Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 1. szám - Tóth István Lajos: Az ifjúság pályaválasztása és a tanárhiány
Tóth István Lajos: Az ifjúság pályaválasztása és a tanárhiány 5 lenek azokhoz az eszményekhez, melyeket Urunk Krisztusunk tanításából kellett volna magunknak megformálni? Az önvizsgálathoz mm kell sok idő. Igenis, voltunk. Mint nemzet is gyarló emberek közössége vagyunk. Sok! an megestünk és megesünk Isten öszentfelsége ítélőszéke előtt. Egy dologban azonban megnyugtat a lelkiismeretűnk. Más nemzetre ,,ok nélkül“ soha rá nem támadtunk. Ellenben századokon át voltunk más népek részéről jött sanyargatások, lassú gyilkolások némán szenvedő vértanúi. S ha olykor-olykor fegyvert kellett fognunk, mindig jogos. Krisztus ítélőszéke előtt is megálló önvédelemből teltük. Nyissa fel bárki hazánk és egyházunk történelmét, vesse össze a jólértelmezelt evangélium tanításával, s úgy feleljen meg : vájjon nem a jogos nemzeti önvédelemnek harcosai s egyben sokszor magának Isten oiszágának a védelmezői-e IV. Béla, II. Lajos, Bocskai, Bethlen, a Rákóczink, Kossuth, Tisza István és Horthy Miklós? Hát melyik nemzetnek a leikéből fakadt fel valaha annyira nemzetsors-jellemző keserűség, mint a mienkéből. Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére ? Ha bűnünk az nekünk, hogy most is fegyverben állunk, ám sújtson az Isten. De akkor mi ítélet várakozhat azokra, akik támadnak nemzeti létünkben, keresztyén hitünkben, akik szétszaggatni, letiporni s kiirtani szőnek ellenünk pokoli terveket? ! Isten igazságos. Megadással várjuk az ő ítéletét. Debrecen. Nagy Sándor. Az ifjúság pályaválasztása és a tanárhiány. Megszoktuk már, hogy ismerőseink minden nyáron így üdvözölnek bennünket: milyen jó nektek, tanároknak, élvezhetitek a hosszú szabadságot, mehettek nyaralni, utazhattok. Amelyik alaposabb, ki is számítja nagyokosán, hogy van három hónap nyári szünetünk, hozzá még a karácsonyi, húsvéti és egyéb szünnapok, s készen vannak a bölcs megállapítással, alig dolgozunk mi tanárok az esztendőből hat-hét hónapot. Az is csak abból áll, hogy leadunk mindennap egv-két órát üldögélve a katedrán jó kényelmes karosszékben. Csak azt felejtik el többek között, hogy a divatos, de még a szerény fürdőhelyeken tanárt családjával csak mutatóban lehet találni, arról pedig, hogy a tanárság nehéz, idegölő’és felelősségteljes munkája miből áll, természetesen fogalmuk sincsen. Már most ebből az következnék, hogy az ifjúság szinte tódul erre a mindenképpen könnyűnek látszó kényelmes pályára, amelyik a többivel szemben annyi jóval és kényelemmel kecsegtet. Sajnos, maga az ifjúság és az élet erre keményen rcáeáfol, ezt mutatják azok
