Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
G
Gaál 294 G Gaál István (1877. nov. 10. Ősagárd -1957. ápr. 25. Bp.): geológus, paleontológus, múzeumigazgató. - Egy.-i tanulmányait Kolozsváron és Bp.-en végezte; természetrajz-földrajz szakos középisk.-i tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1905). Déván az állami főreálisk. (1905-1912), majd a bp.-i tisztviselőtelepi állami főgimn. tanára (1912-1919); közben részt vett az Erdélyi-medencében Böckh Hugó irányításával folyó szénhidrogén-kutatásokban. Feldolgozta a Hunyad vm.-i Rákösd környékéről származó szarmatakori szárazföldi csigafaunát (1910); ez volt hazánkban az első olyan munka, amely egy földtani időszak csiga állatvilágát összefoglalóan, részletesen leírta. Munkája alapján a kolozsvári Ferenc József Tudományegy. magántanárrá habilitálta (1911-1920). Számos gyakorlati-bányászati vonatkozású érkezést írt (pl. a Sztrigy-völgyi aranylelőhelyekről, a dévai rézércnyomokról, a Zsil-völgyi miocén barnaszenek új lelőhelyeiről, Erdély több szén- és földgázlelőhelyéről, a m. alumíniumérc jelentőségéről stb.). Növénytani, őslénytani kutatásokkal is foglalkozott. A kolozsvári egy. Szegedre költözése után a földtan és őslénytan helyettes tanára (1921-1924), majd az MNM Ásvány- és Őslénytani Osztályára került (1924-1934). Az I. vh.-ban a fronton szerzett betegsége miatt nyugdíjaztatását kérte (1934), de egészsége helyreállta után még 23 éven át folytatta munkásságát. Legfőbb munkaterülete az ősállattan volt. Jelentősek az egri és a balassagyarmati oligocén faunákról szóló munkái, vmint az ősemlősökkel foglalkozó dolgozatai. Tőle származik pl. a fosszíliák legtalálóbb m. elnevezése („ősmaradvány"). Dolgozatainak, közleményeinek száma meghaladja az 500-at. Jelentős ismeretterjesztő tevékenysége (Amit rosszul tudunk. Természettudományi koholmányok és balítéletek. Bp., 1936; A Föld és élet története. Bp., 1939; Szép magyar tájak. Bp., 1944). Kitűnő lepkész is volt, e területről is számos dolgozata jelent meg. - A föld- és ásványtani tud.-ok kandidátusa (1952). F. m.: Adatok az Ostrosvki-Vepor andezit tufáinak mediterrán faunájához (Földtani Közlemények, 35., 1905, 288-313.; 338-365.); A fajok kihalása (Állattani Közlemények, 33., 1933); Az egriekkel azonos „harmadkon" puhatestűek Balassagyarmaton és az oligocén kérdés (Annales historico-naturalis Mu- seei Hungarici, 31., 1938,7-87.); Alsó pliocén emlősmaradványok Hatvanból (Geologia Hungarica. Ser. Paleontologica. 20., 1943, 1-119.); A bánhidai Sze- lim barlang „hiénás rétegei" (Földtani Közlemények, 73., 1943,430-448.; 565-581.); Pleisztocén emlőscsoportok váltakozásáról és az interstadiálisokról (uo., 77., 1943, 75-80.). írod.: Schréter Z.: G. I. emlékezete (Földtani Közlemények, 88., 1958, 9-12.; bibl.-val); Bogsch L.: Száz éve született G. I. (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 1978,119-125.); Gulyás X.: 51-53. Nagy István Zoltán Gaál Kornélia; Braun Cornelia (1938. jan. 26. Kovászna - 2000. okt. 14. Marosvásárhely): tanár. - A kolozsvári Bolyai Tudományegy.-en történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1958). A Marosvásárhelyi Megyei Múz. munkatársa (1958-1995; nyugdíjba vonulásáig). Érdeklődési köre - az újkori, ill. jelenkori történelem - olyan történelmi emlékekkel szolgált, amelyeket azokban az években, nyíltan, tud.-os tárgyszerűséggel nem lehetett a nyilvánosság elé tárni. Gyűjtötte és rendezte Bernády Györgynek, Marosvásárhely legendás polgármesterének tárgyi és írott emlékeit, Deák Farkas levelezését, megmentette a végleges enyészettől a Székelyföldi Iparmúz. gyűjt.-ét. Kiállította a Bernády-hagyatékot (1993), összegyűjtötte és kiállította a város legértékesebb és legnagyobb fényképanyagát (Marosvásárhely képekben, 1994). M. és román nyelvű tanulmányokat közölt a marosvásárhelyi múz.-i kiadványokban, cikkeket az erdélyi m. sajtóban. Nyugdíjazása után is részt vett a múz. minden rendezvényén, a kiáll.-ok előkészítésében és népszerűsítésében. F. m.: Marosvásárhely a XIX. század végén és a XX. század elején (in: A Maros megyei magyarság történe
