészet, zenetörténet emlékeinek megmentésére és feldolgozására is. A szegedi egy.-en magántanárrá habilitált (1949. nov.). Tud.-os munkásságának csúcsát a Dercsényi Dezső szerkesztésében megjelent Sopron és környéke műemlékei c. kötet megírása jelentette (1953). Elnyerte „Az ország első muzeológusa" címet (1951), tagja volt a legfelsőbb múz.-i tanácsnak. Sopron újjászülető helytörténeti folyóiratának, a Soproni Szemlének a szerkesztője (1955-től haláláig). Nyugállományba vonulása (1963) után idejét tud.-os és ismeretterjesztő tevékenységének szentelte. - A művészettörténeti tud.-ok kandidátusa (1952; addigi munkásságáért). Az MTA Művészettörténeti Biz.-ának tagja (1951-től), a M. Régészeti és Művészettörténeti Társulat t. tagja (1965). Kossuth-díj (1954), Ipolyi Arnold-emlékérem (1967). Sopron díszpolgára (posztumusz, 1971). - Halálát követően magánygyűjt.-e, könyvtára, levelezése a soproni Liszt Ferenc Múz. tulajdonába került. A város fiatal kutatóit évről évre az özvegye által alapított —díjjal jutalmazzák.
