Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
133 Brukenthal közösen, nov. 12-én, Bp.-en) emléküléseket tart halálának és születésének közös évfordulóján; ebből az alkalomból Gergely István szobrászművész —portréját a kolozsvári koll. épületében helyezték el. F. m.: Bevezetés a világ, fold és státusok esméretére (Kolozsvár, 1834); A filvészet elveinek vázolata. Lindley János nyomán (Kolozsvár, 1836); Bankismeret (Kolozsvár, 1842); Okszerű vezér a német nyelv tanulásában. I—II. (Kolozsvár, 1845-1847); Algebrai gyakorlat-könyv. I—II. (Pest, 1853-1857); Magyar vagy czigány zene? (Kolozsvár, 1860); A magyar mondat (Kolozsvár, 1860-1863); Ingyen tanító francia nyelvmester (Kolozsvár, 1863); Nem csak az anyag halhatatlan (Kolozsvár, 1865); Euklides elemei XV. könyv (Pest, 1865); A módszerről. Három értekezés (Pest, 1867-1869); A magyar bővített mondat (Pest, 1870); A neo- és palaelogia ügyében (Bp., 1875); Logikai tanulmányok (Bp., 1877); A mondat dualizmusa (Bp., 1885); Nézetek a vallás eszméjéről (Kolozsvár, 1887); Szórend és accentus (Bp., 1888); Magyar füvészkönyv. Kováts Gyulával (Kolozsvár, 1890); Az igazi positiv philosophia (Bp., 1896). Irod.: Kőváry László: A száz évet élt Dr. B. S. pályafutása és munkái (1797-1897) (Kolozsvár, 1897); Kozma Ferenc: B. S. mint aesthetikus és műkritikus (Bp., 1900); Concha Győző: B. S. emlékezete (Bp., 1904); Fitz József: B. S. (Bp., 1911; 1912; bibl.-val); Gál Kelemen: B. S. (CIuj-Kolozs- vár, 1926); Boros György: Dr. B. S. élete (Cluj- Kolozsvár, 1927); Tulogdy János: B. S. földrajzi nevelő-oktató munkássága (Földrajzi Közlemények, 3., 1965); Mikó Imre: Az utolsó erdélyi polihisztor. Száz dokumentum és történet B. S.-ről (Bukarest, 1971); B. S. emlékezete. Tanulmányok a száz éve elhunyt sokoldalú erdélyi tudós munkásságáról. Összeállította Gazda István (Bp., 1997; bibl.-val); Gaál György: B. S. és az Unitárius Kollégium (Kolozsvár, 1997); Gaál György: B. S. és a kolozsvári egyetem (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, XLI., 1997, 155-169. és klny.); Kiefer Ferenc: B. S. és a XIX. század nyelvtudománya (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, XLI., 1997, 113-118.); Szinnyei L: 1321-1327.; Gulyás III.: 1224-1228.; MÉL I.: 262.; RMILI.: 282- 284.; MTL: 209. (Lambrecht Miklós: B. S.). Gaál György, Kovács J. Attila Brukenthal, Sámuel Brekner von, br. (1762-től); Bruckenthal (1721. júl. 26. Újegyház - 1803. ápr. 9. Nagyszeben): erdélyi szász politikus, kancellár, múzeum- és könyvtáralapító. - Apja Brech- ner (Brekner) Mihály (1776-1813) királybíró, aki kurucellenes tevékenységéért m. nemességet kapott Brukenthal előnéwel. - Nagyszebenben tanult, Marosvásárhelyen, Halléban (1741) és Jénában jogot tanult (1744). Nagyszebeni városi tanácsos (1745- től), a szászok küldötteként a bécsi udvarnál teljesített szolgálatot (1751-től). Mária Terézia guberniumi titkárnak nevezte ki, tanácsos (1760-tól), majd királybíró és a szászok gr.-ja (1761-től), tartományi kancellár (1762- től), az erdélyi udvari kancellária elnöke (1766-tól), a gubernium elnöke (1774-től), Erdély kormányzója (1777-1787). Erdélyi ügyekben a királynő bizalmas tanácsadója volt; javaslatára emelte a királyné Erdélyt nagyfejedelemség rangjára (1765). Az erdélyi szászok javára kieszközölte Mária Teréziától a fogarasi uradalom 99 évre való átengedését, ami megvetette az önálló szász vagyon alapjait (1765). Az ebből származó jövedelem jelentős részét a szász univerzitás javára fordította. Nagyszebenben egy.-et akart létesíteni, de terve az erdélyi r. k. püspök, Bajthay József Antal ellenállása miatt meghiúsult. Prot. mivolta sok gondot okozott a r. k. Habsburgokkal, ill. a r. k. egyházi vezetőkkel való együttműködésben. A bécsi nemesi körök, az udvari tanácsnokok részéről is több sérelem érte alacsony származása miatt. Mivel ellenezte II. Józsefnek a szászok önállóságát csorbító reformjait, az uralkodó 1787. jan. 9-én, előrehaladt korára hivatkozva nyugdíjazta. - Politikai és köz- igazgatási feladatai mellett fontos és jelentős szerepet vállalt a kultúra, a művelődés területén is. Méltán híressé vált muzeális gyűjt.-ét az 1750-es évektől kezdődően kezdte kialakítani. A bécsi évei alatt vásárolt festmények, érmék, régiségek, metszetek, könyvek elhelyezésére Nagyszeben főterén késő barokk stílusban palotát emeltetett (1784-1785), múz.-át saját elképzelései szerint rendeztette be (1790-1791), s Hahnel- mann Sámuel (1755-1843) személyében múzeumőrt is alkalmazott. Gyűjt.-e gyarapítá
