Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
103 Blénessy alapjait még a nagyszülő, ~ Gyula (1806- 1850) vetette meg, azzal, hogy festményeket, metszeteket és lószerszámot vásárolt Pyrker János egri érsek hagyatékából. A műgyűjt. néhány szép darabját az apa, ifj. ~ Gyula (1843-1911) bemutatta a bp.-i Ezred- évi Orsz. Kiáll, történeti főcsoportjában (1896). A családi kúriát 1940-ben nyitották meg a nagyközönség számára. A három generáció által tudatosan kialakított műgyűjt. nemzeti értéket képvisel, az országban egyedülálló módon, sértetlen és hiteles környezetben őrzi és adja közre egy m. köznemesi család tárgyi emlékanyagát. A múz.-ot 1952-től halálukig vezető ~ testvérek az 1950-es évek végéig régészeti terepmunkát végeztek, ismeretterjesztő-közművelődési tevékenységet folytattak (pl. előadások, ismertető cikkek a tápiószelei ásatásokról, a múz.-i napokról a Pest Megyei Népújság 1955-1956. és a Pest Megyei Hírlap 1965- 1966. évi számaiban), ami komoly szerepet játszott a múz. gyűjt.-einek gyarapodásában. Régészeti munkásságuk eredménye mintegy 120 régészeti lelőhely, a tápiószelei szkíta temető 455 feltárt sírja (máig a korszak egyik legnagyobb, hiteles leletegyüttese). Az MNM-be és a Tápiószelei Múz.-ba mintegy 1200 régészeti tárgy, vmint 1000 ókori és középkori pénz került. A testvérek halála után több mint 1Ó00 régészeti, 7000 numizmatikai, 200 képzőművészeti és 1000 iparművészeti tárgy képezte az általuk alapított múz. anyagát. Tevékenységük révén az intézmény látogatottsága is folyamatosan nőtt (1952: 1857 fő; 1959: 6557 fő). - A Tápiószelei Múz. 1968-tól alapítói és gyűjtői emlékére a Blaskovich Múz. nevet viseli. F. m.: B. J.: Attila városa (Bp., 1923); Hova lett Kisfaludy Károly képgyűjteménye? (Pesti Hírlap, 1942. okt. 27.); Tápiószelei ásatások (uo., 1943. febr. 25.); Nem a ruha teszi az embert (uo., 1943. febr. 16.); A Tápiószelei Múzeum 10 éve (in: Magyar Múzeumok. 1945-1955, 208-212.). írod.: Bottyán Árpád: A Jászság és környékének szkítakori leletei (Jászberényi Jászmúzeum Évkönyve, 1938-1943. Bp., 1943, 45-49.); Párducz Mihály: A Magyar Történeti Múzeum „Gyűjtőhelye" Tápiószelén (Magyar Múzeumok, 1947. jún. 43-44.); Dinnyés István: A Blaskovich Múzeum régészeti gyűjteménye (Studia Comitatensia, 2., Szentendre, 1973,37-53.); Gócsáné Móró Csilla: A Blaskovich Múzeum története 1952-1992 (in: Blaskovich emlékkönyv. Szentendre, 1993, 174— 194.); Dinnyés István: A Blaskovich fivérek régészeti tevékenysége (Blaskovich emlékkönyv. Szentendre, 1993, 153-173.); G. Móró Csilla: B. György és János (Honismeret, 1995. 2., 55-56.); G. Móró Csilla: Egy magyar köznemesi gyűjtemény Tápiószelén (Honismeret, 1997. 1., 69-70.); Gulyás II.: 499. G. Móró Csilla Blaskovich János, ebeczki (1883. ápr. 1. Tamaerk - 1967. márc. 20. Tápiószele): mezőgazdász. - Testvérével, Györggyel a tápiószelei múz. alapítója. - A magyaróvári gazdasági akad.-n végzett. Testvérével együtt 1912-ben költözött Tápiószelére. (Tevékenységéről és a tápiószelei múz. alapításában, vezetésében játszott szerepéről lásd a Blaskovich Györgyről szóló cikket!) Blénessy János, belényesi (1886. nov. 26. Gyergyószentmiklós -1971. máj. 28. Jászberény): tanítóképző intézeti tanár, helytörténész, múzeumigazgató. - Egy.-i tanulmányait Berlinben, Bp.-en, majd Kolozsváron végezte; a kolozsvári tudomány egy.-en földrajz-történelem szakos tanári (1913), később Bp.-en tornatanári oklevelet szerzett (1922). Csurgón, Sárospatakon, majd a Jászberényi M. Kir. Állami Líceum és Tanítóképző Int.-ben tanított (1929-1947). Jászberénybe érkezésével egyidejűleg megkezdte hely- történeti kutatásait. A Jász Múz. körül csoportosuló, nagynevű kutatógárdához tartozott. Rendszeresen publikált a Tanítóképző Intézet Értesítőjében, a Jász Hírlapban, és egymás után jelentek meg önálló munkái. A Jász Múz. ig.-ja (1947-1950) abban az időszakban, amikor a múz. állami kezelésbe vételének munkálatai folytak. Nevéhez fűződik az 1944-ben elrejtett múz.-i kincsek, köztük „Lehel kürtje" restauráltatása és újbóli kiállítása. Felbecsülhetetlen értékű helytörténeti kutatómunkájának anyaga ma is a Jászság kutatásának alapja. F. m.: Jászberény történelmi emlékei (Jászberényi M. Kir. Áll. Tanítóképző Intézet 1931-32. évi Értesítője. Jászberény, 1933,3-22.); Jászberény természeti viszonyai (Jászberény, é. n.); Jászberény életrajza a kiegyezés utáni években (Jászberény, 1940); A Jászság tájéletrajzi irodalma (Jászberény, 1941); Sipos Orbán,
