Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
83 Benkő zett (1928-1933). Takarékpénztári kishiva- talnok, majd a nagykállói r. k. iskola kisegítő tanítója (1938-tól), ig.-ja (1945-től), az államosított isk. ig.-ja (1948-tól). Közben újabb szakképesítést szerzett, s biológia-földrajz szakfelügyelővé nevezték ki. Révfülöpön az ált. isk. tanára (1951-től), a biológia-földrajz szakterület megyei szak- felügyelője (1953-1954), majd a révfülöpi ált. isk. ig.-ja (1954-től nyugdíjaztatásáig). - Honismereti, helytörténeti kutatói tevékenységét Nagykállón kezdte. Néprajzi és régészeti gyűjtő-kutató munkájáért a nyíregyházi Jósa András Múz. oklevéllel tüntette ki (1947). Révfülöpre kerülve a Káli- és Nevegy-völgyi települések múltját kutatta, s tárgyi emlékeit, értékeit mentette; többek között Pöltenberg Ernő, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Lóczy Lajos, Szontagh Tamás, Sebestyén Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Egry József, a Pauler család dokumentumait, tárgyait, emlékeit gyűjtötte és publikálta. Az isk.-i honismereti szakkörben megindított gyűjtés eredménye az 1960-as évek közepére már híres révfülöpi honismereti gyűjt. lett. Az általa létrehozott helyi múz.-ot a Hazafias Népfront az 1970- es évek elején orsz. második díjjal tüntette ki. A gyűjtés, kutatás és múzeumszervezés mellett az 1980-as évek végére több ezer oldalnyi kéziratban foglalta össze munkásságának eredményeit. Idős korára tekintettel, 1991-ben honismereti gyűjt.-ét Révfülöp nagyközségnek ajándékozta, amely ebből helyi múz.-ot alapított, és működtet napjainkban is. - A honismereti mozgalomért emlékplakett (1980), a TIT aranykoszorús jelvénye, az Orsz. Honismereti Akad. Emléklapja (1993). - Emlékét a révfülöpi honismereti gyűjt., vmint több száz, nyomtatásban megjelent cikke és tanulmánya, jelentős kézirathagyatéka őrzi. F. m.: Tauschek Jenő élete (Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok. Veszprém, 1972, 75-78.); Kisfaludy emlék Révfülöpön (Napló, 1973. máj. 9., 4.); Amit nem gyűjtenek össze, az elvesz (Honismeret, 1976. 2-3., 100.); Révfülöp - Zánka [földrajzi nevei] (Veszprém megye földrajzi nevei. 1. A tapolcai járás. Bp., 1982, 199-202.; 152-155.); Gyökerek ezek itt... (Révfülöp, 1996). írod.: Arcképek a mából: B. L. révfülöpi igazgató (Magyar Hírek, 1971. szept. 4., 6.); Márkus Zoltán: B. L. (Megyei Pedagógiai Híradó, 1982.4., 25-30.); Tölgyesi József: B. L. (Veszprém, 1991; életút és bibi.); P. Miklós Tamás: B. L. (Honismeret, 1999. 3„ 110-111.). Miklós Tamás Benkő Ferenc, kisbaczoni, sepsibaczoni és bardóczi (1745. jan. 4? Magyarlápos - 1816. dec. 16. Nagyenyed): ref. lelkész, tanár, mi- neralógus. - A zürichi (1776-1778) és a göttin- geni egy.-en - Gmelin vegyész és mineraló- gus növendékeként - tanult (1780-1782). Ribitzei Adám fiainak nevelője és kísérője külföldi tanulmányaik alatt, majd a malomvízi gr. Kendeffi családnál pap és házitanító (17837-1785?). Nagyszebenben ref. lelkész (17857-1790). A nagyenyedi Bethlen Koll.-ban a német nyelv, a földleírás és a természetrajz tanára (1790-1816); tanári székfoglaló beszédét, elődeitől eltérően, m. nyelven tartotta, s a koll.-ban is magyarul tanította a természettud.-okat. A tanításban a szemléltetést tartotta elsődleges módszernek. - Göttingenben m. nyelvre fordította Werner 1774-ben megjelent ásványtanát, amelyet nagyszebeni lelkészként a kolozsvári ref. koll. nyomdájában, saját költségén, hazai példákkal bővítve adott ki (1784). Kolozsváron, ugyancsak saját költségén kiadta az első m. nyelven írt, rendszeres ásványtant Magyar Mineralogia, azaz a' Kövek' 's Értzek Tudománya (1786) címmel; e munka a benne említett számos mo.-i és erdélyi lelőhely révén egyben topografikus ásványtan is. Az ásványok világát a korabeli rendszerezési elveknek megfelelően öt részben tárgyalta: 1. A kövek és a földek; 2. A sók; 3. Enyves és égő matériák; 4. Fél- és egész értzek; 5. Kővé vált dolgok. Az 1790-es években írt, s 1800-ban megjelent Parnassusi időtöltés c. könyv hatodik darabjának első része az első m. útirajzok egyike, amely az európai, ázsiai, afrikai és amerikai lelőhelyek mellett 43 erdélyi és 37 mo.-i bányahelyről is beszámolt; a második rész az akkoriban kidolgozott új ásványrendszereket ismertette. A m. ásványtani szaknyelv úttö
