Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
113 Borbás (1981). Munkatársaival együtt kétszer rendezte be az MNM állandó régészeti kiáll.-a római kori termeit. Thomas Edittel megszervezte a Római Gyűjt, leleteiből a Pannonia római kori emlékeit bemutató ván- dorkiáll.-t (1968), amelyet számos európai városban bemutattak (Prága, Krefeld, Ton- geren, München, Carnuntum / Deutsch- Altenburg, Berlin, Moszkva, Leningrád). A Budapest Régiségei (13-15. köt.), majd az Archaeologiai Értesítő (1955-1993) szer- kesztőbiz.-i tagja, ill. szerkesztője. - Az osztrák és a német régészeti int. 1. tagja, a Rei Cretariae Romanae Fautores tagja. - A történelem (régészet) tudomány kandidátusa (1968), doktora (1988; A pannoniai agyagmű- vesség termelési központjai c. értekezésével). - Kuzsinszky Bálint-emlékérem (1948), Akadémiai jutalom (1953), Móra Ferenc-emlék- érem (1976), Rómer Flóris-emlékérem (1979), Széchenyi-emlékérem (1993). F. m.: A császárkori edényművesség Pannóniában (Dissertationes Pannonicae. II. 20. Bp., 1942; németül is); Das frührömische Lager und die Wohnsiedlung von Adony. Barkóczi Lászlóval (Acta Archae- ologica Hungaricae, 4., 1954); Die spätkeltische Siedlung Gellérthegy-Tabán in Budapest (Archae- ologia Hungarica, 47., Bp., 1969); Italische Einflüsse in der pannonischen Keramik (in: I problemi delle ceramica romana di Ravenna della Valle Padana. Bologna, 1972); A brigetioi katonaváros fazekastelepei (Folia Archaeologia, 26., 1975); Der kaiserzeitliche „Wagengrab" Nr. 3. von Környe (Folia Archaeologia, 33., 1982); Fazekasság (in: Pannonia régészeti kézikönyve. Bp., 1990); Római kori emailmunkák. Sellye Ilonával (Bp., 1988); Glasierte Keramik der Spätrömerzeit aus Tokod (Acta Archaeologica, 43., 1991). Irod.: Tóth Endre: Dr. B. É. (Folia Archaeologia, 47., 1998-1999; bibl.-val); RÚLIII.: 311. Tóth Endre Borbás Vince, dejtéri (1844. júl. 29. Ipoly- litke [ma Litke] -1905. júl. 17. Kolozsvár): botanikus. - A pesti tudományegy. bölcsészeti karán a botanika mellett nyelvészetet is tanult (1868-tól). Uo. Jurányi Lajos tanársegéde (1871-től). Tanári oklevelének megszerzését (1872) követően a pesti V. ker.-i főreálisk. r. tanára. Doktori oklevelének megszerzése (1874) után állami ösztöndíjjal külföldön tanult (1874/75. tanév), többek között a berlini egyetemen Alexander Braun, majd Innsbruckban Anton Kerner tanítványaként az ökológiai alapokon nyugvó növényföldrajzi irányzat megismerésével foglalkozott. Tanulmányozta Európa több más botanikai int.-ét is. A bp.-i tudományegy.- en a Phytogeogra- phia és az edényes növények systematikája c. tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1880), de csak hosszú küzdelem árán kapta meg az egy.-i ny. rk. tanári címet (1898). A kolozsvári Ferenc József Tudományegy. újonnan megalakított Növényrendszertani Tanszékének tanára (1902-től). - Hazánk kritikus, nehezen megfejthető növényfajainak és nemzetségeinek összegyűjtésére és tisztázására fordította a legnagyobb gondot. Kutatásai megalapozták a m. növényföldrajzot. Erőltetett ütemű szisztematikai munkássága sokszor vezette tév- utakra, ennek tudható be, hogy némelyek „fajfaragó"-nak nevezték. Jelentős számú m., vmint külföldi endemizmust fedezett fel. Florisztikai működése mellett fontosak génuszmonográfiái. Legjelentősebb tud.-os eredményeit a helyi és a megyei növénytani enumerációk terén érte el. Megírta többek között Vas, Abaúj-Torna, Nyitra, Békés, Temes vm., vmint Bp. és környékének flóráját. Balatoni flóraművében fogalmazta meg a m. növényvilág keletkezésének elméletét (1900), amelyet kortársa, Rapaics Raymund (1885-1954) utóbb Osmátra-elméletnek nevezett el. ~ szerint az Alföld homok- és lösztalajának vegetációja nagyrészt a környező hegyekről vándorolt le. Ez a „hegyről való füvesedés" törvényszerűségének felismeréséhez vezetett. A gondolatot némi módosítással a mai növényföldrajz is elismeri. Nagy szeretettel foglalkozott a népies növénynevek gyűjtésével, jelentős szerepet játszott a helyes botanikai szaknyelv és nevezéktan kialakításában. Maradandóak a növénytársulásokra vonatkozó megállapításai, melyek a mai cönológiai kutatások előfutárainak tekinthetők. Az egész Mo.-ra kiterjedő gyűjtőútjai mellett Ausztriában eljutott Tirolig, beutazta Krajnát, Isztriát, a Velebi-
