Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 3. szám - Dr. Csinády Gerő: Adattanítástól a korszerű földrajztanításig
56 Dr. Csinddij Gerő: Adattanitáslól a korszerű földrajztanításig. A geogenetikai és oknyomozó irányú földrajz hazánkban Lóczy—Cholnoky— Prinz munkássága nyomán uralkodóvá vált. Ez a fejlődésmenet természetszerűleg érezteti hatását a középiskolában is. Ez jól is van így, mert a középiskolának vállalnia kell az újabb irányok és tudományos eredmények szélesebb- körű kisugároztatójánakszerepét.Tudományunk megváltozott szelleme pedagógiai feladatot is ró reánk : a földrajzi gondolkodásra való nevelés kívánalmát. A tanulót rá kell nevelnünk arra, hogy a domborzati és éghajlati adatokból következtetni tudjon a gazdasági életre, a települések földrajzi okát világosan felismerje és törvényszerűségeket is lásson benne. Tanításunkba tehát az emlékezetterhelő adathalmaz mellé logikai elemet is kell bevinnünk. Ezt az 1926. évi Utasítás kötelességünkké is tette. Az oknyomozó földrajztanításban ezeken a szempontokon van a hangsúly. Senki sem tagadhatja, hogy tanításunkban szükség van tudományos alapvetésre, s azt sem, hogy a földrajzi gondolkozásra való nevelésnek egyik legfontosabb célként kell szemünk előtt lebegnie. Mégis rá kell jönnünk, hogy a tanításnak ez a változata sem tökéletes. Gyengéje először is az, hogy állandóan kísért a felesleges tudományoskodás veszélye. Nem minden tanár tud szabadulni felesleges részletektől, lényegest a lényegtelentől megkülönböztetni, aprólékosságból nagyvonalúságra emelkedni. Valóban nehéz is mértéket tartani. S az adatmagoltatás fonáksága helyett egy-kettőre beletévedhetünk az öncélú tudományoskodás ingoványába. Nem kisebb hiba az sem, hogy az oknyomozó földrajz nem mindig alkalmazkodik a tanuló értelmi szintjéhez és előképzettségéhez. Alsó fokon, az ásványtan és földtan tanulását megelőző években, geológiai alapfogalmak ismerete nélkül kíván geológiai alapon tanítani. Ez természetesen nem történhetik másképpen, csak úgy, ha tanítványaink érdekében engedményt teszünk a tudomány rovására. Ha ezt nem tesszük meg, bizony sokszor hiábavaló szalmacséplést végzünk, mert tanítványainktól erejükön felülit követelünk. Ehhez kapcsolódik egy lélektani és egyben neveléstani szempont. Az alsós diák lelki alkatához és érdeklődési köréhez közelebb állna a természetes táj felépítésének bő tárgyalása helyett a kultúrtáj részletesebb ismertetése, sok emberföldrajzi s még inkább néprajzi részlettel. Meggondolandó, hogy nem volna-e célszerű követni a tanulót érdeklődése útján? Végül az oknyomozó földrajz gyengéje az is, hogy túlságosan az értelemre támaszkodik, s az érzelmi nevelést nagyrészt figyelmen kívül hagyja. Tanításunkban pl. a Balaton könnyen a tektonikus-deflációs tavak példájává szürkülhet, vagy a Szent Anna-tó, mint a krátertavak egyszerű esete elvesztheti minden szépségét és varázsát. Ezen a bajon kíván segíteni a földrajztanítás harmadik változata, az ú. n. esztétikai földrajz, amit inkább hangulatföldrajznak nevezhetnénk. Újabban egyre többen hangoztatják, hogy a földrajz akkor illeszkedik bele legjobban a középiskolai tárgyak sorába, ha elsősorban a középiskola általános nevelői célkitűzését tartja szem előtt. így válik a hazafias és állampolgári nevelés egyik legfőbb eszközlőjévé, valóban nemzeti tárggyá. Ennek a feladatnak úgy tehetünk eleget, ha tanítványainkat a magyar föld, a magyar táj és a magyar ember szeretetére neveljük. Majd ezzel felvértezve vezetjük körül a világon. Mindig magyar nézőpontból, magyar szemmel fedeztetjük fel vele az idegen tájakat, kultúrákat, népeket, s ezek jellemvonásait, szokásait, lelkületét. Tanításunkban így tájrajzi és néprajzi vonások kerülnek előtérbe, és pedig a világrészek tárgyalásánál összehasonlító módon. Ilyen irányú földrajzi nevelésünk akkor sikeres, ha a tanuló megérzi, hogy a magyar ember nem egyszerű embertani fogalom, s nemcsak örökléstani törvények hordozója, de lelkének formálásában történelmi és népi hagyományok s különböző más hatások mellett résztvett a magyar táj is. A magyar lélek részben'a táj szülöttje. Benne van az Alföld nyugalma, a Balatonmente derűje, a Hargita rejtélyes zúgása, a havasok tiszta levegője, a sáros és fátlan Mezőség sivársága és szívós küzdelme, s mindez a sok színfolt olvad össze a haza fogalmában s az összetartozás érzésében.
