Éri István (szerk.): Dokumentumok a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület létrejöttéről és 1991-1992. évi tevékenységéről - A Pulszky Társaság füzetei 1. (Budapest, 1993)
IV. A Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület 1991. évi működése (38-56. sz.)
átfogó módon. A3. § (2) bek. értelmében elrendelte az (1) bek-bcn említett feladatkörrel kapcsolatos tennivalók ellátására a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja felállítását, megszüntette a Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzatát és jogi személyiségét. (4. § (1) bek.). Kimondta a Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzati szervezetében egyesített nagy nemzeti közgyűjtemények intézményi önállóságát. A II. fejezet 5. §-ában kimondta, hogy „közgyűjteményeken a nemzeti múzeumokat és az egyéb közületi múzeumokat kell érteni. " /(1) bek./, illetve, hogy „A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése után a múzeum elnevezést csak közgyűjtemény használhatja. ” /(3) bek./ A közgyűjteményekben őrzött műtárgy-anyag tulajdoni státuszára csak a IV. fejezet 16. §-ának (1) bekezdése utal, miszerint a nem közgyűjteményben lévő tárgy elidegenítése esetén az államkincstárat elővételi, illetve vételi jog illeti meg. A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja 1952-ben megszűnt. A múzeumügy és a mflem- lékügy kezelésében mutatkozó joghézagot voltak hivatva pótolni a 60-as években hozott jogszabályok. Akkor külön intézkedtek és az Építésügyi Minisztérium hatáskörébe utalták a műcmlékügyet. A múzeumügyről az 1963. évi 9. számú tvr. rendelkezett. A jogszabály szélesíteni kívánta a közgyűjtemény fogalmát, illetve a megyei múzeumi szervezetek életrehívásával az intézményi rendszer egy részének tanácsi kezelésbe adásával Ixikövclkezctt helyzetnek megfelelően beszél közgyűjteményről, illetve más jogi személy tulajdonában álló egyéb muzeális gyűjteményről. A 4. §-ban az a) pont alatt országos múzeumokról, a b) pont alatt tanácsok és más állami szervek által fenntartott múzeumokról és múzeális gyűjteményekről szól. A kor sajátos jogi szemlélete fel sem veti a gyűjtemények jogi státuszának kérdését, megelégszik a kezelő kijelölésével. A 2/1965. (I. 8.) MM. sz. rendeletnek kiegészített és a 18/1981. (XII. 5.) MM. sz. rendelettel egységes szerkezetbe foglalt végrehajtási utasítása 1. §-ának (1) bekezdésében foglalkozik jogszabály a múzeális emlék fogalmával, amely mint tudományos kategória nem képezheti jogi szabályozás tárgyát. Természeténél fogva jogszabály csak tulajdoni kérdéseket és intézményi működést szabályozhat, szakmai, tudományos kérdésekben nem lehet jogszabályi előírásokkal operálni. A közgyűjteményben folytatott munka jellegéről elsőként egy 1927-ben kiadott „A magyar tudománypolitika alapvetése" című munka beszél: „A közgyűjtemények a jelenkorban nemcsak a megőrzés és múlt iránti kegyelet, hanem elsősorban a tudományos kutatás szolgálatában állanak és ennélfogva különleges szakszemélyzetet igényelnek. Anyagukat általában két nagy csoportra lehet osztani: a nagyközönség számára kiállított anyagra és a kutatás előmozdítására szolgáló anyagra. A közgyűjtemények és egyetemek szoros kapcsolatban állanak egymással... Ami a jövőt illeti, a fejlődés oda mutat, hogy csak tudományos alapon rendezett és fejlesztett közgyűjteményeknek van jövője... ” Érdekes, hogy az intézmény- rendszer tudományos mivoltának degradálása az. elmúlt négy évtized következetesen megvalósított kultúrpolitikai törekvése volt. Az intézményrendszer egészének működését sommásan a népművelés szolgálatába kívánták állítani (Vhr. 13. § c. pont). A politikai voluntarizmus nyílt megnyilvánulása volt a tudományos tevékenységet a népművelés alá rendelni. Természetesen ehhez hozzájárult már korábban az egyetemek és a múzeumok szétválasztása, majd a múzeumok izolációját fokozta a múzeumi tudományos tevékenységekkel párhuzamosan az akadémiai intézetek megszervezése. Máiig sem eldöntött kérdés a párhuzamos intézménycndszerck egymáshoz való viszonyának megítélése. így az egykori aktuál-kultúrpolitika szintjén a közművelődésen kívül más csont már nem jutott a kultúra asztaláról a múzeumi társadalomnak. Az intézményrendszer tudományos jellegének helyreállítása mellett kívánatos az intézményekben őrzött gyűjtemények jogállásának biztosítása azáltal, hogy azokat alapítóik szándéka szerint a nemzet tulajdonává kell tenni, legfeljebb az intézmények működtetésével kapcsolatos kezelői jogot lehessen az államigazgatási önkormányzatok kezébe adni. Az önkormányzati törvény bevezetését követően olyan ellentmondás van a létező múzeumi jogszabály és az önkormányzatok gyakorlata között, hogy annak törvényi rendezése halasztást nem tűr. Célszerű volna a megfelelő módosítással a 13/1949. évi tvr. hatályát visszaállítani. 1991. december dr. Darkó Jenő 57
