Éri István (szerk.): Dokumentumok a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület létrejöttéről és 1991-1992. évi tevékenységéről - A Pulszky Társaság füzetei 1. (Budapest, 1993)
VI. Észrevételek a múzeumi törvénykoncepcióhoz (64-88. sz.)
67. Darkó Jenő (Iparművészeti Múzeum): Múzeumügy a jogszabályok tükrében A múzeumügy története Magyarországon nagyjából három egymástól jól megkülönböztethető korszakból áll. Nem tekintve a főúri gyűjteményekre visszavezethető előzményeket az első korszak a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának évétől (1802) az első világháború végéig (1918), a második korszak a két világháború közötti időszakot magába foglalva 1918-1945-ig, míg a harmadik korszak 1945-től napjainkig tart. A múzeumügy az ingó műtárgyak kezelésének kérdésével együtt az említett első korszak közepe táján jelentkezik a törvényalkotás tükrében. Általában elég sommásan a magyar múzeumügy kezdeteit közvetlenül a Nemzeti Múzeum ügyével kapcsolják egybe, mondván: „Magyarországon... éppúgy, mint Angliában, a nemzeti társadalom hozta létre a sokáig egyetlen országos jellegű nagy közgyűjteményt, a Nemzeti Múzeumot, amely a magyar föld és a magyar szellem minden tudományosan becses értékét gyűjti, hasonlóan a British Museum-hoz. ” „Ennélfogva a Magyar Nemzeti Múzeum föfeladata a nemzeti s nem a fejedelmi érdeklődési értékek gyűjtése. Alapját Széchényi Ferenc vetette meg, amikor könyvtárát, képeit és érmeit múzeum céljára felajánlotta. A Magyar Nemzeti Múzeum felállítását a magyar országgyűlés az 1808: Vili. tc.-vel határozta el és József nádor által felhívott társadalmi áldozatkészség fejlesztette. A Magyar Nemzeti Múzeum életében két fontos mozzanat fedezhető fel: a nemzeti irányú gyűjtés és az igazgatásban mindinkább jelentkező önkormányzati szellem.” - Éppen ezért nem tekinthetünk el vázlatunk készítésénél a Nemzeti Múzeumnak a magyar múzeumügyben betöltött szerepétől, olykor dominanciájától, illetve éppen a Nemzeti Múzeum központi szerepét megkérdőjelező, a területet szétforgácsoló intézkedésektől. Míg egyfelől a Nemzeti Múzeum szerepe kellő hangsúlyt kap a kérdés áttekintésekor, addig kevésbé esik szó a kezdeteknél a Tudományos Akadémia, azon beiül az archaeológiai osztály szerepéről. Az Akadémia kebelén belül jelentkező törekvésekről az Archaeológiai Közlemények első számának bevezető soraiban Toldy Ferenc tudósít bennünket, amikor említést tesz az Akadémia 1847. február 22-i ülésén Henszlmann Imre indítványára hozott felhívásról, amelyből kitűnik, hogy az Akadémia az ingó és ingatlan műemlékek védelmét - kezdettől fogva - feladatának tekintette. - Á sors fintoraként azonban a műemlékek védelmével foglalkozó tevékenység mégis az 1850. december 31-én életrehí- vott bécsi kormányhivatal működésével kezdődött meg, amelynek hatáskörét - egykor - Magyarországra is kiterjesztették. Ugyan a bécsi Centralcomission hatáskörét még a kiegyezést megelőzően átruházták az Akadémia archaeológiai osztályára, az ingó és ingatlan műemlékek ügyével foglalkozó országos bizottság felállítása még váratott magára. A kiegyezést követően a Nemzeti Múzeum mellett más gyűjtemények is napvilágot láttak, amikor is a társadalmi, egyesületi kezdeményezések eredményeként életre hívott szakgyűjtemények önálló intézményesített formát nyertek. (Történetesen az Esterházy Képtár megszerzése a Szépművészeti Múzeum felállítása, illetve az ún. százas bizottság tevékenysége az Iparművészeti Múzeum felállítása céljából.) Természetesen a jelenség utólagos megítélésénél annak van szerepe, hogy az egyes közgyűjtemények alapításakor megmutatkozó társadalmi törekvéseknek, vagy az intézményi struktúrába való beilleszkedésnek tulajdonítunk nagyobb szerepet, az utóbbi esetben ugyanis csak a Nemzeti Múzeumból való kiválásról beszélnek a nagy nemzeti közgyűjteményeink esetében. - A törekvések első formái már 1872-ben kézzelfoghatóvá váltak, majd az 1873. évi pénzügyi válság következtében csak az 1878. évi költségvetésből következtethetünk ezen intézmények önálló létére, végül 1881-82-re tehető a Nemzeti Múzeum mellett létrejött önálló intézmények szervezeti megalakulása, egyúttal az intézmények költségeinek az országgyűlés által történt átvállalása. Az intézményes önállóságot a társadalmi alapításra való tekintettel az igazgatásban jelentkező önkormányzati szellem képviselte, míg a Nemzeti Múzeum belső fejlődésének következtében ugyanakkor az egyes szakgyűjtemények a teljes szétválásra és önálló intézményként való megszervezésre törekedtek. A decentralizációs törekvésekkel szemben az 1898-ban létrehozott múzeumi tanács és igazgatóülés az intézményrendszer történeti egységét volt hivatott kifejezésre juttatni. Az ingatlan műemlékek ügyének ápolására életre hívott Műemléki Bizottság tevékenysége ugyan71
